Uram, minthogy tudomásomra jutott rendkívüli barátsága Erdély uralkodója és Erdélyország irányában, kötelességünknek éreztük, hogy levelünket és üdvözletünket küldjük kegyelmednek. Egyben alázatosan kérem, szolgálatait ezután is biztosítsa számunkra. Szolgáljon szíves tudomására, hogy uram őfelségével Rudolf császárhoz 284mentünk olyan szándékkal, hogy a boldogságos s a világnak menedékül szolgáló padisah őfelségével való barátkozásához utat találnánk. Eközben érkezett ide Ali csaus a boldogságos padisah felséges levelével, valamint a hatalmas nagyvezír, Ibrahim pasa őfelsége, a másodvezír, Mehmed pasa őfelsége, továbbá kegyelmed leveleivel; a [szultáni] irat s e levelek tartalmából láttuk, hogy a megbékéléshez a nemes hozzájárulás megtörtént. Nekünk is ez a szándékunk. Hogy megerősítse ezt a szándékunkat, urunk a magas portára küldte Bányay Márton (Martiz Banyay) nevű kiváló emberét. Nagyköveteink közül Atori az, akiről kivánnánk, hogy a béke ügyében odaküldessék. Megbíztuk [Bányayt], hogy boldogságos padisahomtól menlevelet kérjen [számára]. Urunk említett embere kegyelmednek majd minden ügyünkről beszámol, kegyelmedtől pedig azt kérjük, hogy tanácskozza meg vele, miként alakulhat a béke ügye. A békéért tett erőfeszítései és fáradozásai miatt szívesen láttuk Ali csaust ezen a részen. Hüszejn csaussal és kegyelmed itt tartózkodó szolgájával tisztelettel bánunk, urunk nagyköveteivel együtt küldenénk a boldogságos udvarba. Szükséges, hogy az urunk részéről most elküldött ember sietve visszaküldessék, hogy nagyköveteink mielőbb odaérhessenek. A béke és a megegyezés feltételei (hogy ti. a boldogságos padisah urunkkal való béke és egyezség érdekében a várakat, amiket elvettünk, a boldogságos padisahnak adjuk vissza, s az ellenségeskedés megkezdése előtti helyzet és állapot állíttassák vissza, a bécsi királlyal pedig a jelenlegi helyzet tartassék fenn) többé-kevésbé ismertté váltak előttünk. Méltóztassék megítélni, milyen súlyosak e feltételek. Így akár a bécsi király is követelhetné a Győr (Janik) és Eger (Egri) nevű várakat. A tőlünk elvett várakért s az adótöbbletért, amit a megboldogult Szülejmán szultán ahdnáméi ellenére vettek meg rajtunk, mi is kárpótlást remélünk, és kérjük, hogy a havasalföldi és a moldvai vajdák s tartományaik, amint eddig is lenni szokott, keresztény bégjeik irányítása alatt maradjanak. Néhány vár, ami jelenleg a kezünkben van, a megboldogult Szülejmán szultán és a megboldogult Szelim szultán hán kegyes idejében a mi birtokunkban volt, és akkoriban 10 ezer vert forintot kellett adnunk. Határaink a Duna és a Tisza nevű folyóknál húzódtak; e tartomány egész népe annyira ki lett már fosztva, hogy legalább a régi helyzet szerint maradjanak. Kegyelmedtől tehát alázatosan kérjük: alaposan járjon utána ennek az ügynek, s tudassa velünk, milyen módon volna lehetséges [kivitelezése], hogy a boldogságos udvarba küldendő követeinket annak megfelelően készítsük fel és lássuk el utasításokkal. A boldogságos padisah vezíreivel közölje, hogy ilyen nagy és boldogságos padisah őfelsége számára nem túl nagy dolog két-három váracskát adományozni régi szolgáinak. Ilyen módon a végeken mindenféle veszély elháríttatnék, megakadályoztatnék, a boldogságos padisah őfelsége pedig a bécsi királlyal és a többi közelben levő szomszédos keresztény béggel nyugalomban és békességben lehetne. De ha kegyelmed úgy látná, hogy ily nagy ügy véghezvitelére kevés az idő, úgy egy évig mindkét fél részéről a fegyverek használata szüneteltessék, az ellenségeskedés hagyassék abba, s egy évig nyugalom lévén, közben mindkét részről követek jöjjenek és menjenek, hogy a béke és egyezség dolgát megbeszéljék és dűlőre vigyék. Mielőbbi kedvező válaszát várva [jó] egészséget kívánunk és üdvözletünket küldjük kegyelmednek. = Ily módon tudatja – azzal, hogy a levél megírása óta 35 nap telt el.