II. 4. 1. Geodéziai alapok
II. 4. 1. Geodéziai alapok
Míg az I. katonai felmérésnél túlnyomóan mérőasztalt használtak és grafikus háromszögeléssel dolgoztak, a II. katonai felmérés elrendelésekor, 1806-ban, külön szervezetet hoztak létre a háromszögelési munkák elvégzésére. Az Astronomisch-trigonometrisches Departement (Háromszögelő Osztály) Richter ezredes vezetésével alakult meg a Generalquartiermeisterstab alárendeltségében. Az Osztrák Birodalom első háromszögelését (1806–1842) a Liesganig-féle bécsújhelyi alapvonalból kiindulva171 kezdték meg. Az alapvonalmérések mellett fő- és mellékháromszögelési láncolatot hoztak létre, melyek fontos pontjait csillagászatilag is meghatározták. Bár a napóleoni háborúk a munkát félbeszakították, az első háromszögelés 1829-ig a Birodalom nyugati részétől a budai délkörig, valamint a Kárpátok mentén Erdély határáig jutott el. Tovább folytatták az Észak-Itália területén 1798-ban megkezdett háromszögeléseket is.
1762-ben Josef Liesganig jezsuita pap kezdte meg – Mária Terézia rendeletére – a háromszögelést; több alapvonalat mért, közülük egyedül a Bécsújhely közelében mért végpont jelzései maradtak meg.
Az 1839-ben megalakult bécsi Militärgeographisches Institut kebelében működő Triangulierungs-Calcul-Bureau (Háromszögelő Osztály) tovább folytatta a háromszögelést a Birodalom területén, tovább fejlesztette az elsőrendű háromszögelési hálózatot; alapvonalakat mértek.172 Ezzel párhuzamosan csillagászati méréseket is végeztek, a csillagvizsgálók koordinátáit173 beillesztették a Birodalom háromszögelési hálózatába és segítségükkel további hosszúságkülönbség-méréseket végeztek. A Birodalom második háromszögelését, amely pontosabb volt, mint az első, 1848-tól 1862-ig hajtották végre.
Dél-Magyarország: Arad 1840; Galícia: Tarnow 1849; Tirol: Hall 1851; Alsó-Ausztria: Wiener Neustadt; a Liesganig-féle alapvonal újramérése 1857; Stájerország: Kranichfeld 1860.
A csillagvizsgálók közül néhány a kataszteri és helyenként a II. katonai felmérés vetületi kezdőpontja lett, pl. Innsbruck-tól délre Lanserkopf, Nagyszeben közelében Vízakna, Galícában Lowenburg.
A térképező tisztek tehát immár egységes felsőrendű hálózatra támaszkodhattak, amit a terepen grafikus mérőasztal-felvételek alkalmazásával tovább sűrítettek. E műveletekhez dioptra-vonalzót, majd 1818-tól „messzelátó vonalzót” (Perspektiv-Lineal) használtak, ez utóbbi a távcsöves vonalzó (Kippregel) előfutára volt.
Az első magasságmérő eszközt, amely lehetővé tette a domborzati viszonyok pontosabb ábrázolását, csak 1860-ban készítették,174 így, mivel a II. felmérés hamarosan befejeződött, a benne rejlő lehetőségeket alig használhatták ki.
Egy bécsi technikus, Schablass alkotta meg: távcsővel, félkör alakú limbussal, libellával és 5 szögpercenkénti beosztással volt ellátva.
