III. 4. 2. Kataszteri alapok
III. 4. 2. Kataszteri alapok
Az Osztrák-Magyar Monarchián belül az Osztrák Császárság tartományai, tagországai – Tirol-Vorarlberg, Salzburg, Alsó-Ausztria, Karintia, Stájerország, Bukovina, Galícia, Felső-Ausztria, Szilézia, Csehország, Morvaország, Krajna, a Tengermellék, Dalmácia – felméréséhez, a II. katonai felméréshez hasonlóan, a kataszteri térképeket260 használták alapul. Magyarország területén más volt a helyzet, az „állandó katasztert” jóval később, 1849. október 20-án rendelték el, 1880-ig az országnak csak mintegy fele került kataszteri felmérésre, így csak azokon a területeken szolgálhattak alapul a katonai térképezéshez, ahol rendelkezésre álltak. Egyéb területeken a II. katonai felmérés szelvényeit használták. A felmérés időrendjében Magyarország különböző részein a következőképpen alakultak a szelvények a felméréshez használt alapanyag szerint (10. sz. könyvmelléklet, 68/a. sz. CD melléklet):
I. Ferenc császár 1817. december 13-án hagyta jóvá az osztrák örökös tartományok „állandó katasztere” létrehozására adott utasítást. A munkálatokat Alsó-Ausztriában kezdték, és 1861-ben Tirolban fejezték be. A kataszteri felmérést 1817-től 1861-ig végzett elsőrendű kataszteri háromszögelés előzte meg.
9. sz. táblázat
Év
|
Terület
|
A felmérés alapja
|
A felmért szelvények száma
|
|---|---|---|---|
1869–1873
|
Erdély261
Erdély felmérése 1:28 800 méretarányban történt, a II. katonai felmérés szelvényméretében, 294 szelvényen.
|
Első-, másod-, harmadrendű háromszögelési pontok
|
216262
Az 1888–1895 között végbemenő reambulálás kapcsán az 1:28 800 méretarányú szelvényeket 1:25 000 méretarányba szerkesztették át, valamint megváltoztatták a szelvényméretet is, aminek eredményeként 216 szelvényt kaptak.
|
1872–1873
|
Északnyugat-Magyarország263
A kis területen történt felmérés a Bécs környéki, 1:12 500 méretarányú felméréshez kapcsolódott.
|
Kataszteri váz
|
20
|
1873–1874
|
Máramaros keleti része
|
Kataszteri váz
|
7
|
1874–1875
|
Máramaros
|
Kataszteri váz
|
26
|
1875–1876
|
A Felvidék északkeleti része, a Kárpátalja
|
Kataszteri váz, kivéve néhány községet, ahol hiányzott
|
69
|
1876–1877
|
A Felvidék középső része
|
Kataszteri váz, kivéve néhány községet, ahol hiányzott
|
85
|
1878–1879
|
Magyarország nyugati határ
|
Kataszteri váz
|
42
|
1879–1880
|
Délnyugat-Magyaroszág, Horvátország, Nyugat-Szlavónia
|
Kataszteri váz
|
107
|
1880–1881
|
A Dunántúl egy része,
A Horvát–Szlavón Határőrvidék nyugati fele |
Kataszteri váz, ahol hiányzott, a II. katonai felmérés
Kataszteri váz |
131
|
1881–1882
|
Délkelet-Magyarország (Temesi Bánság, volt Bánsági Határőrvidék),
Kelet-Szlavónia és a Horvát–Szlavón Határőrvidék keleti része |
II. katonai felmérés
Kataszteri váz |
231
|
1882–1883
|
Északnyugat-Magyarország
|
Kb. 83 % a II. felmérés alapján
10 % a kataszteri váz alapján 7 % alap nélkül, új felmérésre volt szükség |
150
|
1883–1884
|
Kecskemét–Kisújszállás, Salgótarján, Miskolc, Rozsnyó térsége
|
II. katonai felmérés
|
145
|
1884–1885
|
Az Alföld nagy része
|
Kataszteri váz, II. katonai felmérés
|
125
|
A történelmi Magyarország területét 1138, Erdély területét 216 (1:25 000 méretarányba átdolgozott), összesen 1354 szelvény fedi.
Még véget sem ért a Monarchia felmérése, amikor 1885-ben megkezdődött a felmérési térképek helyszínen történő helyesbítése új terepi bejárással, reambulálással (Reambulierung), legelőször azokon a területeken, ahol a felmérés kezdődött (1869-től a 1870-es évek közepéig). Ezeken a területeken voltak az eltelt idő miatt a legnagyobb közigazgatási változások, új létesítmények, vasutak, utak épültek. Az eszközök is sokat fejlődtek a felmérés ideje alatt, és a korábbi felmérések, mint említettük, még egyáltalán nem támaszkodhattak az 1873-ban megindult szabatos szintezés eredményeire. Eltérő minőségűek voltak a III. katonai felmérés szelvényei aszerint is, hogy milyen alapot használtak a mérésekhez. Legjobb térképi alapul a kataszteri térképek szolgáltak, legkevésbé megbízhatóak azok a felmérési szelvények voltak, ahol a felmérés háromszögelési pontok alapján ment végbe. Ezek a hiányosságok határozták meg a reambulálás menetét (69. sz. CD melléklet).
1885–1889 között Dél-Tirol és Vorarlberg területén folyt az új terepi bejárás, aminek oka abban kereshető, hogy Tirol–Vorarlberg felmérésére a III. katonai felmérés kezdetén, 1869–1872 között került sor, amikor már az 1:25 000 méretarányt használták, de még a II. katonai felmérés szelvénybeosztása szerint.
1888-ban Erdély területén is megindult a reambulálás. Erdély 1869–1873 között zajlott felmérése átmenetnek tekinthető a II. és III. felmérés között. 1:28 800 méretarányban történt, a II. katonai felmérés szelvénybeosztása szerint, a felmérés alapjául csak az első-, másod- és harmadrendű háromszögelési pontok szolgáltak. A reambulálással egybekötve készültek el tehát Erdély területére az 1:25 000 méretarányú, mintegy 76×56 cm nagyságú szelvények. 1888–1889-ben Délkelet-Erdély területén folyt a munka, a határ mentén, 1890–1892 között a nagyfejedelemség nagy része már bejárásra került, végül 1893–1895 között Északnyugat- és Észak-Erdély területén fejeződött be a reambulálás, mely kis részben kiterjedt Északkelet-Magyarországra, Bukovinára és (1897-ig) Északkelet-Galícia területére is, amelyek felmérésére szintén az 1870-es évek első felében került sor. A reambulálási munkáknak az 1896-ban elrendelt IV. katonai felmérés vetett véget.
A reambulálást az eredeti szelvények kéknyomatain hajtották végre, a változásokat tussal, illetve különböző színekkel rajzolták ki, és rávezették a lapokra az új magassági pontokat. Az elkészült korrektúrát vagy az eredeti szelvényre vezették rá, vagy ha sok volt a változás, új szelvényt rajzoltak (Erdély esetében ez történt!). A reambulálással egy időben a statisztikai-topográfiai leírásokat is változtatták.
