Pétervárad felszabadítása, Szenttamás bevétele
Pétervárad felszabadítása, Szenttamás bevétele
Amíg Görgeynek az volt a feladata, hogy Komárom várát felszabadítsa az ostrom alól, ugyanaz lett Perczel Móré Pétervárad irányában.
Pétervárad is közel állt ahhoz a veszélyhez, hogy árulás által ellenség kezére jusson.
Perczel Mór e nehéz feladatot fényes hadvezéri tehetséggel oldotta meg.
Március 22-ikén kezdte meg a hadjáratot Szőreg ellen, nagy veszteséggel verve ki a szerbeket erős állásukból, s ugyanaznap Gál ezredes Zentát foglalta el, makacs ellenállás után, hol a fenevadi kegyetlenségű Trifkovics a kiirtott ezernyi magyar polgárok levágott fejeivel rakatta körül a város közepén levő Szentháromság szobrát.
Ezután Perczel egyenesen Pétervárad felmentésére sietett, s ott rendet csinálva a várőrség között, s az útját álló szerbeket imitt-amott széjjelverve, a lázadás fő tűzhelyének, Szenttamásnak tartott.
S ez a félelmes táborhely, melyet a múlt évben hónapokon keresztül hasztalan vívatott annyi kitanult tábornok, mely alól háromszor megújított ostrom után kudarccal kellett elvonulnia a magyar hadseregnek – összetörött a képviselőből tábornokká emelt Perczel Mórnak egy ostroma alatt.
Az ostrom ezúttal komoly volt. A védelem is elkeseredett volt. A szerbeken kívül négyezer határőr s Knicsanin szerviánusai védték a sáncokat.
A legelső magyar nemzeti színű zászlót Földváry Sándor, a szegedi önkéntes nemzetőrök parancsnoka tűzte fel a hídfő sáncára, melyet a szegediek az ellenség gyilkos tűzzápora között lábtókon másztak meg.
A hídfő elfoglalása után a szerbek rémülten rohantak át a csatorna hídján a városba; a honvédek oda is utánuk rontottak. Ezalatt a város túlsó oldalán Gál ezredes csapatjai foglalták el a sáncokat, s a szerb hadak kétoldalról lettek fegyver élére fogva. Egy részük a csatornán úszva menekült át, más részük a Krivája mocsarai közé futott. Nemsokára az egész hírhedett Szenttamás tűzlángba lett borítva. A megölt és vízbe fúlt ellenség számát ötezerre teszik a haditudósítók. A nők és gyermekek meg lettek kímélve s a lángok közül kiszabadítva.
Követte a diadalt ápril 7-ikén a „nagy” római sáncok megostromlása és bevétele. Itt ismét a szegediek, Földváry Sándorral voltak az elsők a vitatott ormokon. A futó ellenség minden ágyúját ittveszté.
Majd Kovalinál próbált szerencsét nyílt csatamezőn a szerviánusokkal erősödött szerb sereg: Perczel itt is megverte őket, s Óbecsét is elfoglalva tőlük, átűzte őket a Tiszán a Bánságba.
Oda is utánuk ment Bem tábornok Erdélyből kihozott seregével már akkor a Bánátban működött. Osztrákok, oroszok minden szorosán az erdélyi havasoknak ki voltak verve, s ezeket a székely zászlóaljak őrzék, azok kerítek be az ellenségszállta Gyulafehérvárt és Dévát. Bem jöhetett már Magyarországra segíteni.
Itt azután Perczellel egyesülve, a basahidai és uzdini csatákban a szerbek utolsó táborát is szétverte: a szerviánusok átmenekültek hajóikon a Dunán keresztül Belgrádba.
Még az Erdélyből Oláhországba menekült osztrák sereg kívánt magának egy kis tapasztalást szerezni, betörve Oláhország felől Orsovánál a Bánságba, Malakovszky tábornok alatt tizennégyezernyi haddal és negyven ágyúval. Itt azután Bem tartott nekik Perczellel egy olyan hadászati leckét Fehértemplom és Szászka alatt, hogy Malakovszky igen meg lehetett elégedve a katonai sikerével, mikor megint átfuthatott Oláhországba.
S ez a járás-kelése osztrák és muszka hadseregnek a török birodalom vazalltartományain keresztül, mind a török basák szeme láttára történt. Bem tábornok erélyesen is tiltakozott a népjogtörés ellen az orsovai basánál. A basa azt mondta rá: „péki” (Jól van).
Csak olyan védbástyája volt Törökország Magyarországnak a szabadságharc alatt, mint amilyenek a chinaiak papirosra festett bástyái. Ha magyar hadcsapat lépte át a török határt, azt rögtön lefegyverezte a török katonaság; de ha osztrák és orosz katonaságnak tetszett kisétálni meg besétálni, arra azt mondták, hogy: „hja, paraszt, az megint más!”
