JÁNOS PATMOSZON
JÁNOS PATMOSZON
)
Patmosz szigetén, az Úr napján történt, hogy elragadtatásba esett János, az Úr szolgája, aki az Isten szava és a Jézusért való tanúságtétel miatt volt a szigeten. Háta mögül, mintegy harsonáét, hatalmas hangot hallott:
– Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó. Írj le mindent, amit látsz és hallasz, és küldd el a hét ázsiai egyháznak Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Tiatirába, Szárdészbe, Filadelfiába és Laodiceába.
Megfordult János, hogy lássa, ki szólott. És látott hét gyertyatartót, köztük pedig valakit, aki az Emberfiához volt hasonlatos. Haja fehér, mint a hó és mint a mosott gyapjú, tekintete mint eleven tűz, lába mint a kohóban felizzított sárgaréz, a szava mint nagy vizek zúgása. Jobbjában hét csillag volt, szájából kétélű kard állott ki, és orcája ragyogott, mint a nap az ő teljes fényében. János pedig mintegy halott gyanánt omlott annak lábához, ki jobbjával illette és szólt:
– Ne félj, mert én vagyok az első és utolsó, ki meghaltam, s mégis élek örökkön-örökké. A hét gyertyatartó a hét ázsiai egyház, a hét csillag pedig az ő angyalaik. Nálam van kulcsa a pokolnak és a halálnak. Írj le mindent, amit látsz, a jelenvalót és az eljövendőt.
