A zalánkeméni diadal
A zalánkeméni diadal
Ennyi diadal után ismét újult harcvággyal állt talpra az egész ozmanság.
Május elején indult meg az új hadjáratra Magyarország ellen a győzelem-koszorúzta Küprili Musztafa, a szent zászlóval. Százhúszezer ember volt alatta.
Ezzel szemben a császáriak csak ötvenezer embert tudtak síkra állítani Badeni Lajos vezetése alatt.
A hadjárat egészen az ozmanok előnyére indult meg.
A francia mérnöktisztekkel ellátott török hadsereg Zimonynál megerősített táborában várta a császári sereg támadását. Badeni Lajos azonban észrevette a veszedelmet, s visszahúzódott a veszélyes sáncoktól Zalánkeménig, ami a szlavóniai hegyek alatt fekszik, nem messze Péterváradtól.
Azt akarta, hogy őt támadja meg a nagyvezér megerősített sáncai között.
Küprili Musztafa azonban a francia táborkari tisztek és Tököli tanácsára, amíg túlnyomó lovasságával a császári sereget nyomni látszott, alattomban az összes gyaloghadával a háta mögé került, s a kozevácsi hegyeken tábort ütve, azt hirtelen körülsáncolá.
A császári sereg szorult helyzetéhez hozzájárult még a teljes élelemhiány: azt a háromszáz szekér lisztet, ezerkétszáz vágómarhát, amit Péterváradról küldtek a hadsereg számára erős fedezet mellett, útközben megrohanta Tököli, s a kísérő vérteseket levágva, az élelmet elvette.
Másfelől meg a török vitorlás flottilla rohanta meg a Dunán aláúsztatott dereglyéit a császári seregnek, s a védő hadisajkákat elsüllyesztve, ott a sereg szeme láttára foglalta el a hajókat.
Nem volt itt más választás, mint vagy éhen halni, vagy – az ellenséget megenni.
A visszavonulás útját is elzárta Küprili a Badeninek, Pétervárad felé.
A keresztyén seregnek győzni kellett, mert nem volt hová futni.
A kétségbeesés megtette ezt a csudát.
Dacára annak, hogy az első rohamnál maga a középhad vezére, Souches tábornok a janicsárok sáncait ostromló granátosok élén elesik; hogy a segélyére siető Starhemberg Guidó egy nyíl által mellben találva, megsebesül; a császári seregek újra meg újra megrohanják a nagyvezér sáncait.
Ekkor Ibrahim basa és Tököli a császári lovasságot rohanják meg a török spahik és a kurucok ezredeivel: ezeket nem tartóztatja fel se ágyú, se puskatűz, megtörik rohamuk alatt a nehézlovasság ellenállása; a védtelenül maradt gyalogezredek még a puskáikat sem süthetik ki, s már szét vannak robbantva.
Az ütközet már el is volt veszve, a diadal a török kezében, midőn Badeni Lajos maga a balszárnyán levő lovasság élére állva, szembeszáll Ibrahim spahijaival, s vele egyidejűleg Batthyány és Zichy huszárezredei oldalba kapják Tököli kuruc hadát, s azt kiverék a csatatérről; és azután rögtön nekifordulnak a sáncaik mögött harcoló janicsárezredeknek. Ezek a huszárokat Tököli kurucainak nézték, s csak akkor vették észre, hogy kivel van dolguk, mikor azok ellenállhatatlan dühvel kezdték őket halomra aprítani.
Ezzel a fordulattal újra kezdődött a harc. A török tábor derekába behatolt lovasság ott felbontott minden hadirendet; a császári sereg minden oldalról megrohanta a török tábort bosszúordítással.
Ami azután következett, az már nem harc, hanem mészárlás volt.
A nagyvezér látva, hogy az ütközet el van vesztve, fekete kaftánt öltött magára, s úgy rohant karddal a kezében oda, ahol legdühösebben folyt a küzdelem: ott el is esett vitéz módjára. És vele együtt halva maradt Ibrahim basa, a lovasság vezére, a janicsárok agája és tizenkét basa, húszezer harcossal.
És ott maradt az elfoglalt sáncok között százötvennyolc ágyú, tábori szerek, élelmi készlet és az egész hadipénztár.
Hanem a császáriak vesztesége is igen nagy volt. Csak tisztekben háromszáz halottat számláltak, azok között a vezért, Souchest.
E diadal után megkísérték a császáriak Nándorfehérvárt újra elfoglalni, hanem ebbe belevesztettek. Jobb siker követte Nagyvárad alá való szállásukat, amely fontos és akkoriban nagyon erős helyet a Zrínyi Ilonáért kicserélt Heissler tábornok, a „tüzes Gábor”-ral egyesülten elfoglalt; s ezzel a török hatalom a Tisza és Maros között örökre elmúlt. Még a Maroson túli várak is el lettek foglalva, csak Temesvár volt még török kézen, azt Veterani ostromolta.
