SAUL MEGTÉRÉSE
SAUL MEGTÉRÉSE
)
Julius Schnorr von Carolsfeld fametszete (1860)
Az Apostolok cselekedetei 9.3
)
Jenny Henrik: Pál megtérése (Apostolok cselekedetei 9.4)
A Klasszikus Aranybiblia illusztrációja (1897)
)
Bibliaillusztráció (Pfeifer Ferdinánd, 1850 körül)
Az Apostolok cselekedetei 9.1
Sault még egyre emésztette a gyűlölet az egyház ellen, és a főpaptól leveleket szerzett a damaszkuszi zsinagógákhoz, és felhatalmazást, hogy ha ott is talál némelyeket, akik ennek az útnak a követői, lefogja és Jeruzsálembe vigye. Több fegyveres szolgát vett maga mellé, és megindultak. Amikor már közel jártak Damaszkuszhoz, déltájban a napnál ragyogóbb fényesség vette körül őt és útitársait. Mindnyájan a földre estek, és Saul hangot hallott:
– Saul, Saul, miért üldözöl engem?
– Ki vagy, Uram? – kérdezte Saul remegve.
– Én vagyok Jézus, akit üldözöl. Nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod!
– Uram, mit tegyek?
– Kelj fel és állj talpra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgám légy és tanúságom mindarról, amit láttál és látni fogsz. Megszabadítlak néped kezeiből és a pogányokéból, akikhez küldelek, hogy megnyissad szemeiket, és a sötétségből a világosságra, a Sátán hatalmából az Istenhez vezesd őket, és hogy bűneik bocsánatával elnyerjék a megszenteltek osztályrészét a bennem való hit által. Ezért most menj be a városba, és ott megmondják, mit kell cselekedned.
A fényesség eltűnt, és Saul felállt, de nem látott. A többiek, akik csak a hangot hallották, megilletődötten kézen fogták, és mint egy vakot vezették be Damaszkuszba. Az Úr pedig látomásban utasította Ananiást, egy damaszkuszi tanítványt, hogy menjen el az Egyenes utcába, és Simon házában keresse a Tarzusból való Sault, aki imádkozik. Ananiás megriadt, mert hallott Saul jeruzsálemi tetteiről és arról is, hogy Krisztus híveit összefogdosni jött a városba, de az Úr így szólt:
– Menj, mert ő választott edényem nekem, hogy nevemet hordozza a pogányok között!
Ananiás elment hát a mondott házba, és ott megtalálta Sault, aki akkor már harmadnapja nem evett és nem ivott, csak imádkozott.
– Saul testvérem – mondta neki –, az Úr küldött Jézus nevében, aki megjelent neked az úton, hogy szemed megnyíljék és betelj Szentlélekkel.
Kezét fejére tette, mire Saul szeméről halpikkelyszerű hályog hullt le, és azonnal látott. Felvette a keresztséget, majd evett, hogy erőre kapjon, és néhány napig a tanítványoknál maradt. És rögvest tanítani kezdett a zsinagógákban, és hirdette, hogy Jézus a Krisztus, az Isten fia. Három esztendeig maradt a városban, közben megjárta Arábiát, de visszatért. A zsidók pedig idő múltán meggyűlölték, és életére törtek, a város kapuit őrizve éjjel és nappal, hogy el ne menekülhessen a kezeik közül. Ezt megtudták a tanítványok, és egy éjszaka kosárban lebocsátották a városfalról.
Saul ezután Jeruzsálembe ment, és felkereste az ottani tanítványokat, de azok igen féltek tőle, nem hitték el, hogy ő is közéjük tartozik. Barnabás azonban pártját fogta Saulnak, elvitte a presbiterekhez, és elmondta róla, miként hívta meg őt Jézus látomás által, és hogy ő milyen bátran hirdette nevét Damaszkuszban. Az apostolok közül csak Péterrel találkozott, és vele maradt tizenöt napig; rajta kívül egyedül Jakabbal, az Úr testvérével beszélt az Egyház oszlopai közül.
Jakabbal vitája is akadt. Saul ugyanis ezt mondta:
– Az ember a hit által igazul meg.
Jakab ellene vetette:
– Mi haszna, ha valakinek hite van, de cselekedetei nincsenek? Ha mezítelenre vagy eledel nélkül szűkölködőre akadsz, s azt mondod: „Menj és melegedj meg és lakj jól”; de nem adod meg neki, amire a testének szüksége van, ugyan jót tettél-e vele? Hiszed, hogy egy az Isten – jól teszed, de ezt az ördögök is hiszik, és mégis remegnek.
– Mi azt valljuk, hogy az ember a hit áltál válik igazzá – vetette ellene Saul –, a törvény szerinti tettektől függetlenül.
– Akarod tudni, balga ember, hogy a hit tettek nélkül mennyire meddő? – kérdezte Jakab szigorúan. – Ábrahám, a mi atyánk vajon nem a tettek által igazult meg, amikor felvitte fiát, Izsákot a hegyre, hogy feláldozza?
– Nem tudod, mit mond az Írás? – kérdezte vissza Saul. – „Hitt Ábrahám az Istennek, és ez tudaték be néki megigazulásul. „Aki tetteket visz véghez, annak jog szerint jár a bér, és nem kegyelemből kapja. Aki pedig nem cselekszik, hanem hisz abban, aki a bűnöst igazzá teszi, azt a hite teszi igazzá. Ábrahám a remény ellenére is hitt az ígéretben, hogy sok nép atyja lesz, nem gondolt elerőtlenedett testére és Sára elapadt méhére. Az ígéret pedig, hogy utódai öröklik a világot, nem a törvénnyel kapcsolatos, hanem a hitben való megigazulással. Nekünk is az szolgál üdvösségünkre, ha hiszünk abban, aki feltámasztotta Urunk Jézust halottaiból.
– Ám a hit Ábrahámnál is együtt munkálkodott a cselekedeteivel, és általuk lett teljessé a hite – felelte Jakab. – Amiképp a test halott lélek nélkül, a hit is halott cselekedetek nélkül.
Saul elismerte, hogy Jakabnak is igazsága van, és érezte, hogy nem egy és azonos dologról beszélnek.
Amikor már az apostolok fogadták, a testvérek is megbíztak Saulban, ő pedig a görög nyelvűek zsinagógáiban hirdette Jézust, és heves vitába szállt a zsidókkal. Azok Istentől nyert kiváltságaikat emlegették, Saul azonban ezt mondta nekik:
– Ti Istennel dicsekedtek és a törvénnyel, amit tőle kaptatok, a vakok vezetőjének, a sötétben élők világosságának hiszitek magatokat. A törvényben megkaptátok az igazság foglalatát, s azt tanítjátok másnak – magatok miért nem követitek? Hirdetitek: Ne lopj! s mégis loptok? Ne paráználkodj, s mégis paráználkodtok? Gyűlölitek a bálványokat, és mégis szentségtörésre vetemedtek? Kérkedtek a törvénnyel, és a törvény megszegése által gyalázzátok Istent? Bizony az Isten nevét miattatok káromolják a pogányok, ahogyan az meg van írva Izaiás prófétánál!
E szavak hallatán a zsidók meggyűlölték, és elhatározták, hogy megölik őt.
A testvérek erről tudomást szereztek, Sault elkísérték Caesareába, s ott hajóra tették, hogy Tarzuszba menjen.
