Nimródtól Attiláig
Nimródtól Attiláig
Hagyományaink egész Nimródig viszik fel a magyarok eredetét, a vadászok őséig, akinek két fia volt, Hunyor és Magyar, akik vadászás közben a Maeotis tó partján mulatozó tündérekre bukkantak (Dule alán király leányaira), azokat elragadták, nőül vették. Ezeknek az ivadékaiból szaporodott el a hun-magyar nemzet, mely aztán századok múlva olyan hatalmas lett, hogy régi hazájában el nem férve, hét vezér alatt új hazát foglalni indult. E hét vezér neve: Keve, Béla, Kadocsa, Etele, Réva, Buda és Kádár. Sok népet meghódítva eljutottak a Tisza vidékéig, míg a római hadseregekkel találkozának, Macrinus és Detricus vezérek alatt. A háromszor megújított ütközetben a római hadsereg megsemmisíttetett, maguk a vezérek is elestek, de elhullottak a hunok vezérei közül is öten, akik közül a fővezért, Kevét nagy hun szertartással temették el, s azt a helyet elnevezték Keveházának. E drágán vett győzelem után csak két vezérük maradt a hunoknak, Etele és Buda. Népünk az elsőnek a diák krónika adta nevét fogadja el inkább: „Attila”.
Még Attilánál korábban is említ fel a krónika egy hatalmas hun fejedelmet, Balambért, aki a negyedik században a Volgától az Al-Dunáig minden népet uralma alá hódított, de ennek a hőstettei már a mesevilágba enyésznek.
