Csillagvizsgáló király
Csillagvizsgáló király
Miksa halála után Rezső került a magyar trónra.
Nem sokat ült rajta. Más hivatást keresett, mint az uralkodást.
Ahelyett, hogy az országaira fordította volna tekintetét, prágai várlakában csillagokat vizsgált, aranycsinálással, jövendők titkai kutatásával töltötte az idejét; kerülte a házasságot, de nem az asszonyokat; az állam gépezete helyett óraművek szerkezetével bíbelődött; fúrt, faragott, mint egy kézműves, s amellett egészen elfelejtette, hogy ő király. Csak gyanakodása figyelmeztette rá. Minden embertől félt. Indiai bűvtükrei mindenféle homályos emberarcokat mutattak neki, amikben gyilkosait vélte megjósolva. Azután kereste az életben, hogy kik hasonlítanak azokhoz? Félt a testvéreitől is, s ha valamelyik főherceggel beszélnie kellett, az őrüléshez közelgő reszketegség fogta el. Még a misét is vasrostéllyal elzárt fülkéből hallgatta, s ahelyett, hogy a Hradzsin pompás kertjeiben sétálgatott volna, amikben az őstermészet és uralkodói szeszély halmozta fel pompáját: árnyas fákat és zenélő szökőkutakat; a király csak a vár vastag falain belül mert sétálgatni, zárt folyosók alatt, mikbe csak a lőrések bocsátottak világot.
Csillagvizsgáló tornya, vegytani kunyhója, órásműhelye és festőtermei között osztá meg idejét: országai jövedelmét drága festmények összevásárlására fordította, s a híres festőket összehordatta mindenünnen, s ott ült közöttük és nézte, hogy festenek naphosszat: s ha eközben valamelyik tanácsosa jött hozzá, hogy alázatosan fölkérje valami sürgetős államokmány aláírására, méregbe jött, s ami a kezébe akadt, azt vágta a fejéhez.
Miatta lehetett az az írás békekötés, hadüzenés, szövetkezés, halálítélet, országgyűlési leirat; nem nézte, alákarcolta a nevét, odadobta a minisztere lábához, s aztán ment a horoscopjához megkérdezni, meddig él még?
