A HÉT HARSONASZÓ
A HÉT HARSONASZÓ
)
Ekkor hét angyal állt az Úr elé, és egy-egy harsonát kapott mindegyikük, és készen állottak, hogy megfújják.
Az első harsona szavára vér, jég és tűz zápora hullt a földre, és a föld harmada kiégett.
A második harsona szavára egy nagy tűzhegy a tengerbe omlott, s annak vize harmadában vérré lett, állatainak harmada elpusztult, s a rajta hajózók egyharmada elsüllyedt.
A harmadik harsona szavára lángoló fáklyaként aláhullt az Ürömcsillag, és a folyóvizek egyharmadába hullott, s azok vize ürömmé vált, hogy sok ember meghalt, aki ízlelte.
A negyedik harsona szavára elveszett a nap, a hold és csillagok fényének egyharmada. Az égen pedig sas szállt el, s fennszóval kiáltott: „Jaj, jaj, jaj a föld lakóinak a maradék három harsona szava miatt!”
Az ötödik harsona szavára csillag hullt a földre, s a mélység kútjának kulcsa volt vele. Megnyitotta vele a mélység kútját, melyből olyan füst szállt fel, mint kemencéből, s a napot elfedezte. A füstből pedig sáskák jöttek elő, és parancsot kaptak, hogy ne bántsák a füvet és fát, hanem csak azon embereket, akiknek nincs megjelölve a homlokuk. A sáskák pedig viadalhoz készített lovakra formáztak, fejük koronás volt, és arcuk mint emberé, fogaik mint oroszláné, vasból való vértet viseltek, és szárnyuk zúgása olyan volt, mint csatába száguldó harci szekereké. Farkuk skorpió volt, s annak fullánkja hatalmat kapott, hogy az embereket gyötörje öt hónapig, de meg ne ölje őket, és az emberek hiába keresték a halált, az elfutott előlük.
A hatodik harsona szavára az Eufrátesznél lekötözött négy angyalról lehulltak kötelékeik, és ők készen álltak órára, napra, hónapra és esztendőre, hogy megöljék az emberek harmadrészét. Lovas hadseregeik száma húszezerszer tízezer volt. A lovasok tűzvörös, kék és kénkőszínű vértet hordtak, a lovak feje mint oroszláné, és a szájukból tűz, füst és kénkő csapott ki, amivel megölték az emberek harmadát; a farkuknak pedig kígyófeje volt; s azzal martak. Ám akik életben maradtak, nem tértek meg bálványaiktól, és nem hagytak fel sem a gyilkolással, sem a paráznasággal, sem más vétkeikkel.
Akkor hatalmas angyal szállott alá, egyik lába a tengerben és a másik a földön, és kezében kibontott könyvtekercset tartott.
– Nincs többé haladék! – kiáltotta erős hangon, jobbját esküre emelve. – Amely napon a hetedik angyal harsonájába fúj, beteljesedik Isten titka!
Égi hang intésére János az angyal elé állt, az pedig átnyújtotta neki a tekercset, így szólván:
– Vedd és edd! A gyomrodat megkeseríti, de a szádban édes lesz, mint a méz! János pedig úgy tett, ahogy az angyal meghagyta, és szájában édes volt a könyv, mint a méz, de gyomrában keserűvé vált.
A hetedik harsona szavára örömnek hangjai harsantak a mennyben:
– Urunk és Fölkentje bírják immár az uralmat minden ország felett, és hatalmuk megmarad mindörökkön-örökké!
Megnyílt az ég, és föltetszett az Isten temploma, a templomban pedig az ő szövetségének ládája, és mennydörgés lőn és villám és kéneső mindenfelé.
