PÉTER A POGÁNY HÁZÁBAN
PÉTER A POGÁNY HÁZÁBAN
)
Julius Schnorr von Carolsfeld fametszete (1860)
Az Apostolok cselekedetei 10.19
)
)
)
Ekkoriban az egyház egész Júdeában, Galileában és Szamáriában békességnek örvendett. Péter elment Liddába a tanítványok látogatására. A közeli Joppéban pedig megbetegedett és meghalt Tabita, egy jámbor asszony, aki sok jót tett a szegényekkel. Ekkor a tanítványok Liddába küldtek Péterért, hogy amilyen gyorsan tud, jöjjön hozzájuk. Amint megérkezett, felvezették a ház felső szobájába, ahol a kiterített halottat siratták. Az apostol mindenkit kiküldött, térdre borulva imádkozott, majd a halotthoz fordulva így szólt:
– Tabita, kelj fel.
Az asszony felült; akkor Péter kézen fogva talpra segítette, és behívta az asszonyokat és a testvéreket. Mindennek híre ment, és sokan hittek Joppéban. Péter pedig több napig a városban maradt egy Simon nevű tímár házában.
Caesareában élt egy Cornelius nevű százados az itáliai zászlóaljból. Istenfélő ember volt egész háznépével együtt, sok alamizsnát osztott a népnek, és szüntelen imádkozott Istenhez.
Egy napon, a kilencedik órában angyal jelent meg előtte, és intette, hogy küldjön Péter apostolért Joppéba, Simon varga házába. A százados azonnal elküldte két megbízható szolgáját meg egy katonáját, és Pétert magához kérette általuk.
Másnap, miközben ezek úton voltak Joppe felé, Péter a háztetőn imádkozott. Közben megéhezett, s míg a házbeliek elkészítették az eledelt, őelőtte látomásban feltűnt egy égből aláereszkedő lepedő négy sarkánál felfogva, benne mindenféle csúszómászók, madarak, és szózat hallatszott:
– Öld meg és edd meg!
– Távol legyen tőlem! – kiáltott Péter. – Sohasem ettem semmit, ami tilalmas és tisztátalan.
– Amit Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalannak! – hallatszott újra a szózat. A látomás még kétszer ismétlődött, és Péter erősen töprengett az értelmén, amikor megzörgették a kaput, és a Lélek azt mondta Péternek:
– Menj le és indulj el azokkal, akik keresnek, és meghívást hoztak neked.
Péter most már megértette látomását, ezért szeretettel fogadta a küldötteket, és másnap el is indult velük Corneliushoz. A százados már egész rokonságát és sok barátját összehívta házába, és amint Péter belépett, leborult előtte.
– Kelj fel – szólt Péter; és felemelte a ház gazdáját –, én is ember vagyok, mint te.
Majd a házba lépve és meglátva az egybegyűltek sokaságát, így szólt:
– Bizonyára tudjátok, mennyire tilalmas zsidó embernek idegen házába lépnie, ám én látomásban intést kaptam Istentől, hogy ne mondjam tisztátalannak, amit ő megtisztított.
Elbeszélte ekkor a százados a maga látomását, Péter pedig ezt mondta:
– Látom immár, hogy Isten nem személyválogató, és minden nemzetből kedves neki, aki féli őt, és igaz a tetteiben.
És hirdette nekik Jézust, és miközben beszélt, a Szentlélek leszállott azokra, akik hallgatták. Elámultak ezen Péter és zsidó társai, akik Joppéból vele jöttek, mert a pogányok is nyelveken szóltak, és magasztalták az Istent.
– Megtagadhatjuk-e tőlük a keresztséget – kérdezte Péter –, ha a Szentlélekből éppúgy részesedtek, mint mi magunk?
És megkeresztelte mind a jelenlévőket, és velük maradt még néhány napig.
Amikor visszaért Jeruzsálembe, sokan nekitámadtak, mondván:
– Te bementél a körülmetéletlenek házába, és velük ettél!
Péter ekkor mindent apróra elbeszélt nekik, a látomását a tisztátalan állatokkal zsúfolt lepedőről, a százados üzenetéről és arról, hogy beszéde közben a Szentlélek leszállott Corneliusra és egész háznépére.
– Ha tehát ugyanazt az adományt kapták Istentől, mint mi, akik együtt voltunk Jézussal, ki vagyok én, hogy útját álljam Isten szándékának? – mondta végül.
Ezeket hallván az akadékoskodók is elhallgattak, és mind egy szívvel dicsőítették Istent, aki íme a pogányoknak is megadta az üdvösséget.
