II. BÉCSBEN
II. BÉCSBEN
Háromezerötszáz vendég, akik közül minden ötödik mágnás, minden tizedik tábornok, minden ötvenedik egykori vagy mostani miniszter és minden századik ismerős. A nemzeti díszruhák s katona-egyenruhák, rendjelmezek, paszomántos frakkok, papi talárok egész tömkelege, amiben a sporadice felmerülő polgári fekete frakk úgy tűnik fel, mint a ragout levesbe esett légy. És mindez behintve a világ mindenféle országainak rendkeresztjeivel és csillagaival. Tökéletes Kis-Európa. Magyar beszéd, német szó, francia, horvát, cseh, lengyel, olasz diskurzus egymással tőszomszédságban. A vendégsereget három különböző kapun és lépcsőn bocsáták be, s esti fél tizenegyig a hölgyek el voltak különítve a férfiseregtől.
Mi, fegyvertársammal, R…y Gidával éppen legelsőknek érkeztünk a várba. Hanem aztán megvolt érte az a jutalmunk, hogy a termeket kényelmesen végignézhettük. Egyszerűek azok, és mégis mennyi pompa! Minden falat remek gobelin szőnyegek takarnak, a monarchia történetét megörökítők. Különösen érdekes az a kép, amelyen Erdély meghódolása a törökök kiűzése után van ábrázolva. Őseinknek az egykorú írók által emlegetett viselete, sajátszerű, kétoldalt kiborotvált s középen üstökös feje, ruhaszabásai, archeológiai gyönyör tárgyai lehetnek.
Csak a főétekfogó mester őexcellenciája volt még a teremben, aki kegyes volt számunkra kinyittatni azokat a termeket, amikben az ünnepelt uralkodó párnak átadott üdvözlő feliratok vannak elhelyezve. Egy negyeddel később már nem lehetett volna azokat a nagy tolongástól leírni. Én azonban ide is magammal hoztam a zsurnalisztát, s a legnevezetesebbeket följegyeztem az elválhatlan könyvecskémbe.
A legelső helyen állanak a mieink: a magyar országgyűlés képviselőházáé, azután jön a püspöki karé, s azután a főrendeké. Valljuk meg az igazat, hogy ezek a legszerényebb külsejűek. Pótolja a jó szív, ami adta.
Mert ami utánuk következik, az valami pompa! Felírtam vagy kilencvenet.
A fiumei album, rubinokkal és almandinokkal kirakva.
A cseh nemesség albuma, rubinokkal és smaragdokkal s közepén ezüst dombormű-csoportozattal.
Mindjárt mellette a szarajevói album, a csillagos és félholdas címerrel zománcban.
Az alsó-ausztriai felirat nagyszerű faragott paliszander szekrényben, ezüst ékítménnyel; fenn egy művészien alkotott szoborcsoportozat tömör ezüstből, egy angyal két népviseletű gyermekkel.
A bécsi kereskedelmi kamara albuma, tömör ezüstlappal.
A morava felirat ezüsttáblával, a sarkain topázokkal és krysoprazokkal kirakva.
Következnek a máltai rend, a karinthi nemesség, az osztrák püspökség, Boczen, a német egylet mindenféle színű: veres, fehér, fekete, zöld, aranyos és ezüstös albumai, amik egyszerűbbek.
Szép kiállítása van az alsó-ausztriai városok albumának miniatűr porcelánfestményekkel.
Azután jött a cseh jegyzői kar albuma, arany táblával; prágai gazdasági egyesület, a Görz és Gradiskai album.
Ekkor látunk csak egy, a mienkhez hasonló henger alakú tokot, amiből Alsó-Ausztria fölirata van kigöngyölítve, csakhogy ez aranyabroncsokkal van ékítve.
A horvát–szalvón album ezüsttáblával.
Következik a bécsi ünnepélybizottság nagyszerű medaillonja ezüstből, Budapest város aranymedaillonja mellett. Amaz művészibb kivitelű.
Igen szép szekrény a tűzkármentő társulatok feliratáé ébenfából, ezüst ékítéssel, szoborművekkel.
Megint jön egy ezüsthenger, a stíriai.
Azután a budapesti album, Zágráb albuma, drágakövekkel, a krakkói egyetemé, a sziléziai ezüstlappal, a troppaui, szintén olyan, a brünni, olmützi, morva, salzburgi ezüst-arannyal, a felső-ausztriai ezüst; azután ismét egy remekmű.
A linzi album, melynek lapja egyetlen fafaragvány, művészi vésmunka.
Cernovic város albuma ezüstlappal.
Prága város albuma fafaragványú borítékkal.
A bécsi urakházáé, aranyszegletű bársonytok. Krajna, fekete, arannyal. Adelsburg, Zára, Grác, Krakkó albumai.
Itt megragadja a figyelmet a pápa két ajándéka. Az egyik saját arcképe, Szoldatics hazánkfiától festve, a másik pedig egy régi remekmű: mozaikkép, a „madonna del grand duca e del viaggio”, a hajdani toskanai nagyherceg tulajdona, ki azt minden útján magával hordta, s mindig szobájában tartá, az eredetije Rafael műve a Palazzo Pittí-ben.
Azután jön a horvát–szlavón szekrény.
Majd a lembergi album ragadja meg figyelmünket, melynek lapján művészi festményben van föltüntetve Galícia egész néptípusa: elöl három szép parasztleány, oldalt parasztok, egy nemes úr s (fatális véletlen) a nemes úr háta mögött a zsidó, a háttérben várak, lengyel és rutén templomok, Koszak Gyula festménye. A szekrénytok ébenfa.
Azután megint dalmata, ausztriai, s egy sereg cseh album, míg ismét megállít bennünket egy ismerős: a berlini magyar egylet igen ízléses albuma, közepén ezüstpajzsra írva a magyar hódolat.
Az Enns alatti hódoló felirat szekrénye fehér elefántcsontból. Azután Tirolé ébenfából és puszpángból, csupa faragvány, minden érc nélkül. Ezzel ellentétben Bécs városáé, tiszta ezüstből áttört mű, miniatűr zománcfestményekkel.
A Währingi album ezüst angyalok domborműveivel, s ismét egy bécsi album elefántcsontból, miniatűr-festményekkel, az osztrák Lloyd-társulaté miniatűrökkel porcelánon, s a legegyszerűbb: a hadastyánoké; a tornaegyesületé koráll ékítéssel, Ischlé fafaragványokkal, Trieszté aranysarkakkal, s Dél-Tirolé rámában s a sorrendbe elhelyezve Ebensee és még egy csoport minden tok és album nélkül. (Azt hiszem, ezek is épp oly drágák, mint a smaragddal kirakottak.) Egy terem közepén pedig áll az Alpes-egylet virágasztala, virító havasi virágokkal elmésen földíszítve.
Mire ezeket végignézve a termekbe visszatértem, már nem lehetett mozdulni a vendégtömegtől. És már akkor a trónterem is nyitva volt. Egy a budai várlak trónterméhez hosszaságra hasonló, de szélességre kétakkora oszlopzatos csarnok, a háttérben feldíszítve gyönyörű virágcsoportozatokkal. Kétölnyi magas arabeszk, kaméliák, rhododendronok, ritka szép daturák, aphelandrák, jázminok, mind tele virággal, fehér, piros zöld; egész erdő. Mind a mi színeink. A virágok a mi színeinket hordják, ezt nem csinálhatja utánunk a német!
És hozzá ez a tarka mozaik, csupa férfiakból. Legtöbb a lengyel, és a legfényűzőbb is. Bárha R…cs képviselő kollégámnak a mentekötője is tizennégyezer forintot képvisel; de Cs…y herceg gyémánt solitaire gombjait félmillióra becsülhetni. S a tömérdek katonai egyenruha, vegyítve a máltai lovagok lángpiros és arany, s a német rend lovagjai fehér-ezüst jelmezeivel, a püspökök violaszín talárjaival, a diplomaták aranyhímzésű öltönyeivel, amik közül egy sajátszerű pár válik ki a szemlélő előtt. Elválhatatlanok ők, pedig ellentétek. A szerajevói polgármester és a főpap. Amaz mohamedán, feje körül a hét rőf halotti lepel turbánná tekerve, ó-török kaftánban, emez franciskánus főnök, durva szőrcsuhában, török fezzel a fején, magyaros bajusszal az ajka fölött.
A teremben ahány gyertya, annyi ember melegíti egymást. Afrikai hőség van. Végre lehetetlen tovább mozdulni többé, s még valakit látni, a hozzánk szorítottakon kívül. A véletlen egy régi ismerőssel zár össze; regényíró és zsurnaliszta kolléga, tele érdemrendekkel a keble. Ez mindenkinek a nevét sorban meg tudja mondani. Csakhogy én meg azt sorban mind el tudom felejteni.
Végtére is akármilyen fényes társaság legyen is, ha csupa férfiakból áll, szomorú társaság az. Cifra virágedény virág nélkül. S a hőség kezd Nabukodonozor kemencéjével vetekedni. Itt-ott kezd egy-egy titkos sóhajtás hangzani: „buffet!”
Most végre megkondul a jelt adó kamarásbot: az uralkodópár jön a belső termekből, hol a diplomatákat, püspököket és a hölgykoszorút fogadta; a három elemet, ami a világot kormányozza. A férfitengerben egy kis meder nyílik, amelyen átkígyózhat az emberfaj szebbik neme (nem a püspököket értem), s ez, mint az Amazon folyamról írják, hogy még a tengerbe ömölve is messze megtartja a kék színét, így vonul keresztül a tarka tömegen, csupa fehér és halavány színű öltöny; keresztül a tróntermen, s végig az albumok termein, s onnan megint vissza.
A fényes menet elején a felséges uralkodópár, a király olyan könnyű, délceg léptekkel, mintha még most is főhadnagy volna, s a királyné „Nílus-szín” öltönyében, virágokkal és gyémántokkal ékítve, oly szendén, mint menyasszony korában, s utánuk valamennyi osztrák–magyar főherceg és főhercegnő, az öregektől kezdve a tizenkét évesekig, és az oldalrokonság nagyszámú csoportjai. Itt senkivel sem állnak meg beszélni.
Az én érdemrenddús német kollégám kezdi csábító szavakkal rajzolni előttem a buffet mahomedi paradicsomának gyönyörűségeit. Én nem állhatok ellent; azt hiszem, hogy nagyon jól tudja itt a járást, ő legjobban elvezet. Hiszen nem mondhatom, hogy nem jó helyre vezetett volna. Nagyon is eltalálta. Nyolc egymásból folyó szoba volt csupa udvarhölgyekkel tele, akik ott már vacsorához letelepültek. Egy festői kétségbeejtő látvány. Tengere a selyemnek, fellegei a csipkének, tejútja a gyöngynek és gyémántnak s örvénye a szépségnek! A monarchia előkelő világának minden szépsége és nevezetessége együtt, kép csupa fényből, minden árnyék nélkül. S nekünk ezen a tengeren kellett végigeveznünk. A nyolcadik szobában aztán tudtunkra adták, hogy az átjárás el van zárva a férfi buffethez, vissza kell fordulnunk, s még egyszer átvitorlázni ezeken a tündérgrottákon, amik egy más világ lakóinak szolgálnak rejtekül.
Soha bosszúságért ennyi hálával nem tartoztam valakinek, mint úttévesztő vezetőmnek!
Végre aztán a végtől végig gobelinekkel rakott korridorokon keresztül (amiket egyedül irigyelt a császári Burgtól a cár) eljutunk a hajdani álarcosbálok termeit képező redout-ba, ahol a férfiak étkezőhelye van berendezve, s van szerencsénk Simonyi Ernőt Schmerling lovaggal egy asztalnál pezsgőzni látni, akik közül az első azzal teszi magát ismeretlenné, hogy egy szót sem szól, az utóbbi pedig veres admiráli egyenruhát visel; s kérdezősködésünkre, hogy vajon a paragrafustengeren folytatott tengeri ütközetek emlékére hordozza-e azt, azt a választ kapjuk, hogy ez bizony a prágai lövészegyesület ezredesi egyenruhája.
Végre a magyar miniszterek is megjelennek, az elmaradhatlan bosnyák kérdés kíséretében; s nemsokára élő szemeivel meggyőződhetik a világ, hogy a bosnyák mahomedánok megeszik a sonkát, s megisszák a pezsgőt, és így a pacifikáció tökéletes; ami felől mi sohasem kételkedtünk.
Aztán sietünk haza, s amit a mai gyönyörnap után (ami fölér egy ütközet fáradalmaival) kívánunk a felséges uralkodópárnak, az legelső sorban: „nyugodalmas jó éjszakát.”
