KÉMEK KÁNAÁNBAN
KÉMEK KÁNAÁNBAN
)
Julius Schnorr von Carolsfeld fametszete (1860)
Mózes negyedik könyve 13.24
Mindazon csodák ellenére, amiket annyiszor láttak és tapasztaltak, Izrael fiai továbbra is kevés állhatatosságot tanúsítottak az Úr iránt. Alig néhány napi vonulás után ismét zúgolódni kezdtek, és Egyiptom húsos fazekait sírták vissza, mondván:
– Manna és manna minden napon! Lelkünk unja már e silány eledelt, és eleped a hús után, amit régen bőven ehettünk!
Mózest elhagyta a béketűrés, és kifakadt belőle a panasz:
– Én Uram, miért veted énrám ennek a mihaszna, érdemetlen népnek egész terhét? Vajon én nemzettem avagy én szültem őket egyenként? Ölj meg inkább, ha kedves vagyok előtted!
Isten ekkor megparancsolta Mózesnek, hogy válasszon ki hetven tisztes férfiút a nép vénei közül, akik segédkezzenek neki az irányítás és kormányzás dolgában. Mózes kiválasztotta a hetven vénet, és a szent hajlék elé állította őket. Az Úr lelke pedig betölté mindet, és prófétai szavakra fakadtak az egész gyülekezet előtt.
Ezután az Úr szelet támasztott a tenger felől, és a szél rettentő tömegben hozta a fürjeket, hogy a tábor körül egynapi járásra kétkönyöknyi vastagon borították be a földet mindenfelől. Izrael fiai kosárszámra szedték őket, sokat kiteregettek száradni, de falánkul nekiestek az evésnek is. Számos férfit és asszonyt megbüntetett az Úr mohóságáért, még fogaik közt volt a falat, amikor lesújtott rájuk. Sok-sok halottat temettek el e táborhelyen, amelyet Kibrot-Hattávának neveztek el.
Innen Hacérotba vonultak, s ott nem mások támasztottak elégedetlenséget Mózes ellen, mint tulajdon testvérei, Miriam és Áron. Így beszéltek a nép előtt:
– Miért akart ő egyedül Izrael vezére lenni? Épp ő, akinek még a felesége is idegen, mert annak idején kusita nőt vett el Midiánban! Talán csak őhozzá szólt egyedül az Úr, s nem szólt azonképpen mihozzánk is?
Mózes szerény és alázatos ember volt, nem is válaszolt nekik, de az Úr haragra gerjedt, mindhármukat a szent sátorba rendelte, és ott keményen beszélt Áronhoz és Miriamhoz:
– Nektek avagy másnak ha szólok, csak látomásban vagy álomban teszem, de Mózes bejáratos az én házamba, és színről színre beszélek vele! Hogy mertétek szavatokat ellene fölemelni?
És lám, Miriam bőre egyszeriben fehér lett, mint a hó, belepte a poklosság. Mózes könyörgésére is csak annyira enyhítette büntetését az Úr, hogy hét nap múltán gyógyulást nyerhet, de arra az időre ki kell rekeszteni a táborból.
Így is lett, és mire Miriam tisztultan visszatért, újra felkerekedett a nép, és elvonultak Párán pusztájába.
Mózes ekkor az Úr parancsára kiszemelt egy-egy jeles férfiút Izrael tizenkét törzséből, és így szólt hozzájuk:
– Menjetek, és kémleljétek ki alaposan a földet, amelyet nekünk ígért az Úr! Hozzátok hírül, vajon termékeny-e a földje, vajon városai erődítve vannak-e, vajon lakói számosak-e, erősek-e avagy gyengék. Hozzatok nekünk mutatót is a föld gyümölcseiből!
A kémlelők elindultak Józsué vezetésével. Épp szőlőérés ideje volt. Bejárták az ország déli részét, észak felé eljutottak Hebronig és Rehóbig. Az Eskol völgyében lemetszettek egy nagy szőlőfürtöt: akkora volt, hogy ketten vitték a vállukon, botra függesztve. Szedtek fügét és gránátalmát is, úgy tértek vissza negyven nap múlva a táborba a Párán pusztájába.
– Valóban tejjel és mézzel folyó ország az, ahol jártunk – mondták Mózesnek és a népnek –, íme, láthatjátok, milyen pompás gyümölcsöket terem. Hanem a városait meghághatatlan falak veszik körül, és a nép, amely lakja, szálas termetű, még óriásokat is láttunk, akik mellett apró szöcskéknek éreztük magunkat. Ne menjünk be oda, mert elveszünk egy szálig!
A nép hatalmasan felzúdult ennek hallatán, jajongtak, hogy miért nem maradtak inkább Egyiptomban, sokan pedig már azt követelték, hogy válasszanak vezért, aki visszavezeti őket oda, ahonnan kijöttek. Józsué és a Júda törzséből való Káleb ekkor megszaggatták ruháikat, és így kiáltottak:
– Ne higgyetek azoknak, akik a látott veszélyeket mérhetetlenül felnagyították! Mi is velük voltunk, és mindent láttunk! Kiváló föld az a föld, és lakóival is megbírunk, ha Isten segítsége velünk van!
De minden szavuk hiába volt, a gyülekezet már azon tanakodott, hogy őket is meg Mózest és Áront is megkövezik, amikor az Úr megjelent előttük teljes dicsőségében, és szava így dörgött:
– Meddig gyalázhat még engem ez a hitetlen nép büntetlenül?! Döghalállal törlöm el írmagját is a föld színéről!
Mózes ismét az Úr hiúságát vette célba ravaszul, és így szólt:
– Miért tennéd, Uram? Hogy az egyiptomiak azt mesélhessék minden népnek felőled: íme, tőlünk kimenekítette népét, de a földre, amelyet ígért nekik, nem volt képes bevinni őket, ezért mindet leöldöste a pusztában? Legyen nagyobb a te irgalmasságod, mint ennek a népnek a vétke, kegyelmezz meg neki, ahogy eddig is annyiszor kegyelmeztél, amióta kihoztad Egyiptomból!
Isten haragja némiképp megengesztelődött, és így szólt:
– Legyen, ahogy kérted, a te kedvedért visszavonom ítéletemet. A bűnös azonban nem maradhat büntetlenül. Akik hamis híreket hoztak a megígért föld felől, meghalnak kezem alatt, csak Józsuénak és Kálebnek kegyelmezek. Ők meg fogják látni azt a földet, de senki más oda be nem megy, aki érett fővel felzúdult ellenem. A negyven napért, amely alatt kémeitek Kánaánban jártak, negyvenesztendőnyi bolyongást mérek rátok a sivatagban, negyven esztendőt, s közben mindenki elhull közületek, aki ma húszéves vagy annál idősebb, elhull, és a sivatag homokjának adja tetemét. Csak a ti gyermekeiteknek és azok gyermekeinek adom meg, hogy bemenjenek az ígért földre, mert ők bűntelenek!
Nagy jajveszékelés támadt a nép között, keservesen siratták hitetlen balgaságukat. Voltak azonban sokan, akik fegyvert ragadtak, és csatasorba állva arra készültek, hogy megindulnak észak felé, a hegyen át az Ígéret Földjére. Hiába intette őket Mózes, hogy az Úr segedelme nélkül semmire sem mehetnek, nem hederítettek rá, hanem kivonultak a táborból, és felhágtak a Kánaánt délről határoló hegyekre. Amálek hadai azonban felkeltek ellenük, és kegyetlenül megverték őket, alig maradt egy-két fegyveres, aki a szörnyű vereség hírét megvigye övéinek.
