UTOLSÓ ÚT JERUZSÁLEMBE
UTOLSÓ ÚT JERUZSÁLEMBE
)
Julius Schnorr von Carolsfeld fametszete (1860)
Szent Lukács evangéliuma 7.44
)
Julius Schnorr von Carolsfeld fametszete (1860)
Szent Lukács evangéliuma 9.29
)
Julius Schnorr von Carolsfeld fametszete (1860)
Szent Lukács evangéliuma 10.41
)
Julius Schnorr von Carolsfeld fametszete (1860)
Szent Máté evangéliuma 21.8
)
Bibliaillusztráció (Pfeifer Ferdinánd, 1850 körül)
Szent Lukács evangéliuma 9.29
)
Bibliaillusztráció (Pfeifer Ferdinánd, 1850 körül)
Szent Máté evangéliuma 21.8
)
)
Jézus egyszer maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és fölment velük imádkozni egy magas hegyre. Ahogy imádkozott, elváltozott az arca, és ruhája ragyogott, mint a fénylő hó. Megjelent két dicsőségben fénylő férfiú az oldalán, Mózes egyfelől és Illés másfelől, és haláláról beszéltek neki, amely Jeruzsálemben vár rá. Pétert és társait mindeközben álom nyűgözte, de hamar fölébredtek, s látták mesterüket sugárzó dicsőségében a két férfiúval társalkodni. Szent rémület fogta el őket, s Péter így szólt:
– Uram, jó nekünk itt lennünk! Ha kívánod, építünk három hajlékot, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.
Ekkor felhő ereszkedett a hegyre, s mindhárom alakot betakarta, a felhőből pedig szózat hangzott:
– Ez az én szerelmetes fiam, őt hallgassátok!
Mire a felhő elvonult, már csak Jézust egymagát látták, és arca nem volt más, mint egyéb napokon. Miközben leszálltak a hegyről, Jézus meghagyta nekik, hogy senkinek se szóljanak arról, amit láttak.
Magához intette akkor Jézus az ő tanítványait, a tizenkettőt, és mondta nekik:
– Immár felmegyünk Jeruzsálembe, hogy beteljesedjék mindaz, amit a próféták írtak az Emberfiáról. Mert írva van róla, hogy a pogányok kezére kerül, hogy a főpapok és a vének megragadják, megcsúfolják, megostorozzák és megölik, de ő feltámad harmadnapon.
Péter ezt hallván félrehívta őt, és kérlelte, ne menjen oda, ahol halálát akarják. Jézus azonban keményen szólt hozzá:
– Távozz tőlem, mert a Sátán szól belőled! Emberi dolgokra gondolsz, s nem törődsz Isten dolgaival. – A többieknek pedig ezt mondta: – Ha ki követni akar engem, tagadja meg önmagát, és vegye fel a keresztjét.
Akkor odalépett hozzá Szalóme, a Zebedeus fiainak anyja.
– Mester, kérhetek tőled valamit?
– Mit kívánsz? – kérdezte Jézus.
– Azt szeretném, ha két fiam majdan jobbodon és balodon ülhetne a te országodban.
– Nem tudjátok, mit kértek – felelte Jézus. – Készek vagytok inni abból a kehelyből, amelyből én iszom?
– Készek vagyunk – felelték Zebedeus fiai.
– Úgy van, és inni is fogtok – mondta Jézus –, de a helyek az én balomon és jobbomon azoknak vannak fenntartva országomban, akik számára kezdettől készültek.
A többi apostol pedig ezek miatt megneheztelt Jakabra és Jánosra. Jézus tudta ezt, és így beszélt hozzájuk.
– A pogányok közt úgy van, hogy a király zsarnoka népének, és a hatalmasok erőszakot mívelnek az alávetettekkel. Tiköztetek ez ne így legyen. Aki nagyobb akar lenni a többinél, az legyen a szolgájuk, és aki első akar lenni köztetek, a cselédetek legyen. Az Emberfia sem azért jött, hogy szolgálják, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja, váltságul sokakért. Mit gondoltok, a mennyek országában ki lesz a legnagyobb? Aki a legkisebb közületek. – Magához vont egy gyermeket, elébük állította és mondta: – Mondom nektek, amíg olyanok nem lesztek, mint itt ez a kisded, a mennyek országába be sem mehettek. Aki pedig befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be.
Elérvén Jeruzsálem közelébe, Bethániában szálltak meg, Lázár házánál, akit Jézus feltámasztott volt. Vacsorához ültek, Márta szolgált az asztalnál, Lázár pedig együtt evett velük. Mária egy font finom nárduskenetet hozott, megkente a Mester fejét és lábát, s hajával megtörölte: a pompás illat betöltötte a házat.
– Minek ez a pazarlás – mondta halkan Júdás, Simon fia, a Kariotból való. – Háromszáz dénárt is megér a kenet, az árából mennyi alamizsna jutott volna a szegényeknek!
Ezt pedig nem azért mondta, mintha oly sok gondja lett volna a szegényekre, hanem mert őnála volt a közös erszény, és gyakran vett el belőle.
– Ne bántsd Máriát – feddette Jézus –, mert ezt a temetésem idejére tartogatta. Szegények mindig lesznek veletek, de eljön az idő, hogy engem nem láttok többet.
Másnap továbbhaladtak Jeruzsálem felé. Béthfagénál, az Olajfák hegyéhez közel Jézus előreküldött kettőt tanítványai közül e szavakkal:
– Menjetek az átellenben lévő faluba, és ott találtok az utcán megkötve egy szamárcsikót, amelyen még ember nem ült. Oldjátok el, és hozzátok ide. Ha bárki kérdezi, mit akartok vele, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rá.
Elment a két apostol, és meg is találták a szamárcsikót. Eloldották, és amikor a gazda megkérdezte, hová viszik, mondták neki:
– Az Úrnak van szüksége rá.
Elvitték Jézushoz, ráterítették ruhájukat, a Mestert felültették rá, és elindultak a város felé. A tanítványok és hívek köntösüket terítették az útra, és az ünnepekre gyűlt sokaságból is eléje jöttek, amikor közeledtének hírét hallották. Pálmaágakat vágtak, azokat lengették vagy az útra szórták, és a zsoltár versét énekelték:
– Hozsanna! Dicsőség a magasságban! Áldott, ki az Úr nevében jön, legyen áldott Izrael királya!
Mások pedig Zakariás próféta jövendölését emlegették:
– Ne félj, Sionnak leánya, mert íme jő a te királyod szamárnak vemhén ülve!
Voltak farizeusok is a sokaság közt, akik ezek hallatán megbotránkoztak, és így szóltak Jézushoz:
– Megfeddhetnéd tanítványaidat, hogy ilyeneket ne mondjanak!
– Ha ők elhallgatnak, ezek a kövek fognak kiáltani – felelte nekik Jézus.
Amint közelebb érve megpillantotta a várost, könnyekre fakadt.
– Jaj néked, Jeruzsálem, ki megölöd a prófétákat, és megkövezed a hozzád küldötteket! Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint a tyúk a csibéit a szárnya alá, de te nem akartad! Bárcsak felismerted volna, boldogtalan város, legalább ezen a napon, aki javadat akarja! Mert olyan napok jönnek rád, amikor sánccal vesz körül az ellenség, és szorongat mindenfelől. Gyermekeidet egy szálig megölik, és kő kövön nem marad benned, amiért fel nem ismerted a te idődet!
