IV. 4. 1. A felmérés módja, a térképezés menete
IV. 4. 1. A felmérés módja, a térképezés menete
Mint már említettük, a felmérés szelvénynegyedenként történt. Ezekre a háromszögelési pontokon és a szelvények határoló vonalain kívül felszerkesztették a kataszteri szelvényhálózatot is, és kicsinyítéssel átszerkesztették a kataszteri vázat (ez volt a síkrajz alapja), majd az egészet tussal kihúzták (a kőlétesítményeket kárminpirossal). Ha a felmérést „fényképező felmérés” előzte meg, a fotogrammetriai kiértékelést is a felmérési szelvénynegyedeken rögzítették.
A térképezés menete a harmadik katonai felmérésnél alkalmazotthoz hasonló volt, némi fejlődéssel. A „szemrevételezés” során ellenőrizték a már meglévő geodéziai háromszögelési pontokat, szükség esetén pótolták azokat, majd grafikus pontsűrítés következett elő-, oldal- és hátrametszés alkalmazásával. Trigonometrikus magasságméréssel a grafikus fix pontok magasságát is meghatározták. Síkvidéken alkalmazták még a magasságmérő műszerrel végzett szintezést, illetve erdős hegyvidéken a barométeres magasságmérést is.
A részletezés befejezésekor a síkrajzot tussal illetve kárminnal kihúzták, a szintvonaltervet télen, a szelvénynegyedre illesztett oleátán készítették el, majd átmásolták a tisztázati rajzra.
Tisztázati rajzként nem az eredeti szelvénynegyedeket rajzolták ki (mint a III. felmérésnél), hanem a tereperedetiről előállított szürke grafitmásolaton készítették el a tisztázatot, amelyen először megírták a neveket, kihúzták a síkrajzot (tussal, kárminvörössel, a vizeket kékkel), megjelölték a térképre kerülő magassági pontokat, majd elkészült a szintvonalak és a csíkozás kihúzása is barnásvörös tussal. Végül megírták a kereten kívüli adatokat, a szelvénynegyedet vászonra vonták, de a negyedek egész szelvénnyé történő végleges összeillesztésére nem került sor.
Egy felmérő egy év alatt mintegy 100 km2 felmérését végezte el, ami a munka alaposságát jelzi.
A műszerkészlet alapvetően nem változott a III. katonai felmérésnél használtakhoz képest, de az egyes eszközöket továbbfejlesztették. Az „1896 mintájú” részletező berendezés távcsöves és dioptrás vonalzókkal, távolságfelrakóval volt felszerelve, a szintén „1896 mintájú” magasság- és távolságmérő műszerhez aneroid barométer tartozott. Újak voltak a fotogrammetriai eszközök, így a Pulfrich-féle sztereokomparátor (a légifényképpárok kiértékeléskor használt mérőeszköz) és az Orel-féle sztereográf (térhatás alapján rajzoló berendezés).
