II. 4. 2. Kataszteri alapok
II. 4. 2. Kataszteri alapok
A II. József által 1785-ben „adószabályozási” céllal elrendelt gazdasági felmérések nem érték el céljukat: II. Lipót, II. József testvére és utóda már 1791-ben hatályon kívül helyeztette a rendeletet; az elkészült szelvények nagy részét megsemmisítették. 1810-ben I. Ferenc császár rendelte el újra egy adózási célokat szolgáló felmérés tervezetének kidolgozását, amelyet aztán 1817. december 13-án hagyott jóvá, s egyben az osztrák örökös tartományokban „állandó kataszter” létrehozására adott utasítást. A munkálatokat Alsó-Ausztriában kezdték és 1861-ben, Tirolban fejezték be. A kataszteri felmérést a szintén 1817-tő1 1861-ig végzett elsőrendű kataszteri háromszögelés előzte meg. A felmérés során a Cassini-féle vetületet175 alkalmazták, de nem következetesen, ezért szoktak „vetület nélküli rendszerről” is beszélni. A torzulások kiküszöbölésére az egész Birodalom területén 10 vetületi kezdőpontot határoztak meg. Egyes helyeken a II. katonai felmérés is átvette e kataszteri vetület kezdőpontjait.
Leírását ld. a következő fejezetben.
Magyarországon 1849. október 20-án rendelték el az „állandó kataszter” létrehozását. A háromszögelés 1853-ban indult meg a Dunántúlon, a már előbb említett, a Generalquartiermeisterstab alárendeltségébe tartozó Háromszögelő Osztály mérési eredményeinek felhasználásával. Magát a felmérést 1856-ban szintén a Dunántúlon kezdték meg. 1866-ig az ország területének csupán 26,4 %-ával végeztek,176 így a II. katonai felmérés zömében megelőzte a kataszterit, és nem is támaszkodhatott arra. Magyarország területén inkább a III. katonai felmérés használhatta alapanyagként (1880-ra az ország mintegy fele került kataszteri felmérésre).
Antalffy, 1934.
