Az ifjú király
Az ifjú király
A király fiatal volt és tele tetterővel. Ifjú lelkében a nemzetet érzé megifjodni; és ez ifjú tetterőnek mindenütt útjában állt bölcs félelmeivel a vénség, a kormányzó Szilágyi Mihály alakjában, s titkos cselszövényeivel az oligarcha faj, a Gara–Ujlaky fractio képében.
Mátyás röviden elhárítá mindkettőt útjából. Midőn legtöbb oldalról volt fenyegetve, akkor emelte föl legmagasabban fejét, nyílt csatára híva fel titkos ellenségeit, s első föllépése az volt, hogy nagybátyát elzáratá Világosvárra, ezáltal kimutatva, hogy nem akarja mérsékelt elveinek zsibbasztó hatását érezni a harcok kezdetén.
A rögtön összehítt szegedi országgyűlésen Garát és Ujlakyt s az egész ármánykodó pártot letette hivatalaikból, kényszerítve őket ezáltal alattomos árulókból nyílt ellenségekké válni; s míg Mohammed nyíltan szövetséget ajánlva s titokban hadi készületeket téve közelíte a országhoz, Mátyás büszkén utasítá vissza a frigyet, s a megtámadott Boszniát és Szerbiát védurasága alá fogadva, a rendek gyűlésén elhatároztatá, hogy minden huszadik férfi lóra üljön az ozman ellen viselendő háborúba.
A nyíltan kihívott Gara-párt, elvetve álarcát, külön conventiculomot tartott Kőszegen, melyből Fridrik császárt hívta meg a magyar trónra.
Fridrik elfogadta a meghívást, s Gravenacker vezénylete alatt beküldött hadai az oligarchák hadaival egyesülve Körmendnél, Mátyásnak ellenük küldött vezéreit, Nagy Simont és Rozgonyit az első csatában megverték.
Azonban Ujlaky s a Bazini grófok soha sem tagadhatva meg magyar érzelmeiket, nem engedék üldözni a megfutott seregeket; mi a császár szívében gyanút támaszta ellenük, s alig engedte őket maga elé jönni. – A büszke főuraknak ez ismét elég volt arra, hogy tőle elidegenüljenek, s csak egy intésére vártak Mátyásnak, hogy ismét visszatérjenek hozzá.
Az éles lelkű ifjú észre tudta venni az ily nagybecsű pillanatokat, s míg Gara, Ujlaky és a Bazini grófok letették kardjaikat a királynak bocsánatra kinyújtott kezébe, ő ugyanazon karddal a császár ellen fordult.
A Nagy Simon és Rozgonyi alatt megvert magyar had egyhangúlag azt ajánlá bajnoki bűnhődésül a királynak, hogy tizedeltesse meg soraikat. Mátyás ehelyett megkettőzteté a sereget, s úgy küldé vissza Gravenacker és Paumkirchner ellen. A második csata győzelme lemosta az első gyalázatát, Pinkafeldnél visszaveretett a császár serege, s Fridrik ezúttal lemondott a magyar koronáról.
