A múltakra vetett fátyol
A múltakra vetett fátyol
Idáig tartott a magyar szabadságharc dicsőségének a története.
Ami ezután következik, azt takarja a „múltakra vetett fátyol”, melyet a magyar országgyűlés az 1867-iki kiegyezéssel két évtized elfeledésre méltó eseményeire borított.
Az ápril 14-iki függetlenségi nyilatkozat, Buda várának ostroma olyan események, melyeket meg nem történtté tenni jó volna: ellensúlyozva az osztrák részről történtek által: a március 3-iki összmonarchiai alkotmánytervvel, az orosz invázióval, Henczy vandalizmusával, Haynau kegyetlenkedéseivel: az örök feledség vak sötétje temesse el őket! Hibák, melyek hibákat szültek, rémek, melyek egymást követték és megsemmisíték: halottak, akik nem kérnek emlékkövet: csak füvet és mohot sírjaikra.
De olyan sűrű mégsem lehet ez a fátyol, hogy a magyar nemzet szabadságáért küzdő szellemének dicsősége századokon keresztül át ne ragyogjon alóla.
Mi, akik ez óriások harcában részt vettünk, akik e korszak történetét átéltük és leírtuk: azzal a tudattal tesszük le a kezünkből a fegyvert és a tollat: hogy „feledtünk; de el nem feledtettünk!”
Sok vér kihullt, sok vagyon elpusztult, egész nemzedékek boldogsága, reménye megsemmisült, nagy szellemek letűntek, a szenvedéseknek évtizedei következtek egymás nyomában az 1848/9-iki szabadságharc miatt. – De azért mégis szükséges volt e szabadságharcnak megvívatnia a magyar nemzet által, hogy életképességét, honalkotási misszióját, szabadságért önfeláldozásra kész nagy szellemét eltagadhatatlanná tegye az utókor előtt.
Az 1848/9-iki hős küzdelem példája a fundamentum, melyre a jövő évezred története leend felépítve.
A magyar nemzet akkor mutatta be magát a világ előtt, mint egész nép, egész nemzet, egész nagyságában.
Azóta a magyar nemzet kibékült egykori ellenfeleivel, szövetségesekké lettek: de legnagyobb vívmánya a kornak, hogy a magyar nemzet kibékült saját magával, s többé osztály osztály ellen, vallásfelekezetek egymás ellen, nemzetiségek a közös haza ellen, szabadelvűség a szolgaiság ellen nem vívnak harcot a haza földjén egymással.
