JÉZUS SZÜLETÉSE
JÉZUS SZÜLETÉSE
)
Julius Schnorr von Carolsfeld fametszete (1860)
Szent Lukács evangéliuma 1.30
)
Julius Schnorr von Carolsfeld fametszete (1860)
Szent Lukács evangéliuma 2.8
)
Julius Schnorr von Carolsfeld fametszete (1860)
Szent Lukács evangéliuma 2.17
)
Julius Schnorr von Carolsfeld fametszete (1860)
Szent Lukács evangéliuma 2.27
)
Gentileschi Horatio (1562–1564): Az angyal Máriánál (Szent Lukács evangéliuma 1.31)
A Klasszikus Aranybiblia illusztrációja (1897)
)
Murillo E. (1618–1682): A szeplőtelen szűz (Immaculata) (Szent Lukács evangéliuma 1.27)
A Klasszikus Aranybiblia illusztrációja (1897)
)
Ebbinghaus Vilmos: Krisztus születése (Szent Lukács evangéliuma 2.16)
A Klasszikus Aranybiblia illusztrációja (1897)
)
Bibliaillusztráció (Pfeifer Ferdinánd, 1850 körül)
(Szent Lukács evangéliuma 1.16)
)
Bibliaillusztráció (Pfeifer Ferdinánd, 1850 körül)
(Szent Lukács evangéliuma 2.14)
)
Midőn Mária visszatért Erzsébet látogatásából, József hamarosan felfedezte, hogy áldott állapotban van, s ezen igen elszomorodott. Ám jólelkű ember lévén, nem akarta őt törvény kezére adni, sem rossz hírbe hozni, ezért az a szándék érlelődött meg benne, hogy titokban bocsátja el jegyesét. Amikor épp ilyesmin töprenkedett, egy éjjel álmában megjelent az Úr angyala, és így szólt hozzá:
– József, Dávid fia, ne habozz magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami vele történt, az a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, akit te Jézusnak nevezz majd, s ő szabadítja meg népét a bűneitől. Hisz a próféta is megmondotta: „Íme a szűz méhében fogan, és fiat szül, s nevezik őt Immánuelnek, ami annyit tesz: Velünk az Isten.”
József pedig úgy cselekedett, ahogy az angyal intette, magához vette Máriát mint feleségét, de nem ismerte őt, amíg az világra nem hozta elsőszülött fiát. Ez pedig a következőképpen esett:
Amikor Quirinius volt a helytartó Szíriában, Augustus császár rendeletet adott ki, hogy számláltassék össze az egész földkerekség. József ezért fölkerekedett Názáretből, és Betlehembe, az ő városába ment, hogy ott vegyék számba feleségével együtt. Amidőn megérkeztek, elközelgett Mária szülésének ideje. Nem kaptak szállást a vendégfogadó háznál, ezért a város szélén, egy elhagyott istállóban húzódtak meg; ott szülte Mária az ő elsőszülött fiát éjnek idején, s a bepólyázott kisdedet a jászol szalmájába fektette.
A környékbeli pásztorok pedig a mezőn őrizték nyájukat, midőn angyal jelent meg előttük nagy fényességgel, s így szólt:
– Ne féljetek, mert örömhírt hoztam nektek: megszületett a ti megváltótok, a Messiás Dávid városában. Keressétek a kisdedet, aki jászolban nyugszik.
Az égen pedig mennyei sokaság tűnt fel az angyal körül, és ezt zengte:
– Dicsőség a magasságban Istennek, s a földön béke a jóakaratú embereknek!
A pásztorok ezt hallván fölkerekedtek, s Betlehem határában rátaláltak a jászolban fekvő kisdedre. Elmondták Máriának és Józsefnek, amit az angyaltól hallottak volt, és dicsőítették az Istent. Visszatérve mindezt elhíresztelték az egész környéken; Mária pedig szívébe fogadta és elméjében forgatta a hallottakat.
Születése után a nyolcadik napon körülmetélték a kisdedet, és Jézusnak nevezték, ahogyan az angyal megmondotta volt nekik. Amidőn Mária megtisztult, felmentek Jeruzsálembe, hogy a gyermeket Istennek ajánlják a templomban a törvény szava szerint, s bemutassák érte az előírt áldozatot, egy pár gerlét vagy két galambfiókát.
Élt akkoriban Jeruzsálemben egy Simeon nevű aggastyán; istenfélő ember volt, és ígéretet kapott a Szentlélektől, hogy addig meg nem hal, amíg meg nem látja Izrael vigaszát, a Fölkentet. E napon a Lélektől indíttatva a templomba ment, és amikor Mária és József a templomba léptek, karjába vette a kisdedet, és fennszóval így fohászkodott fel:
– Most már elbocsáthatod szolgádat békességgel, Uram, mert ígéreted szerint megláttam az üdvösséget, amelyet minden népnek készítettél, hogy a világosságra vezesse a pogányokat, és dicsőségére legyen Izraelnek.
Megáldotta a gyermeket és szüleit, Máriához pedig így szólt:
– A gyermeked sokaknak feltámadására, sokaknak pedig romlására lesz Izraelben: jel, amely ellentmondást támaszt, hogy a szívek igaz szándéka napvilágra jöjjön, és tőr járja át majdan a te lelkedet is.
Amidőn pedig József és Mária elvégeztek mindent a Törvény szava szerint, visszatértek Betlehembe.
