KERESZTELŐ JÁNOS MŰKÖDÉSE ÉS HALÁLA
KERESZTELŐ JÁNOS MŰKÖDÉSE ÉS HALÁLA
)
Julius Schnorr von Carolsfeld fametszete (1860)
Szent Máté evangéliuma 3.2
)
Julius Schnorr von Carolsfeld fametszete (1860)
Szent Márk evangéliuma 1.9
)
Guido Reni (1575–1642): Krisztus megkeresztélése (Szent Máté evangéliuma 3.16)
A Klasszikus Aranybiblia illusztrációja (1897)
)
Bibliaillusztráció (Pfeifer Ferdinánd, 1850 körül)
Szent Márk evangéliuma 3.13
)
)
Julius Schnorr von Carolsfeld fametszete (1860)
Szent Márk evangéliuma 6.27
)
Carlo Dolci (1616–1686): Heródiás Szent János fejével (Szent Máté evangéliuma 14.11)
A Klasszikus Aranybiblia illusztrációja (1897)
Abban az időben, amikor Tiberius császár tizenötödik éve uralkodott, és Júdea helytartója Poncius Pilatus volt, a főpap pedig Annás és Kaifás, szólott az Úr Jánoshoz, a Zakariás fiához a pusztában, s ő felkerekedvén a Jordán mellékére ment, és így prédikált:
– Térjetek meg mindannyian, mert elközelgett a mennyek országa!
És sokan eljöttek hozzá Jeruzsálemből és egész Júdeából, megvallották bűneiket, és megmerítkeztek a Jordán vizében. Voltak közöttük farizeusok és szadduceusok meg vámosok és mindenféle emberek. János pedig kemény szóval fordult hozzájuk:
– Viperák fajzata, ki intett benneteket, hogy meneküljetek a közelgő harag elől? Teremjétek hát a bűnbánat méltó gyümölcseit, mert már fejsze emelkedik a fák gyökere ellen, s minden fa kivágatik, amely jó gyümölcsöt nem terem. És ne hajtogassátok, hogy Ábrahám a mi atyánk, mert az Úr bizony az itt heverő kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak.
– Mit tegyünk hát? – kérdezték tőle sokan.
– Akinek két köntöse van, egyiket adja annak, akinek egy sincs, és hasonlóképp cselekedjék eledelével. Aki vámos, ne követeljen többet, mint ami rendelve van. Aki katona, ne harácsoljon és ne raboljon, hanem elégedjék meg a zsoldjával.
János Bethániában volt, amikor Jeruzsálemből papok és léviták érkeztek, és a papi fejedelmek nevében megkérdezték:
– Te vagy-é a Messiás? Avagy Illés vagy-e, netán egy a próféták közül? Milyen választ vihetünk megbízóinknak?
– Nem vagyok sem ez, sem az – felelte János. – A szó vagyok, amely a pusztában kiált Izaiás igéivel: „Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek az ő ösvényeit! Minden halmot le kell hordani és minden völgyet feltölteni, ami görbe volt, egyenes legyen, és a göröngyös út simává, hogy minden test meglássa az isteni szabadulást!”
– Ha pedig nem vagy a Felkent, mi jogon kereszteled a népet? – kérdezték azok.
– Én csak vízzel keresztelek – mondta nekik János –, de utánam jön az, aki már előttem lett, aki annyival nagyobb nálam, hogy a saruszíját megoldozni sem vagyok méltó. Ő majd tűzzel és Szentlélekkel tisztítja meg, aki hisz benne.
Erről az eljövendőről beszélt híveinek is:
– Talán már köztetek áll, csak még nem ismeritek őt. Kezében van szórólapátja, amellyel majd megtisztogatja szérűjét, a jó magvat csűrébe gyűjti, a pelyvát pedig olthatatlan tűzzel égeti meg.
És egy nap Jézus eljött Galileából, hogy ő is megmerítkezzék. János így szólt híveihez, reá mutatva:
– Íme az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit!
Majd megilletődve Jézushoz fordult:
– Az én Uram jön hozzám? Nem úgy illenék-e, hogy te kereszteljél meg engem?
– Tégy, ahogy mondom, mert be kell telnie mindennek, ami igazságos – felelte Jézus. János tehát engedett; amidőn pedig Jézus felbukott a víz alól, megnyílt felette az ég, a Szentlélek leszállt rá galamb alakjában, s a magasságból szózat hangzott:
– Ez az én szeretett fiam, akiben nekem kedvem telik.
Történt utóbb, hogy Heródes király asszonyául vette Heródiást, az ő fivérének, Fülöpnek feleségét, János pedig így feddette őt:
– Nem szabad a testvéred feleségével élned.
Merész szavaiért a király elfogatta és börtönbe vettette. Heródiás azon mesterkedett, hogy megölesse a prófétát, de nem tehette, mert a király valójában félt Jánostól, igaz és szent embernek tartotta, és sok egyéb dologban meghallgatta szavait.
Történt egy napon, hogy a király születése ünnepére vendégül látta nagyjait, vezéreit és Galilea előkelőit. Ezen a lakomán Heródiás lánya táncolt, s tánca oly igen megtetszett a királynak, hogy így szólt hozzá:
– Kérj oly jutalmat, amilyet akarsz, és én megadom, ha országom fele volna is.
És erre erős esküt tett mindenki hallatára. A lány pedig anyjához ment tanácsért, hogy mit kérjen, majd a király elé állt, és így szólt:
– Add nekem egy tálcán Keresztelő János fejét.
Igen megszomorodott a király, de esküje miatt, amelyet vendégei előtt esküdött, nem utasíthatta el a kérést. Hóhért küldött János börtönébe, aki elhozta tálcán a fejet, a lány pedig azt odaadta anyjának.
Eljöttek a Keresztelő tanítványai, amikor meghallották ezeket, elvitték a testét, és sírba tették.
