A szultán kutyája
A szultán kutyája
A törökök meg voltak rettenve: a magas porta megalázta magát, békeajánló követséget küldött Bécsbe, a török Zülfikárt és a görög Maurocordatot.
Az alkudozást a török követséggel a császári részről vezették Strattmann, Kinszky és Caraffa: ez a trifolium, amelynek minden föltételeken túl az volt a kívánsága, hogy a magas kapu szolgáltassa ki a kezeikbe Tökölit.
A törökök ezt kereken megtagadták.
Azt mondta Zülfikár, hogy „Tököli a szultán kutyája, akinek az élete csak annyit ér, mint egy kutyáé; de a szultán nem oltja ki a hű eb életét”.
Erre azt felelték neki, hogy „ejh, ha ők sem tartják Tökölit többnek egy kutyánál, ugyan mit sajnálják a kiadását?”
Erre azt mondá a török Zülfikár:
„Igaz, hogy Tököli csakugyan olyan kutya, ki a szultán parancsára felkél és elkussad, ugat és elhallgat; de ő azért az ozmanok padisahjának kutyája, ki ha a nagyúr akarja, még egykor dühös oroszlánná válhatik”.
S a császáriaknak valóban lett még alkalmuk keservesen tapasztalni, hogy mint változik át a hű kutya dühös oroszlánná!
