Hogy készült elő a forradalom?
Hogy készült elő a forradalom?
Tizenkét nappal március 15-ike előtt Kossuth Lajos egy felirati javaslatot terjesztett elő a pozsonyi országgyűlésen, melyben mindazok a kívánalmak ki voltak fejezve, amelyeket a pesti 12 pont egyesített. A javaslat a legildomosabb hangon volt tartva az uralkodóház irányában. Az alsóház egyhangúlag elfogadta azt. A felsőtábla azonban meg volt akadva vele. Arra, hogy a radikális reformot követelő javaslat ott is el legyen fogadva, a mágnási tábla szabadelvű ellenzéke, Batthyány Lajossal az élén, nem volt elég erős, elvetni pedig a nagy többségben levő conservativ párt nem volt elég bátor.
Ekkor történt az, hogy egy pozsonyi mágnási klubgyülekezetbe Széchenyi István Petőfinek ezzel a versével köszönt be: „Dicsőséges nagy urak! hát hogy vagytok? Nem viszket-e egy kicsit a nyakatok?” A vers nem volt kinyomatva; de azért közkézen forgott.
A főurak azt gondolták, hogy jó lesz, ha a nádor, az országbíró meg Széchenyi felmennek Bécsbe, s tanácskoznak Apponyi Györggyel, a kancellárral és a többi bécsi kormányférfiakkal. A tanácskozás nagyon hosszúra nyúlt. Voltak, akik azt akarták, hogy a király oszlassa fel rögtön az országgyűlést, s küldje le királyi biztosul Széchenyit, ellátva katonai erővel. A többség azonban elégnek találta azt a régi módszert, hogy az országgyűlés csak hadd küldje Bécsbe a feliratot, majd arra aztán menesztenek le Bécsből egy leiratot, azzal a jól ismert tartalommal: „nesze semmi, fogd meg jól”.
A Pozsonyban maradt rendek azalatt türelmetlenkedtek. Március 8-án Kossuth azt indítványozta, hogy az alsóház felirata a főrendiház mellőzésével küldessék fel a királynak. Ha az megtörténik, akkor ez a nap lett volna kezdete a forradalomnak. Az alsótábla azonban nem fogadta el a Kossuth indítványát.
A főurak odafenn folyvást tanakodtak, hogy hogyan takarják le a kitörni készülő vulkánt egy darab papirossal? S addig tanakodtak, míg egyszer kitört a bécsi forradalom. S minden állambölcsességet egyszerre halomra döntött.
De még azután beletelt egy egész hónap, hogy a bécsi udvari körök az engedés és az erőszak rendszere között válogattak. Ez idő alatt hallotta Bécs piaca Kossuth Lajost szónokolni, s a Rákóczy-indulót a bécsi nép üdvriadalában visszhangzani.
Hogy Magyarországon a szabadelvű mozgalom diadalmaskodhatott, abban nagy érdeme van a bécsi népnek. Ez kényszeríté a szabadság leghatalmasabb ellenségét, Metternich államkancellárt, hogy hivataláról lemondjon és az országból eltűnjék.
De mindenekfölött elismerendő a rohamszerű reformok létesítésének nagy művében az uralkodó, V. Ferdinánd császár és király természettől kegyes szíve és népei iránti jóindulata. Az ő szelíd lelkén törött meg minden szándék, mely a forradalom erőszakos elnyomására vezetett volna.
Végre a király engedett a nemzet kívánalmainak, s kinevezte a felelős magyar minisztériumot. Ezen első kormány tagjai voltak:
Gróf Batthyány Lajos, miniszterelnök,
Kossuth Lajos, pénzügyminiszter,
Mészáros Lázár, hadügyminiszter,
Szemere Bertalan, belügyminiszter,
Klauzál Gábor, kereskedelmi miniszter,
Gróf Széchenyi István, közlekedési miniszter,
Deák Ferenc, igazságügyminiszter,
Herceg Eszterházy Pál, külügyminiszter,
István nádor főherceg pedig teljhatalmú királyi helytartóvá lett kinevezve.
Ezzel véget ért egy sok százados korszak.
A pozsonyi országgyűlést V. Ferdinánd király személyesen zárta be, magyar szavakat hangoztatva a trónról. S midőn a pozsonyi országgyűlés kapuja bezáródott, az egész óvilág záródott be mögötte.
