AZ ELSŐ HÚSVÉT
AZ ELSŐ HÚSVÉT
)
Julius Schnorr von Carolsfeld fametszete (1860)
Szent János evangéliuma 2.15
)
Julius Schnorr von Carolsfeld fametszete (1860)
Szent János evangéliuma 3.2
)
Julius Schnorr von Carolsfeld fametszete (1860)
Szent János evangéliuma 4.25
)
Ebbinghaus Vilmos: Krisztus beszélgetése Nikodémussal (Szent János evangéliuma 3.2)
A Klasszikus Aranybiblia illusztrációja (1897)
)
Bibliaillusztráció (Pfeifer Ferdinánd, 1850 körül)
Szent János evangéliuma 2.13
)
Bibliaillusztráció (Pfeifer Ferdinánd, 1850 körül)
Szent János evangéliuma 4.5
)
)
Mivelhogy közeledett a zsidók húsvétja, Jézus fölment tanítványaival együtt Jeruzsálembe. A templom udvarában ott találta a pénzváltókat az ő asztalaiknál, és az ökrök, juhok meg galambok árusait, akik nagy hangon kínálták portékájukat. Haragjában kötélből korbácsot font, és mind kiűzte őket, a pénzváltóknak pedig felborogatta asztalaikat, így kiáltván:
– Ne tegyétek Atyámnak házát latrok barlangjává!
A zsidók ezt látva kérdőre vonták:
– Milyen jelt mutatsz, ami tetteidet igazolja?
Ő pedig így felelt nekik:
– Rontsátok le a templomot, és én három nap alatt megépítem azt!
Ám azok csak fejüket csóválták.
– Negyvenhat esztendeje épül az Úr háza, hogyan építhetnéd te újra három nap alatt?
Mert nem tudták, hogy a maga testének templomáról mondta ezt. És voltak sokan, akik mégis hittek benne, mert látták csodás tetteit és gyógyításait.
Ilyen volt Nikodémus is, a farizeus, aki tagja lévén a nagytanácsnak, csak éjszaka merte felkeresni Jézust.
– Mester – mondta neki –, tudjuk, hogy Isten küldött hozzánk, másképp ily csodákat nem vihetnél végbe. Mondd hát, mit kell tennünk?
– Bizony mondom, hogy aki nem születik újjá, nem látja meg az Isten országát – felelte neki Jézus.
– De hogy szülessék újjá, aki már vén? Bemehet-e újra anyja méhébe?
– Vízből és Szentlélekből kell újjászületnie – mondta neki Jézus. – Aki testből született, az csak test, de aki Lélektől, az már lélekben él.
– És ennek mi módja van?
– Te kérded ezt, aki Izrael tanítója vagy? Ha a földi dolgokról szólok, és nem hisztek, hogyan hinnétek, amikor a mennyeiekről szólok? Tudod, hogy Mózes felemelte a kígyót a pusztában, s aki ránézett, meggyógyult. Nos, az ember fiának is így kell felemeltetnie, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött fiát adta váltságául. A Fiú a világosság, de az emberek inkább szeretik a sötétséget, mert gonoszak az ő tetteik.
Ezután Jézus egy ideig Júdeában tanított, tanítványai pedig kereszteltek Énonban, Sálem közelében, mert ott bővében voltak víznek, és sokan járultak hozzájuk.
Idő múltával Jézus megindult velük Galilea felé. Szamárián át vezetett az útjuk, és Sikár közelében Jézus leült a kútnál, amelyet Jákob kútjának neveztek, tanítványait pedig beküldte a városba ennivalóért. Dél volt, és egy asszony jött vizet meríteni a kúthoz.
– Adj innom – mondta neki Jézus.
– Te zsidó létedre vizet kérsz tőlem? – csodálkozott az asszony.
– Ha tudnád, ki vagyok-felelte Jézus –, te kérnél tőlem élő vizet, mert aki azt issza, nem szomjazik meg többé.
– Ó, bár adnál belőle, Uram, hogy ne kellene többé a kútra járnom…
– Menj és hívd ide a férjedet – mondta Jézus az asszony szemébe nézve.
– Nincsen férjem – felelte az asszony.
– Nincsen, mert öt férjed volt, és aki most van, az nem a férjed…
– Uram – mondta riadtan az asszony –, látom, hogy te a próféták egyike vagy, én meg csak bűnös asszony, s hozzá szamaritánus, aki nem mehet Jeruzsálembe imádkozni…
– Eljön hamar az idő, amikor nem a Garizim hegyén és nem Jeruzsálemben imádkoznak, hanem lélekben és igazságban imádják az Urat.
– Tudom, hogy eljő majd a Messiás, és ő kijelent mindent nekünk.
– Már el is jött – mondta neki Jézus –, ővele beszélsz.
Ekkor visszaértek tanítványai, és bár nem szóltak róla, ők is elcsodálkoztak, hogy mesterük egy szamáriai asszonnyal beszél; az asszony pedig elment a városba, és mindenkinek elmondta:
– Itt van a Messiás, mindent tud, nekem is fejemre olvasta cselekedeteimet.
És kimentek a városbeliek, és hallgatták Jézust, és megkérték, hogy maradjon náluk, ezért még két napig köztük maradt. Sokan hittek benne a szamaritánusok közül, az asszonynak pedig azt mondták:
– Nem a te beszéded miatt tudjuk, hogy ő a Messiás, hanem mert hallottuk őt magát.
Jézus pedig továbbhaladt tanítványaival, és a galileai Kafarnaumba érkezett.
Történt az egyik szombaton, hogy tanítványaival vetésen haladt át, s azok kalászokat téptek, s a magot kimorzsolva megették. Némely farizeusok ezért megfeddették őket, mondván, hogy ilyet nem lehet tenni szombatnapon.
– Nem olvastátok – felelt nekik Jézus –, miképp vett Dávid a papok kenyeréből, és adott belőle vitézeinek is, amikor az Úr dolgában járt? És vajon a papok nem szegik meg a kenyereket szombatnapon a templomban? Én mondom nektek, nagyobb van itt, mint a templom! Az Emberfia ura a szombatnak is!
Máskor egy elszáradt kezű embert látott szombaton a zsinagógában. Tudta, hogy ellenségei csak alkalmat keresnek, hogy vádolhassák, ezért megkérdezte tőlük:
– Vajon szabad-e szombaton jót tenni? Van-e köztetek, akinek ha juha vagy ökre verembe esik, nem húzza ki onnan szombatnapon is? Avagy talán nem ér többet az ember a baromnál?
Azok nem tudtak felelni neki, ő pedig így szólt az emberhez:
– Nyújtsd ki a jobbodat!
És annak a jobb keze éppolyan lett, mint a másik, amely ép volt.
Akkor már Jézusnak igen sok tanítványa volt. Egy este Jézus felment a hegyre, és az egész éjszakát imádságban töltötte. Másnap aláment, és kiválasztott a tanítványai közül tizenkettőt, és ők lettek apostolai. Az apostolok pedig ezek voltak:
Simon, Jónás fia, akit Kéfásnak, azaz Péternek nevezett; ennek fivére, András; a Zebedeus két fia, János és Jakab, akiknek a Boanerges nevet adta; Fülöp; Bertalan, másik nevén Natanael; Máté, vagyis Lévi; Tamás, akit Didimusnak, azaz ikernek mondtak; Jakab, az Alfeus fia; Simon, a buzgó, vagyis zelóta; Jakab fia Júdás, akit Taddeusnak is neveztek; végül Júdás, a Kariotból való. És ezt mondta nekik:
– A pogányok útjain ne járjatok, és a szamaritánusok városaiba ne térjetek, hanem csak Izrael házának eltévedt juhaihoz. Hirdessétek, hogy elközelgett az Isten országa. Gyógyítsatok betegeket, űzzetek ki ördögöket, és támasszatok fel halottakat. Ne szerezzetek aranyat és ezüstöt, és se tarisznyát, se váltás ruhát vagy sarut ne vigyetek magatokkal, mert méltó a munkás a maga bérére. Íme úgy küldelek benneteket, mint juhokat a farkasok közé, legyetek ezért ravaszak, mint a kígyó és szelídek, mint a galamb. Az emberek majd törvényszékekre hurcolnak és helytartók meg királyok elé állítanak, és gyűlöletessé tesznek benneteket az én nevemért, de aki mindvégig helytáll; az nyeri el a szabadulást. Ne féljetek azoktól, akik megölhetik a testet, mert a lélek fölött nincsen hatalmuk. A ti küldetéstek pedig nem lesz könnyű. Mert nem békességet hoztam én a földre, hanem kardot. Meghasonlást támasztok ember és ember, apa és fia és anya meg lánya között. Aki ugyanis jobban szereti apját és anyját vagy fiát és lányát, mintsem engem, az nem méltó hozzám.
