1. FEJEZET • Alof-beth-gomál mollah
1. FEJEZET • Alof-beth-gomál mollah
Akik a szíriai nyelvvel ismerősek (s ugyan ki ne ismerné?), rögtön ki fogják találni, hogy ez a név: Alof-beth-gomál mollah annyit jelent magyarul, hogy „Ábécé bácsi”. – S ez a név a lehető legnagyobb megdicsőítés halandó emberre nézve. – Mert valamiképp az Alkorán az a könyv, amelyben minden tudománya a kerek világnak bennfoglaltatik; azonképpen az ábécé az a könyv, amelyben az ember minden betűt megtalál, s ezen betűknek összerakásától függ, hogy minden kérdésre megkapja a kívánt feleletet.
Alof-beth-gomál mollah az igazhívők orákuluma.
Eredetét a régi „Koreis” törzsből származtatja. A törzs maga rég kiveszett már. Elfogyasztá a szent élet, a testi élvezetek megtagadása; ami megmaradt, elpusztíták a vahabiták; a mollah maga képviseli az egész népcsaládot, melyből maga Mohamed próféta is eredt. – Ez idő szerint terjed az életkora százhuszonhat esztendőre. „Meghalhatatlan” ember.
A lábaira már nem bír felállani, s a kezét nem bírja a szájáig emelni; de azért a legjobb testi-lelki egészségnek örvend. Aki hozzá jön tanácsot kérni, jövendőt mondatni, annak kötelessége a prófétát megetetni és megitatni. Nem nehéz kötelesség, miután az öreg növényfogyasztó.
Aki hátrafelé száz éven végiglát, az bizonyosan előre is éppen olyan messze belát a jövendőbe.
Alof-beth-gomál mollahnak a feje a mohamedánok Conversations-lexikona s a bölcsesség tárháza.
A bölcsességét semmi sem bizonyítja oly határozottan, mint az, hogy saját magáról milyen jövendőlátással tudott gondoskodni. Egy olyan törzsnek az ivadéka, melynek kiirtására volt kihúzva minden fegyver barbárok és versenytársak kezében, kénytelen volt olyan rejtekhelyet keresni magának, ahol rá nem találnak. Csakhogy ott meg elveszhet éhen vagy a puszták ragályos lázaiban.
Alof-beth-gomál kiválasztotta magának menedékül azt a völgyet Tunisz tartományában, amelyet az „egészség völgyének” neveznek, ahol az örökzöld cserfa a fenyővel és pálmával csodálatósan összekeveredve, életgerjesztő balzsamával gyógyítja meg az odamenekülő nyavalyásokat. S ahol még az ellenséges növényóriások is ki tudtak békülni, az emberek közt is aranykorbeli jóakarat az egyedüli törvény. Az arab közmondás szerint az „Ain-draham” (ezüstforrás) tartományában bátran járhat végig egy szűz leány, arany koronával a fején éjszaka – egyedül.
A hajdani karthágóiak s a római Caesarok egykori kedvenc paradicsoma most is tele van még a régi nagyságot hirdető paloták romjaival: a chemsui márványbányákból került meseszép antiksárga, rózsaszín, zöld és erezett oszlopok még tartogatják a bazilikák, amfiteátrumok árkádjait s hirdetik Nerva Traján örök dicsőségét, de Alof-beth-gomál mollah nem választá ez üres palotákat lakhelyéül; hanem bevetette magát a Szuk-eltnin-i sziklasírboltok egyik üregébe, s ott megosztotta a Flamen Martialissal a fekhelyét: a szarkofág fenekén alszik a Flamen, a tetején a mollah.
Ha a mollah most százhuszonhat esztendős, akkor nyolcvan esztendő óta kell neki abban az odúban ülni. – És mégis tudja, ami az egész világon történik. Akik tanácsot kérni jönnek oda hozzá, azok hordják azt össze neki. S eljárnak hozzá a kicsinyek és a nagyok, a gazdagok és a nyomorultak, a hatalmasok és az üldözöttek; és különösen, akik szerelmesek. És még azután, ami legkülönösebb baj: Európában alig ismeretes, de a Keleten sűrűn előfordul: a „halott szívűek”. A szerelem halottjai inkább.
Ilyen „halott szív” volt a szíriai kormányzónak, Tefik bejnek a fia, „Edrisz el-Homrah emír”.
Azért hítták „el-Homrah”-nak (veresnek), mert az arca, a keleti faj olajbarna színétől elütően, piros volt. Olyan piros, mint a rózsa. És a szíve mégis halott volt.
