III. 4. 3. A felmérés módja, a térképezés menete
III. 4. 3. A felmérés módja, a térképezés menete
A felmérési munka két részből tevődött össze: a téli előkészítő munkából (november elejétől április közepéig-végéig), amikor az új felmérésre kerülő szelvények előkészítése és a nyári munka során már felmért szelvények végleges megrajzolása folyt, valamint a nyári (május elejétől október végéig tartó), nagyrészt felmérő munkából. Ahol rendelkezésre álltak a kataszteri felmérés 1:2880 méretarányú térképei, a Háromszögelő (később Csillagászati-Geodéziai) Osztály előállította az un. szerkesztési lapot (Constructionsblatt) egy hetvenötezres szelvény területére. Azon folyt a tervezés: a szelvényközéppontra vonatkoztatva felszerkesztették a háromszögelési pontokat, valamint a szelvényhatárokat alkotó hosszúsági és szélességi köröket (30 fokperces hosszúsági és 15 fokperces szélességi beosztással), majd elkészült a kicsinyített kataszteri váz. Ahol viszont nem állt rendelkezésre új kataszteri térkép, mint Magyarország és Horvátország egy részén, a II. katonai felmérés 1:28 800 méretarányú szelvényei szolgáltak alapul. A Technikai Csoport fényképészeti úton 1:25 000 méretarányú, hetvenötezres szelvényterületre összeállított nagyításokat készített. Azok alapján készültek a „kéknyomatok,” amelyeken megszerkesztették a keretet, a háromszögelési pontokat és a szelvény-sarokpontokat.
Ettől kezdve a felmérési szelvényeken folyt a munka 1:25 000 méretarányban; a háromszögelési pontokat „grafikai nagy háromszögeléssel” tovább sűrítették (előre- illetve oldalmetszés alkalmazásával), amihez nagy mérőasztal-táblát alkalmaztak. Ezt követően a szelvényeket további négy részre darabolták (szelvénynegyedek), és a munka a „részletező asztalon” folyt tovább. A részletező háromszögelésnél a hátrametszést is alkalmazták, és sor került a domborzati idomvonalak bemérésére.
Esténként és esős időben tussal kirajzolták a síkrajzot, kiszínezték a növényzeti foltokat, ceruzával rögzítették a domborzati csíkozást, mellékletként elkészültek a növényzeti és írásoleáták. A csíkozás és a szintvonalak végleges megrajzolására, a téli hónapokban került sor, miután a szelvénynegyedeket ismét teljes szelvénnyé egyesítették és vászonra vonták, akkor készült el a keret a kereten kívüli megírásokkal együtt.
A felméréshez használt műszerkészlet alapvetően ugyanaz maradt, mint a II. katonai felmérés idején. A Marinoni-féle mérőasztalt felváltotta a Kraft-, majd a Starke-féle mérőasztal. A szelvénynegyedekhez a (50×40 cm-es) részletező asztalt alkalmazták. Továbbra is használták a dioptra-vonalzót és „messzelátó” vonalzót (Perspektiv-Lineal), a magasságmérésnél az aneroid barométert és azt az 1860-ban feltalált magasságmérő eszközt, amelyet Schablass alkotott meg, majd egy Schneider nevű technikus 1873-ban továbbfejlesztett. E tökéletesített „kisteodolitokkal” látták el a térképezési aligazgatókat, hogy a trigonometrikus magasságmérés adatai megbízhatóbbak legyenek.
