AZ ELSŐ TANÍTVÁNYOK
AZ ELSŐ TANÍTVÁNYOK
)
Julius Schnorr von Carolsfeld fametszete (1860)
Szent Máté evangéliuma 4.10
)
Julius Schnorr von Carolsfeld fametszete (1860)
Szent János evangéliuma 1.51
)
Julius Schnorr von Carolsfeld fametszete (1860)
Szent Máté evangéliuma 10.5
)
Veronese Pál (1528–1588): A kánai menyegző (Szent János evangéliuma 2.9)
A Klasszikus Aranybiblia illusztrációja (1897)
)
Rafael Santi (1483–1520): A csodálatos halfogás (Szent Lukács evangéliuma 5.8)
A Klasszikus Aranybiblia illusztrációja (1897)
)
Regillo Antal (Pordenone): Jézus meghívja Mátét (Szent Márk evangéliuma 2.14)
A Klasszikus Aranybiblia illusztrációja (1897)
Jézus a megkeresztelkedése után Júdea pusztájába vonult, és negyven napon át böjtölt és imádkozott. Mikor már az éhségtől szinte elalélt, a Sátán megjelent előtte, és így szólt:
– Ha Isten fia vagy, változtasd e köveket kenyérré.
– Mózesnél írva van – felelte neki Jézus –, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal, ami az Úr szájából hangzik.
A Sátán akkor magas hegyre vitte őt, és egy szempillantásban eléje tárta a föld országait, mondván:
– Mindezek hatalmát néked adom, ha leborulva imádsz engem.
– Mózesnél írva van – felelte neki Jézus –, hogy a te Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj.
Akkor a templom oromzatára állította őt a Sátán, és így szólt:
– Ha Isten fia vagy, vesd le magad innen mindenki szeme láttára, hisz írva vagyon: „Angyalainak parancsolta az Úr, hogy tenyerükön hordozzanak téged.”
– És nincs-e írva Mózesnél – felelte ismét Jézus –, hogy ne kísértsd az Urat, a te Istenedet? Távozz tőlem, Sátán!
A Sátán pedig eltávozott tőle egy időre.
Jézus akkor visszament a Jordán mellé, ahol János prédikált. Történt pedig egy napon, hogy János rámutatott Jézusra, amint ott járt-kelt, és ismét mondta:
– Íme az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit!
Hallotta ezt két tanítványa, aki mellette állt, és Jézus után mentek. Ő látta, hogy követik, s hátrafordult:
– Mit akartok?
– Mester, hol lakol? – kérdezték azok.
– Jertek és lássátok – felelte Jézus.
Azok ketten vele mentek (ez a nap tizedik órájában történt), és aznap vele maradtak. Egyikük, András nevű, másnap találkozott testvérével, Simonnal, és elvitte őt Jézushoz, aki ránézett, s ezt mondta:
– Te Simon vagy, Jónás fia, de ezentúl Kéfás, azaz Kőszikla a neved.
A következő napon Fülöppel találkozott, és egy szavára az is követte őt. Fülöp pedig megkereste barátját, Natanaelt, és elújságolta neki:
– Megtaláltuk a Messiást, akiről Mózes és a próféták írtak. Jézus ő, a názáreti József fia.
– Ugyan mi jó jöhet Názáretből? – jegyezte meg Natanael.
– Jöjj és lásd – felelte Fülöp. Amint Jézus meglátta a közelgőt, így szólt a mellette állókhoz:
– Íme egy igaz fia Izraelnek, akiben nincs álnokság.
– Honnan ismersz engem? – ámult el Natanael.
– Mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa alatt – felelt Jézus mosolyogva. Ekkor Natanael eléje borult, s így kiáltott:
– Mester, te Isten fia és Izrael királya vagy!
– Hittél, mert a fügefát említettem neked – mondta neki Jézus. – Bizony nagyobb dolgokat is látsz majd ennél.
Harmadnapon pedig menyegző volt a galileai Kánában, és hivatalos volt rá Mária és Jézus is az ő tanítványaival. Amikor fogytán volt a bor, Mária szólt erről fiának, de ő így felelt:
– Mi dolgunk vele? Várj, amíg eljön az én órám.
Mária ekkor titkon intette a szolgákat, hogy amit fia mond, azt cselekedjék. Jézus pedig látta, hogy hat nagy kőkorsó áll a bejáratnál tisztulás céljára való vízzel, mindegyik hárommérős volt. Jézus megparancsolta, hogy töltsék őket színültig, s mikor ez meglett, mondta:
– Most pedig merítsetek belőle, és vigyétek a násznagynak.
A násznagy megízlelte, ami a kancsóban volt, és nem tudván, honnan való, így szólt a vőlegényhez:
– Mindenki előbb a jó bort adja a vendégei elé, s csak amikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Mi dolog, hogy te a végére tartogattad a legjobb borodat?
Ez volt Jézus első csodája, és hívei hittek benne. Ő pedig elvált tőlük, és Galileába indult.
Amidőn Galileába ért, elsőnek Názáretbe ment, ahol nevelkedett. Szombatnap lévén, bement a zsinagógába, és jelentkezett olvasásra. Izaiás próféta tekercsét adták neki, ő pedig ezt olvasta fel belőle:
– Rajtam az Úrnak lelke, aki felkent engem, hogy a szegényeknek örömöt hirdessek, bekössem a szívek sebeit és szabadulást hozzak a foglyoknak, mert én hirdetem az Úrnak kedves esztendejét.
Azzal az iratot visszaadta a templomszolgának, és leült. Minden szem rászegeződött, s akkor felállt, s így szólt:
– Ma teljesedett be az Írás fületek hallatára.
És beszélt nekik, azok pedig álmélkodták és hitetlenkedtek, így szólva egymáshoz:
– Nemde a József fia ez, aki közöttünk élt? Honnan ez a nagy tudománya és a hatalom, amivel szól?
Jézus olvasott a lelkükben, s így feddette őket:
– Bizonyára most azt mondjátok magatokban: ha másutt csodákat míveltél, tégy így miközöttünk is. De én mondom nektek, egy próféta sem kedves a maga hazájában. Ezért szaporította meg Illés egyedül a sáreptai özvegy olaját, pedig sokan éheztek akkor Izraelben; és volt Izrael fiai között sok bélpoklos, de Elizeus csak a szíriai Naámánt gyógyította meg.
E szókra esztelen harag szállotta meg a názáretieket. Megragadták Jézust, és kivitték a város mögötti hegyre, hogy letaszítsák onnan, de ő csak áthaladt közöttük, és eltávozott.
Innen Kafarnaumba ment, és ott is tanított a zsinagógában. Volt a gyülekezetben egy megszállott ember, akiből így kiáltott az ördög:
– A vesztemre jöttél, názáreti Jézus! Ismerlek jól, te vagy az Isten szentje!
Jézus pedig ráparancsolt:
– Némulj meg, és menj ki ebből az emberből!
És a tisztátalan lélek elhagyta az embert; akik pedig mindezt látták és hallották, csodálkoztak Jézus nagy hatalmán. A történteknek híre támadt, és egyre többen jöttek, hogy hallgassák őt.
Ezután elment Simon házához, akit Kéfásnak vagy görögös szóval Péternek nevezett el; ez a Péter a városban lakott fivérével, Andrással, és a halászat volt a mesterségük. Épp akkor lázbeteg volt Péter anyósa. Jézus föléje hajolt, parancsolt a kórnak, és az eltávozott belőle, az asszony pedig fölkelt és szolgált nekik.
Messze vidékről elhozták a betegeket, hogy gyógyítsa őket, Jézus pedig gyógyított és tanított. Amikor a Genezáreti-tó partján annyi ember gyűlt köréje, hogy lépni sem tudott közöttük, beszállt Péter halászbárkájába, megkérte őt, hogy evezzen kissé messzebb a parttól, és onnan beszélt a sokasághoz. Amikor beszédét elvégezte, mondta Péternek:
– Vessétek ki a hálót!
– Uram – mondta Péter –, egész éjjel hiába fáradoztunk fivéremmel együtt, semmit sem fogtunk, de a te szavadra kivetem.
Péter és András lebocsátották a hálót, s hamarosan annyi hal gyűlt össze benne, hogy a háló szakadozni kezdett, és a zsákmány nem fért a bárkába. Intettek hát egy másik bárkának, amelyben Zebedeus fiai, Jakab és János ültek, hogy segítsenek. Mindkét bárka megtelt a hallal, kevés híján elmerültek. Ekkor Péter szent félelemtől eltelve Jézus lába elé borult, és így szólt:
– Menj el tőlem, Uram, mert bűnös ember vagyok.
Jézus pedig mondta neki:
– Ne félj, Simon, azaz Péter, ezután emberlelkek halásza leszel.
Ők pedig mind a négyen otthagyták hálóikat és bárkáikat, és követték őt.
Később látott Jézus egy Máté nevű vámost a vámnál ülni.
– Kövess engem – mondta neki, az pedig felállt, s otthagyva mindenét, követte őt. Otthonában lakomát adott Jézus tiszteletére, és arra hivatalosak voltak rajta és tanítványain kívül más vámosok is. Amikor ezt megtudták egyes farizeusok, megkérdezték tanítványait:
– Miért eszik a ti mesteretek vámosokkal és mindenféle bűnös emberekkel?
Helyettük Jézus felelt a kérdezőknek:
– Nem az egészségeseknek szükséges az orvos, hanem a betegeknek. Nem az a dolgom, hogy az igazakat hívjam megtérésre, hanem a bűnösöket.
Hasonlóképp felelt meg máskor azoknak, akik csodálkoztak, hogy János tanítványainak böjtölniük kell, ő pedig a maga követőitől tűri, hogy egyenek és igyanak kedvükre.
– Miért böjtölne a násznép – mondta ezeknek –, amíg velük a vőlegény? Az újbort nemde új tömlőkbe töltik, másképp a tömlő is kiszakad és a bor is kiömlik?
