A HÁROM KÉRDÉS
A HÁROM KÉRDÉS
Gazdag főurak unszolták Mátyás királyt minden lépten-nyomon, ki megürült jószágért, ki meg hivatalért. Egyszer kivitte őket magával a szántóföldek közé, s amint ott járkálnak, szemébe tűnik egy öreg paraszt, aki négy ökörrel szántogatott csendesen. Mátyás megismerte a pórt, hogy az neki egykori hű katonája volt ifjú korában, s furfangos ötleteiről még a táborbul ismeré, s megszólítá szíves leereszkedéssel.
– Hát jó öreg, messzi van-e még a messzi?
– Bizony nagyságos uram, csak az ökröm szarváig.
– Hát aztán hány még a harminckettő?
– Bizony már csak tizenkettő.
– De azért meg tudnál még most is fejni három vén bakkecskét?
– Meg biz én, nagyságos uram.
A király nevetve ment tovább. Mikor azután a királyi várba visszakerültek, azt mondá a vele volt három főúrnak:
– No, ha azt akarjátok, hogy kívánataitokat teljesítsem, hát fejtsétek meg nekem azt a három kérdést, válaszaival együtt; amíg ezt nem tudjátok, addig ne is alkalmatlankodjatok kérelmeitekkel.
A három főúrnak természetesen semmi sem volt előbbvaló gondja, mint hogy felkeressék az öreget, s körülfogják, hogy mondja meg: mit jelentett az első kérdés:
– Megmondom biz én száz aranyért – szólt az öreg, akinek volt esze, hogy ingyen ne beszéljen.
Megadták neki szívesen.
– Hát uraim, amíg fiatal voltam, az volt a „messzi”, ameddig elláttam a szemeimmel; most pedig az ökreim szarváig látok, tehát csak odáig tart a messzi.
– Ez helyes, hát most mit jelent a második kérdés?
– De azt is megmondhatom kétszáz aranyért.
A főurak vakarták a fejüket; de meg kellett tudniok a talányt, hát csak lefizették a nagy bírságot.
– Az bizony azt jelenti, hogy hajdan harminckét fogam volt, hát most hány van meg belőle? Bizony már csak tizenkettő. Ezt ugyan könnyű lett volna kitalálni, gondolák az urak, de bezzeg a harmadik kérdést hogy oldja meg? hogy fej meg őkelme három vén bakkecskét?
– De már annak háromszáz arany a díja.
A főurak elszörnyedtek, de az öreg nem hagyott alkudni magával, mind az utolsóig leszámláltatá kérges markába a háromszáz aranyat.
– Hát uraim, így fejem meg a három vén bakkecskét, ahogy kegyelmeteket megfejtem. Ezt érté a király őnagysága.
A három úr dörmögve ment odább. Nem tudom, elmondta-e aztán a királynak, hogy mi volt az értelme a három kérdésnek.
