SALAMON BÖLCSESSÉGE
SALAMON BÖLCSESSÉGE
)
)
)
Ismeretlen német mester metszete (1670 körül)
A nép akkoriban a magaslatokon mutatta be áldozatait, mert noha Dávid az Úr ládáját Jeruzsálembe vitte, és sátrat is állított neki, nem volt még templom, ahol áldozzanak az Úrnak.
Így cselekedett Salamon is, noha egyebekben tartotta magát azokhoz, amiket atyja meghagyott neki, és az Úr útjait követte.
Egyszer nagy áldozatot mutatott be Gibeonban, ahol a legnevesebb áldozómagaslat állott, és ezer barmot ölt le égő áldozat gyanánt. Azon az éjen álmában megjelent néki az Úr, és ekképp szólt:
– Kérj, amit kívánsz tőlem, és én megadom neked!
Salamon pedig így felelt az Úrnak:
– A te szíved mindvégig irgalommal volt az én atyám, Dávid iránt, és énbennem utódot adtál neki, az ő véréből valót. De íme, én olyan vagyok, mint a kicsiny gyermek, aki még nem ismeri a járást a házban. És lám, nagy nép felett kell uralkodnom, a Te választottadon, amelyet senki számba nem vehet, olyan nagy ez a nép. Adj hát nekem értelmes szívet, amely a jót el tudja választani a rossztól, hogy méltóképp kormányozhassam népedet.
Az Úr így felelt a királynak:
– Tetszik nekem, hogy nem hosszú életet kértél, sem nagy gazdagságot, sem diadalt ellenségeid felett, hanem bölcs és értelmes szívet, amely igaz ítélkezéshez segít. Ezért megadom neked, amit kértél, oly bölcsességet adok, amelyhez hasonló nem lakozott még és soha nem is fog lakozni egyetlen emberben. Ezenfelül pedig megadom azt is, amit nem kértél: a gazdagságot és a dicsőséget, és ha nem szűnsz meg az én utaimon járni, amiként a te atyád járt, akkor megsokasítom élted napjait is.
Felébredvén pedig, Salamon megértette, hogy álmot látott. Visszatért Jeruzsálembe, és az Úr ládája előtt áldozatot mutatott be, és szolgáit bőkezűen megvendégelte.
Történt akkoriban, hogy két parázna asszony állt a király ítélőszéke elé, és az egyik így szólt:
– Engedelmeddel, uram, én és ez az asszony egy házban lakunk. Nemrégiben gyermeket szültem, s három nappal utóbb ő is szült. A minap éjszaka pedig, amidőn senki nem volt a házban kettőnkön kívül, ennek az asszonynak meghalt a gyermeke, mert ráfeküdt, és agyonnyomta az ágyban. Ő pedig elvette az én gyermekemet, aki élt, és a helyébe tette az ő halott gyermekét. Én meg fölserkenve, meg akartam szoptatni a kicsinyemet, de íme, halva volt. Hanem amint világoson megnéztem, láttam én, hogy nem az én fiam, nem az, akit én szültem.
– Hazudik, uram királyom – kiáltotta a másik asszony –, az én fiam az; amelyik él! Ekképpen huzakodtak és pörlekedtek a király előtt, mindegyik a magáét hajtogatta. Salamon végül megelégelte ezt, és így szólt:
– Ez is magáénak mondja a gyermeket és amaz is, tanú pedig nincsen, aki egyiknek az igazát bizonyíthatná. Hozzátok hát elém az élő gyermeket és egy kardot!
Midőn szolgái behozták a síró kisdedet és a kardot, a király így rendelkezett: – Vágjátok ketté a gyermeket, s egyik felét adjátok ennek, a másikat pedig annak.
Hanem az az asszony, aki elsőként szólt, felsikoltott:
– Távol legyen tőled, uram, királyom! Add inkább oda a gyermeket annak a szégyentelennek, mintsem hogy megöljed őt!
A másik asszony csak a vállát vonta, és így szólt:
– Ha az enyém nem lehet, ne legyen az övé sem!
A király pedig így ítélkezett:
– Félre a kardot, s adjátok oda a gyermeket egészben ennek az asszonynak, aki az életéért könyörgött, mert ő az anyja!
Az ítéletnek pedig híre ment egész Izraelben, és nagy tiszteletet ébresztett a király iránt, mert mindenki úgy találta, hogy isteni bölcsesség vezérli őt ítéleteiben.
