Jóel. 2.
Jóel. 2.
A sáskák leírása. Intés a megtérésre, a természeti és kegyelmi áldások ígéretei által.
Jóel. 2,1
Fújjátok a kürtöt [vers 17.] a Sionon, és rivalgjatok az én szent hegyemen! Rémüljenek meg e föld minden lakói; mert eljő az Úrnak napja; mert közel van az.
Jóel. 2,2
Sötétségnek és homálynak napja; felhőnek és borulatnak napja; mint a hegyekre ráterülő alkonyat! Nagy és hatalmas nép, a milyen nem volt öröktől fogva és nem is lesz utána többé, nemzetségről [rész 1,6.] nemzetségre.
Jóel. 2,3
Előtte tűz emészt, utána láng lobog; előtte a föld olyan, mint az Éden kertje, utána pedig kietlen pusztaság; meg sem menekülhet tőle semmi.
Jóel. 2,4
A milyen a lovak alakja, olyan annak alakja, és száguldoznak, mint a lovasok.
Jóel. 2,5
Rohannak a hegyek tetején, mintha hadi szekerek robognának; mintha tarlót emésztő láng ropogna; a milyen az ütközetre kész hatalmas nép.
Jóel. 2,6
Elrémülnek tőle a népek; minden arcz elsáppad.
Jóel. 2,7
Száguldoznak, mint a hősök, felhágnak a kőfalakra, mint a bajnokok; mindenik a maga útján halad, nem bontják meg soraikat.
Jóel. 2,8
Egymást nem szorongatják; mindenik a maga útján halad; néki rohannak a fegyvernek, és nem esik seb rajtok.
Jóel. 2,9
Betörnek a városba, futkároznak a kőfalon, felhágnak a házakra, betörnek az ablakokon, mint a tolvaj.
Jóel. 2,10
Reszket előttök a föld, és megrendülnek az egek; a nap és hold elsötétednek, a csillagok is bevonják fényöket.
Jóel. 2,11
És megzendül az Úrnak szava az ő serege előtt, mert felette nagy az ő tábora; mert hatalmas az ő rendeletének végrehajtója. Bizony nagy az Úrnak napja és igen rettenetes! Ki [rész 1,15.] állhatja ki azt?
Jóel. 2,12
De még most is így szól az Úr: Térjetek [Jer. 4,1.] meg hozzám teljes szívetek szerint; bőjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is.
Jóel. 2,13
És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, [2 Móz. 34,6.] és bánkódik a gonosz miatt.
Jóel. 2,14
Ki tudja, hátha visszatér és megbánja, [Ámós 5,15. Jón. 3,9.] és áldást hagy maga után; étel- és italáldozatot az Úrnak, a ti Isteneteknek?!
Jóel. 2,15
Fújjatok kürtöt a Sionon; [rész 1,14.] szenteljetek bőjtöt, hirdessetek gyűlést!
Jóel. 2,16
Gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet; hívjátok egybe a véneket, gyűjtsétek össze a kisdedeket és a csecsszopókat; menjen ki a vőlegény az ő ágyasházából és a menyasszony is az ő szobájából.
Jóel. 2,17
A tornácz és az oltár között sírjanak a papok, az Úr szolgái, és mondják: Légy kegyelmes, oh Uram, a te népedhez, és ne bocsásd szidalomra a te örökségedet, hogy uralkodjanak rajtok a pogányok. Miért mondanák a népek között: Hol az ő [Zsolt. 42,11. 79,10.] Istenök?
Jóel. 2,18
Erre buzgó lőn az Úrnak szeretete az ő földe iránt, és kegyelmezett az ő népének.
Jóel. 2,19
És választ tőn az Úr, és mondá az ő népének: Ímé, adok néktek gabonát, bort és olajat, hogy megelégedtek vele, és nem adlak többé titeket szidalomra a pogányok között.
Jóel. 2,20
Az északi népet is elűzöm tőletek, és puszta és sivatag vidékre vetem azt; elejét a keleti tengerbe, hátulját a nyugoti tengerbe, és bűze magasra száll; felszáll büdössége, mert nagy dolgokat cselekedett.
Jóel. 2,21
Ne félj, te föld! Örülj és vígadozz, mert nagy dolgokat cselekeszik az Úr!
Jóel. 2,22
Ne féljetek, ti mezei vadak! mert zöldülnek a pusztának virányai; mert a fa megtermi gyümölcsét; a füge és szőlő is kitárják gazdagságukat.
Jóel. 2,23
Ti is, Sionnak fiai! örvendezzetek és vígadjatok az Úrban, a ti Istenetekben; mert megadja néktek az esőt igazság szerint, és korai és kései esőt hullat néktek az első hónapban.
Jóel. 2,24
És megtelnek a csűrök gabonával, és bőven öntik a sajtók a [rész 3,13.] mustot és az olajat.
Jóel. 2,25
És kipótolom néktek az esztendőket, a melyeket tönkre tett [rész 1,4.] a szöcskő, a cserebogár és a hernyó és a sáska; az én nagy seregem, a melyet reátok küldöttem.
Jóel. 2,26
És esztek bőven és megelégesztek, és magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, a ki csodálatosan cselekedett veletek, és soha többé nem pironkodik az én népem.
Jóel. 2,27
És megtudjátok, hogy az Izráel között vagyok én, és hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek és nincs más! És soha többé nem pironkodik az én népem.
Jóel. 2,28
És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet [Ésa. 44,3. Csel. 2,17.] minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak.
Jóel. 2,29
Sőt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én lelkemet.
Jóel. 2,30
És csodajeleket mutatok az égen és a földön; vért, tüzet és füstoszlopokat.
Jóel. 2,31
A nap [rész 3,15. Ezék. 32,7. 8.] sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelőtte eljő az Úrnak nagy és rettenetes napja.
Jóel. 2,32
De mindaz, a ki az Úrnak nevét hívja segítségül, [Róm. 10,13.] megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, a mint megigérte az Úr, és a megszabadultak [Ésa. 10,21. 22. Abd. 17.] közt lesznek azok, a kiket elhí az Úr!
