JÉZUS A VÉGSŐ DOLGOKRÓL
JÉZUS A VÉGSŐ DOLGOKRÓL
A következő napokon Jézus többször is elment és prédikált a templomban, azonkívül pedig csodás gyógyításokat mívelt. A főpapok és farizeusok tovább fenekedtek ellene, és olyan kérdéseket tettek föl neki, amelyekkel remélték, hogy sikerül megfogni őt és vádat emelni ellene.
– Honnan való a hatalmad, amivel ezeket mondod és cselekszed? – kérdezték tőle a templomban.
– Szerintetek János keresztsége Istentől vagy emberektől való? – kérdezett vissza Jézus.
A farizeusok összetanakodtak. Ha azt mondják, Istentől való, Jézus szemükre vetheti, hogy miért nem hisznek Jánosnak, aki tanúságot tett róla, ha pedig emberi műnek mondják, a nép háborodik ellenük, mert a sokaság nagy prófétának tartotta a Keresztelőt.
– Nem tudjuk – mondták végül.
– Akkor én sem mondom meg, kitől való a hatalmam – felelte Jézus.
Máskor pedig ezt kérdezték tőle, hogy próbára tegyék: – Mester, mikor és hogyan jön el az Isten országa?
Jézus pedig így felelt nekik és mindazoknak, akik hallgatták:
– Az Isten országa nincs itt vagy amott, nem jelenik meg egyik pillanatról a másikra, mert az az ország bennetek van. Akkor én már nem leszek köztetek, és talán vágyódni fogtok, hogy meglássatok, de ha azt halljátok, hogy itt vagy amott láttak engem, ne hagyjátok, hogy elámítsanak. Mert ahogy a villámlás ellátszik az ég egyik végétől a másikig, úgy jelenik meg végül az Emberfia is a maga napján. Addig azonban sokat kell szenvednie, és ez a jelen nemzedék halálra adja őt.
Amikor a templomból kiléptek, a tanítványok egyike hozzá fordult.
– Nézd, Mester, micsoda kövek, mily hatalmas épületek!
Jézus végigtekintett rajtuk, és így szólt:
– Bizony mondom nektek, nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának!
És kiment tanítványaival együtt az Olajfák hegyére, és leültek a templommal átellenben. János, Jakab és Péter és András akkor Jézushoz fordult, és így kérték:
– Mondd el nekünk, Uram, mikor történik majd ez, és mi lesz a jele, hogy bekövetkezik?
– Elmondom nektek – felelte Jézus –, hogy tudjátok majd, és senki el ne ámíthasson benneteket. Egy nap, amikor én már nem leszek köztetek, hallotok majd háborúkról, zendülésekről, de ne féljetek, mert ez még nem a vég. Meg kell lennie előbb, hogy nemzet nemzet ellen támad, földindulás lesz és tűzvész és éhínség és döghalál, és testvér halálra adja a testvérét és gyermek a szüleit, ám mindez a kezdete még csak a nyomorúságnak. Mert már ezelőtt üldözni fognak titeket, meghurcolnak a gyülekezetben, helytartók és bírák elé állítanak az én nevemért. Ám ti ne készítsétek előre a szót, amit majd előttük szóltok, mert a kellő pillanatban az ott lesz a nyelveteken, és nem a ti szavatok lesz az, hanem a Bölcsesség lelkéé, ahogy Atyátok megadja nektek. És majd elárulnak titeket rokonok és barátok, gyűlöletesek lesztek énmiattam, s némelyeket meg is ölnek közületek. De aki mindvégig állhatatos marad, az megmenekül.
– És mikor következik el Jeruzsálem vége? – kérdezte János.
– Ha majd látjátok, hogy Jeruzsálemet hadseregek veszik körül – felelte Jézus –, és a szent helyen megjelenik az utálatosság, amelyről Dániel próféta szólt, akkor tudhatjátok, hogy elközelgett az ő pusztulása. Akkor mindazok, akik Júdeában vannak, fussanak a hegyekbe, aki a tetőn van, be ne menjen a házába a holmijáért, és aki a mezőn van, haza ne fusson, hogy a köntösét elvigye magával. Jaj pedig a terhes anyáknak és a szoptatóknak akkor, s ti is imádkozzatok, hogy futástok ne télen legyen vagy szombatnapon. Mert a világnak kezdete óta nem voltak olyan szörnyűséges idők, mint akkor lesznek, és senki túl nem élné, ha meg nem rövidítené Isten azokat a napokat, de ő a választottai kedvéért megrövidíti. És sokan elhullanak kard élétől, és sokakat fogságra hurcolnak, és pogányok tapodnak a szent helyen mindaddig, amíg a pogányoknak az ideje is be nem telik.
És ha akkor valaki azt mondja nektek, hogy itt láttam a Messiást, vagy amott, ne higgyetek neki. Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat mívelnek, hogy ha lehet, elámítsák még a választottakat is. Ezt azért mondom, hogy ti tudjátok jó előre. Ha tehát azt mondják nektek, íme a pusztában van, ne menjetek ki, s ha azt, hogy íme a házban van, ne menjetek be. Mert mindjárt azoknak a napoknak a nyomorúsága után jelek támadnak a napban, holdban és csillagokban, a nap elsötétül, a hold nem ad fényt, a csillagok lehullanak az égről, és megrendülnek az ég erői. Amikor ezeket látjátok, olyan lesz nektek, mint a fügefa, mely ha virágzik, tudjátok, hogy közel van a nyár; akkor emeljétek fel fejeteket, mert elközelgett a ti váltságotok.
Akkor pedig feltetszik az égen az Emberfiának jele, és meglátjátok őt eljönni az ég felhőiben, nagy hatalommal és dicsőséggel. És elküldi angyalait trombitazengés között, és egybegyűjti az ő választottait a négy égtájról, a világ egyik végétől a másikig. Amikor pedig ítélőszékébe ül, minden nemzetek eléje hívatnak. A Király pedig elválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor a juhokat a bakoktól. És a juhokat a jobbjára állítja, a bakokat pedig a baljára. Akik jobbján állnak, azokhoz így szól: „Jöjjetek, atyám áldottjai, és lépjetek be az országba, amely a világ kezdetétől nektek készíttetett. Mert amikor éheztem és szomjaztam, ennem és innom adtatok, amikor mezítlen voltam, felruháztatok, amikor beteg voltam, látogattatok.” Akkor az igazak majd ámulnak, s így szólnak: „Uram, mikor láttunk téged étlen vagy szomjan, mezítlen vagy betegen?” És feleli a Király: „Bárkivel jót tettetek testvéreitek közül, azt velem tettétek.” A bal felén állókhoz pedig így szól: „Távozzatok tőlem, átkozottak; az örök tűzre, amely a Sátánnak készíttetett és az ő démonjainak. Mert éheztem és szomjaztam, és nem adtatok innom, mezítlen voltam, és nem ruháztatok, beteg voltam, és nem látogattatok.” Akkor majd azok is felkiáltanak: „Uram, mikor láttunk téged étlen vagy szomjan, mezítlenül vagy betegen?” A Király pedig nekik is így felel: „Bárkitől megtagadtátok a segítséget testvéreitek közül, azt tőlem tagadtátok meg.” És ezek elmennek az örök kínra, az igazak pedig az örök életre. Bizony mondom nektek, hogy el nem múlik ez a nemzedék, amíg mindezek teljesedésbe nem mennek. Elmúlik ég és föld, de az én igéim el nem múlnak.
Arról a napról és arról az óráról pedig nem tud senki, még az ég angyalai sem, csak az én mennyei Atyám. Akkor, a vég napjaiban úgy lesz majd minden, mint Noé idejében. Az emberek ettek-ittak, házasodtak, amikor Noé a bárkába ment, és mit sem vettek észre, amíg meg nem nyíltak az egek csatornái, és mindenki ott nem veszett a vízben. Így voltak az emberek Lót idejében is, ettek-ittak, adtak-vettek, ültettek és építettek, ám amikor Lót Szodomából a hegyekbe menekült, tűz és kénkő esett az égből, és elemésztett mindenkit. Így lesz azon a napon is, amikor az Emberfia megjelenik. Két ember fekszik majd akkor egy ágyban, az egyik fölvétetik, a másik ott marad, két asszony őröl együtt az őrlőházban, egyik fölvétetik, a másik ott marad, két ember szánt a mezőn, egyik fölvétetik, a másik ott marad. Legyetek ezért készen, mert amelyik órán ingyen sem vélitek, akkor jön el az Emberfia.
