AZ ÚJSZÖVETSÉG KÖNYVEI
AZ ÚJSZÖVETSÉG KÖNYVEI
Ahogy fentebb olvasható volt, az Újszövetség iratait is hagyományosan három csoportra osztjuk: történeti, oktató (vagy bölcsességi) és prófétai könyvekre. Az első kategóriában, szemben az ószövetségi huszoneggyel, mindössze öt könyvet találunk, ezek közül is négy azonos tárgyú, és köztük három ráadásul igen hasonló szövegű – ezek az evangéliumok, amelyek Jézus történetét adják elő –, míg az Apostolok Cselekedetei a keresztény egyház kialakulását írja le, mintegy az evangéliumok „cselekményének” folytatásául. A legnépesebb az oktató könyvek csoportja, amely az Ószövetségben mindössze hét művet számlál, itt pedig huszonegyet találunk. Ezek az apostoli levelek, kétharmaduk Pál nevéhez kapcsolódik, a maradékon János, Péter, Jakab és Júdás osztoznak. A legnagyobb különbséget a prófétai műveknél találjuk, amely csoportban viszont János Jelenéseinek könyve egymaga áll szemben tizenhat ószövetségi próféta írásaival.
További lényeges különbség a Biblia két fő része között, hogy míg az ószövetségi kánon legkorábbi és legkésőbbi művei hét-nyolcszáz évnyi különbséggel jöttek létre, addig az Újszövetség legtöbb irata kurta fél évszázad során, a Kr. u. első évszázad második felében született.
Bár egyetlen újszövetségi írásnak sem maradt ránk hiteles eredetije – mint ahogy a profán írásművek nagy többségének sem –, viszonylag korai másolataik és e másolatok közötti nagyfokú egyezés biztosíték arra, hogy a ma ismert szövegek megbízhatóak. A legősibb töredékszöveg, János evangéliumának többfejezetnyi részlete egy papiruszszeleten a második század elejéről származik, de sok más töredék is került elő századunkban Egyiptom homokjából, amelyek a harmadik-negyedik században íródtak. Az Újszövetség első teljes szövegét a Codex Sinaiticus tartalmazza; ezt a kódexet a Sínai-hegy tövében épült Szent Katalin-kolostorban találták, és a IV. században keletkezett.
