Jóel. 3.
Jóel. 3.
Isten megítéli az ő népe ellenségeit.
Jóel. 3,1
Mert ímé, azokon a napokon és abban az időben, a mikor meghozom Júda és Jeruzsálem fogságát:
Jóel. 3,2
Egybegyűjtöm akkor mind a pogányokat, [vers 12.] és levezetem őket a Josafát völgyébe, és perbe szállok ott velök, az én népemért és örökségemért, az Izráelért, a melyet szétszórtak a pogányok közé, és megosztoztak az én földemen;
Jóel. 3,3
Népemre pedig sorsot vetettek; a fiút szajháért adták oda, a leányt pedig borért cserélték el, hogy ihassanak.
Jóel. 3,4
Sőt néktek is mi közötök velem, Tírus, Sidon és Filiszteának egész környéke?! Vajjon bosszút állani jöttök-é reám? Ha bosszút akarnátok rajtam [Ezék. 26,2. Ezsdr. 1,1-11.] állani, nagy hirtelen fejetekre fordítom vissza bosszútokat!
Jóel. 3,5
Mivelhogy elraboltátok ezüstömet és aranyomat, és legszebb kincsemet templomaitokba vittétek;
Jóel. 3,6
És a Júda fiait és Jeruzsálem fiait eladtátok a Jávánok fiainak, [Ezék. 27,13.] hogy messze vessétek őket határaiktól:
Jóel. 3,7
Ímé, kiindítom [Jer. 25,12. Ezsdr. 1,1-11.] őket a helyből, a hova eladtátok őket, és fejetekre fordítom vissza bosszútokat.
Jóel. 3,8
És adom a ti fiaitokat és leányaitokat a Júda fiainak kezébe; azok pedig eladják őket a Sabeusoknak, a messze lakó népnek; mert ezt végezte az Úr.
Jóel. 3,9
Hirdessétek ezt a pogányok között; készüljetek harczra; indítsátok fel a hősöket. Járuljanak elé, jőjjenek fel mindnyájan a hadakozó férfiak!
Jóel. 3,10
Kovácsoljátok szántóvasaitokat kardokká, kaszáitokat dárdákká; mondja a beteg is: Hős vagyok!
Jóel. 3,11
Siessetek és jőjjetek el ti népek mindenfelől, és seregeljetek egybe! Ide vezesd Uram a te hőseidet!
Jóel. 3,12
Serkenjenek fel és jőjjenek fel a népek a Josafát völgyébe; mert ott ülök törvényt, hogy megítéljek minden népeket.
Jóel. 3,13
Ereszszétek néki a sarlót, [rész 2,24. Jel. 14,15-20.] mert megérett az aratni való! Jertek el, tapossatok, mert tetézve a kád, ömlenek a sajtók! Mert megsokasult az ő gonoszságuk!
Jóel. 3,14
Tömegek, tömegek! az ítélet völgyében! Mert közel van az Úrnak napja az ítélet völgyében!
Jóel. 3,15
A nap és hold [rész 2,10. 31. Ezék. 32,7. 8.] elsötétednek; a csillagok bevonják fényöket;
Jóel. 3,16
Az Úr pedig megharsan a Sionról [rész 2,10. Jer. 25,30.] és megzendül Jeruzsálemből, és megrendülnek az egek és a föld; de az Úr az ő népének oltalma és az Izráel fiainak erőssége!
Jóel. 3,17
És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek, [Zsolt. 132,13. 14.] a ki a Sionon lakozom, az én szent hegyemen. És szentté lészen Jeruzsálem, [Ésa. 4,2-5.] és idegenek nem vonulnak át többé rajta.
Jóel. 3,18
És majd azon a napon [rész 2,23-26. Ámós. 9,13. 14.] a hegyek musttal csepegnek és a halmok tejjel folynak, és a Júda minden medre bő vízzel ömledez, és forrás fakad [Ezék. 47,1-9.] az Úrnak házából, és megöntözi a Sittimnek völgyét.
Jóel. 3,19
Égyiptom pusztasággá lészen, Edom pedig kietlen sivataggá; a Júda fiain való erőszakosságért, mert ártatlan vért ontottak [Ezék. 25,13. 29,9. 32,15.] azoknak földén.
Jóel. 3,20
De a Júda örökké [Ámós 9,14. 15.] megmarad; Jeruzsálem is nemzetségről nemzetségre.
Jóel. 3,21
És kitisztítom [Ésa. 4,3.] vérökből, a melyből még ki nem tisztítottam, és a Sion lesz az Úr lakóhelye!
