8. 1602 vége54 [Orhonlu: 46. sz.]
8.
1602 vége54
[Orhonlu: 46. sz.]
1602 vége54
[Orhonlu: 46. sz.]
54 Terminus post quem: 1602. augusztus 29.; Székesfehérvár bevétele. Terminus ante quem: 1603 március vége; Isolano szabadon bocsátása.
Vezír Jemiscsi Haszán pasa telhisze
Boldogságos padisahom! A Székesfehérvárott elfogott gróf55 – ami a hitetleneknél beglerbéget jelent – [felséged] szolgájával, a csasnegir basival56 ideküldetett. De pusztán azért, hogy ne tartsuk fogva őt, a tagadás útját követi, ám kétségtelen, hogy anyja révén a bécsi király közeli rokona. A hitetlenek között fölöttébb híres hitetlen, rabbá válása miatt a király rendkívül bánkódik. A francia padisah követe57, aki a béke és az egyezség ügyében közbenjáró lesz, [felséged] e szolgájához jött, s kérte, hogy az említett grófot néhány [napra] adjam át neki avégett, hogy a bécsi király helyzetét, a békével és az egyezséggel kapcsolatos nézeteit és előkészületeit megfelelő módon kérdezze meg [és szándékát] puhatolja ki; aztán szóbeli híreit megkapva [a grófot] visszahozza és átadja. Nagyúri engedélyével az ügy érdekében adjuk át, s miután tárgyaltak, visszakapjuk. Egyébként a parancs és a rendelkezés nagyságos padisahomé.
55 Giovanni Mario Isolano 1601 december végétől Székesfehérvár főkapitánya. 1602. augusztus 28-án comblövés érte, így került fogságba. 1603 márciusában szabadult, és 1640-ben halt meg Bécsben; v. ö. Gömöry Gusztáv: Székesfehérvár visszavétele 1601-ben és újbóli elvesztése 1602-ben: Hadtörténelmi Közlemények, V/1892, 623., 633., 635. o.
56 Csasnegir basi: a szultáni étekfogók elöljárója.
57 François Savary de Brèves-ről van szó, aki 1591–1606 között volt isztambuli francia követ.
A megboldogult Mehmed szultán hán őfelségének nemes válasza:
Add át, de arra is gondolj, nehogy csel legyen és megszökjék!
