A JERUZSÁLEMI GYÜLEKEZET
A JERUZSÁLEMI GYÜLEKEZET
)
Julius Schnorr von Carolsfeld fametszete (1860)
Az Apostolok cselekedetei 3.6
)
Rafael Santi (1483–1521): A született sánta meggyógyítása Az Apostolok cselekedetei 3.6
A Klasszikus Aranybiblia illusztrációja (1897)
)
Jenny Henrik: Ananiás és Zafira (Apostolok cselekedetei 5.5)
A Klasszikus Aranybiblia illusztrációja (1897)
)
Rafael Santi (1483–1521): Ananiás halála (Apostolok cselekedetei 5.6)
A Klasszikus Aranybiblia illusztrációja (1897)
)
)
Akik Jézus hívei lettek, kitartottak az apostolok tanításában, az imádságban és a kenyértörésben. Nagy félelemmel látták, hogy Isten sok csodát és jelet tesz az apostolok keze által.
Péter és János egyik nap a kilencórai imádságra mentek a templomba; az Ékes-kapunál ott feküdt egy koldus, aki anyja méhétől fogva sánta volt. Feléjük is kinyújtotta kezét alamizsnáért. Péter így szólt hozzá:
– Ezüstöm és aranyam nincs, de amim van, neked adom: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj.
Jobbját megfogva talpra segítette a koldust, s annak visszatért ereje a lábába, felszökött, és saját lábán a templomba bemenve ott körüljárt és ugrándozott, dicsérve az Istent. Sokan látták ezt, és megismerték benne a sántát, akit mindig az Ékes-kapunál láttak. Álmélkodtak, és a Salamon tornácán körülvették az apostolokat. Péter így beszélt hozzájuk:
– Izrael férfiai, ne csodáljatok minket, mintha magunk erejéből tettük volna, hogy ez a sánta járjon. Atyáink Istene megdicsőítette az ő fiát, Jézust, akit ti elárultatok, és keresztre adtátok az élet fejedelmét. Isten azonban feltámasztotta őt a halálból!
És az Írásokból rendre bebizonyította nekik, hogy Mózestől és Sámueltől és Dávidtól fogva mind a próféták megjövendölték a szabadítást, amit íme a Názáreti beteljesített.
Ahogy pedig ott beszéltek, eljött a templom felügyelője papokkal és szadduceusokkal, és beszédük miatt őrizet alá vetették őket másnapig, merthogy már esteledett. Hallgatóik közül azonban sokan megtértek, és így a hívő férfiak száma ötezer lett.
Másnap pedig összegyűlt a papi tanács, ott volt Annás és Kaifás és mások is a főpapi nemzetségből. Pétert és Jánost középre állították és faggatták, kinek nevében és hatalmával cselekszik ezeket. Péter bátran megvallotta, hogy a názáreti Jézus Krisztus nevében cselekedtek, akit Isten feltámasztott.
– Ő az a kő, amit az építők megvetettek, mégis szegeletkővé lett – mondta nekik –, és nincsen más név az ég alatt, amelyben üdvösségünk lehetne.
Látták, mily bátran szól Péter is és János is, és megtudva, hogy írástudatlan emberek, igen elcsodálkoztak. Mivel a meggyógyított ember is velük volt, a nyilvánvaló csodát nem tagadhatták, de nem akarták, hogy ezek a dolgok a nép között tovább terjedjenek. Szigorúan meghagyták ezért az apostoloknak, hogy semmit se tegyenek vagy mondjanak Jézus nevében. János így felelt erre:
– Talán igaz dolognak vélitek, hogy emberekre hallgassunk inkább, mintsem Istenre?
Még egyszer megfenyegették őket, mivel megbüntetésükre nem találtak módot, majd elbocsátották mindkettőt a nép miatt, amely a csoda láttán Istent dicsőítette. Ezután sokan kivitték betegeiket az utcára, hordágyra fektetve, hogy legalább Péter az árnyékát vesse rájuk a templomba menet.
A sok hívőnek pedig szíve-lelke egy volt. Mindennap egy akarattal összegyűltek a templomban, és ott imádkoztak. Együtt voltak a Salamon tornácán, és mások nem mertek közéjük elegyedni, a nép között pedig sokan magasztalták őket. A kenyértörést házanként cselekedték, és örömmel és tiszta szívvel ettek és ittak együtt.
Semmi vagyonát nem mondta senki a sajátjának, hanem közös volt mindenük. Szűkölködő nem akadt közöttük, mert ha valakinek földje vagy háza volt, azt eladta, és az árát az apostolok lába elé tette, azok pedig szétosztották azt kinek-kinek szüksége szerint. Így tett a földjével József is, a Ciprusról való lévita, aki az apostoloktól a Barnabás nevet kapta, ez pedig annyit tesz: a vigasztalás fia.
Volt egy hívő, Ananiás nevű, aki ugyancsak eladta jószágát, de feleségének, Szafirának a tudtával a pénz egy részét visszatartotta, és csak a többit vitte el az apostoloknak.
– Ananiás – szólt neki Péter –, hogyan vehetett erőt szíveden a Sátán? A jószágodat megtarthattad volna, s az árával is te rendelkezhetnél. Miért titkoltad el a pénz egy részét? Nem embernek hazudtál, hanem a Szentléleknek!
E szavakra Ananiás holtan rogyott össze.
A hívők igen megszomorodtak, az ifjak pedig felemelték és elvitték a testet. Három óra múltán jött Szafira, nem tudva semmiről, és Péter kérdezte tőle:
– Valóban ennyiért és ennyiért adtátok el a birtokotokat?
– Igen, ennyiért – felelte az asszony.
– Miért tanakodtatok össze – rótta meg Péter –, hogy próbára tegyétek az Úr lelkét? Íme, akik eltemették férjedet, már az ajtónál vannak, hogy téged is kivigyenek.
És e szókra az asszony is holtan rogyott az apostol lábához. Az ifjak pedig belépvén kivitték és eltemették a férje mellé.
A főpapot és híveit meg a szadduceusokat irigység töltötte el, és egy este elfogatták és a nyilvános tömlöcbe záratták az apostolokat. Éjszaka azonban angyal jelent meg köztük, kinyitotta a tömlöc ajtaját, és kiengedte őket, ők pedig már jókor reggel újra a templomban voltak, és hirdették az élet igéit, ahogy az angyal meghagyta nekik.
Reggel összegyűlt a főtanács, és elküldötték a templomi poroszlókat a tömlöcbe, ám azok visszatérve jelentették, hogy az ajtókat ugyan zárva találták, és az őrzők is a helyükön állnak, de a foglyok nincsenek sehol. Kisvártatva mások hozták hírül, hogy az apostolok a templomban beszélnek a néphez. Ekkor a templomfelügyelő a poroszlókat maga mellé vette, és a templomba menve elővezette az apostolokat, de erőszak nélkül, mert félt, hogy a nép megkövezi őket. A főpap pedig haragosan szólt:
– Nem megtiltottuk nektek, hogy a Názáreti nevében szóljatok? És íme betöltöttétek nevével a várost, és az ő vérét miránk akarjátok hárítani!
Péter ismét arról beszélt a főtanács előtt, hogy az emberek parancsa semmi Isten szavának ellenében. Azok pedig fogukat csikorgatták, és sokan követelték a halálukat.
Akkor felállott a farizeus Gamáliel, az egész nép által tisztelt törvénytudó, kivezettette az apostolokat, majd így szólt:
– Izrael férfiai, fontoljátok meg alaposan, mit akartok tenni ezekkel az emberekkel. Mert emlékezhettek rá, nemrég felkelést támasztott Theudás, nagyra tartotta magát, és négyszáz férfi szegődött hívéül, de aztán megölték, és akik követték, szétszóródtak. Mennyi férfit állított maga mellé a galileai Júdás a népszámlálás idején, és lám elesett, és a mozgalma semmivé lett. Azt mondom tehát nektek, hagyjátok békén ezeket, mert ha emberektől való az, amiben ügyködnek, magától is szertefoszlik. Ha azonban Istentől való, semmit sem tehettek ellene, ráadásul bűnt vesztek magatokra, szembeszegülve az Úrral.
Jónak tetszett Gamáliel tanácsa mindenki előtt. Az apostolokat előszólították, megvesszőztették őket, és ismét rájuk parancsolva, hogy Jézus nevét ne hirdessék, elbocsátották őket. Ők pedig örömmel tértek vissza a testvérekhez, mert íme méltónak találtattak rá, hogy a Mesterért gyalázatot szenvedjenek. Nem szűntek meg ezután sem a templomban és házaknál hirdetni az Ő nevét.
