PÁL JERUZSÁLEMBEN
PÁL JERUZSÁLEMBEN
Pál a szent városba érve felkereste Jakabot és a presbitereket, és beszámolt róla, mi mindent tett az Úr a pogányok között az ő szolgálata révén. Mind hálát adtak Istennek, őhozzá azonban így szóltak:
– Látod, testvér, sok ezren vannak, akik a zsidóságból tértek meg, és mind buzgón tartják magukat a törvényhez. Felőled pedig olyan híreket kaptak, hogy a szórványban élőket eltántorítod Mózestől és a körülmetélkedéstől. Ha megtudják, hogy megérkeztél, bizonyára összetódulnak. Azt tanácsoljuk hát, hogy vedd magad mellé ama négy férfiút, akik fogadalmat tettek közöttünk, és a törvény előírása szerint menj velük a templomba, s fizess értük a megtisztulásukért. Így mindenki meglátja, hogy nem igazak a rólad szóló híresztelések.
Pál maga mellé vette a négy férfit, elvégezte a tisztulási szertartást, és bemutatta az előírt áldozatot. Ezután is naponta elment a templomba; a pünkösd hetedik napján azonban Ázsiából jött zsidók felismerték, és nagy hangon így kiáltoztak:
– Íme az átkozott, aki mindenfelé atyáink törvénye és a szent hely ellen beszél!
Azzal is megvádolták, hogy pogányt vitt be a templomba, amire semmi okuk nem volt azonkívül, hogy olykor az Efezusból való görög tanítvánnyal, Trofimusszal együtt látták őt a városban. Sokan összecsődültek a lármára, Pált megragadva kihurcolták a templom külső udvarába, és becsukták mögötte az ajtót. Azon voltak, hogy megölik, de a helyőrség ezredese meghallotta, hogy lázadás tört ki a templomnál, és tisztek meg katonái élén azonnal odavonult.
A katonák láttán a zsidók felhagytak Pál ütlegelésével, az ezredes pedig elfogatta őt, és láncot rakatott rá. Tudakolni kezdte, miért támadt a zendülés, de a nagy kiáltozástól semmit sem értett, s megparancsolta, vigyék a foglyot a várba. Pál néhány szót szólt hozzá, mire az ezredes meglepődve kérdezte:
– Te tudsz görögül? Hát nem te vagy az az egyiptomi, aki négyezer szikáriust vitt a pusztába?
Pál elmondta neki, hogy a kilikiai Tarzus polgára, és engedélyt kért, hogy a felbőszült tömeghez szóljon. Az ezredes engedélyt adott, ő pedig saját nyelvükön szólt a jeruzsálemiekhez:
– Testvéreim és atyáim! Zsidó vagyok a kilikiai Tarzusból, és ebben a városban Gamáliel lábainál tanultam a törvényt.
Mély csendben hallgatták, amíg elmondta, hogyan üldözte Jézus híveit, mígnem a damaszkuszi úton csodás látomás érte, és megtért.
– Kevéssel utóbb itt, e templomban – folytatta – ismét láttam Jézust, és ő így szólt hozzám: „Sietve menj Jeruzsálemből, mert itt nem lesz hitele a rólam való tanúságodnak. Indulj hát, mert én messze, a pogányok közé küldelek…”
Ennek hallatán a zsidók újfent zajongani kezdtek, és-halált kiáltoztak, köntösüket lóbálták, és port hánytak a levegőbe. Az ezredes megelégelte a felfordulást, a várba vitette Pált, s parancsot adott, hogy korbácsolják meg, úgy bírják vallomásra. Amikor meg akarták kötözni, Pál megkérdezte:
– Szabad néktek római polgárt ítélet nélkül megkorbácsolni?
Az ezredes, akit Claudius Lysiasnak neveztek, ezen meglepődött.
– Valóban római polgár vagy? – kérdezte.
– Igen, annak születtem – felelte Pál büszkén.
– Én drága pénzen vettem a polgárjogot – jegyezte meg az ezredes, és feloldoztatta foglyát, ám őrizetben tartotta, és másnap összehívta a főtanácsot, eléjük állítva Pált, hogy adják elő panaszukat.
Pál tudta jól, hogy a főtanácsban a szadduceusok és a farizeusok egymással szemben állnak, ezért így kezdett beszélni:
– Testvéreim és atyáim! Én farizeus vagyok, farizeusok fia, és a halottak feltámadásába vetett hitem miatt vádolva állok előttetek!
És valóban elkeseredett vita támadt a két párt között, a farizeusok pártját fogták az apostolnak, a szadduceusok acsarkodtak ellene. Az ezredes attól tartott, hogy Pált is kétfelé szakítják, ezért katonáival visszavitette az erődbe. Azon az éjjelen Pálnak megjelent Jézus, és így beszélt:
– Semmit se félj, mert amiképp bizonyságot tettél rólam Jeruzsálemben, azonképpen kell tanúskodnod Rómában is!
Voltak olyan zsidók a városban, szám szerint negyvenen, akik összeszövetkeztek, és átok alatt megfogadták, hogy nem esznek és nem isznak, amíg Pált meg nem ölik. Elmentek hát a főpapokhoz, és azt mondták nekik:
– Kérjétek az ezredest, hogy Pált küldje elétek, mintha tüzetesebben meg akarnátok vizsgálni ügyét, mi pedig szerét ejtjük, hogy útközben megöljük.
Pál nővérének fia neszét vette a cselszövénynek, és sikerült bejutnia a várba, hogy rokonát figyelmeztesse. Pál megkérte az egyik századost, hogy vezesse a fiút parancsnoka elé, mert fontos híradása van.
Amikor az ezredes meghallotta a zsidók tervét, úgy rendelkezett, hogy éjjel háromtól álljon készenlétben kétszáz gyalogos, hetven lovas és kétszáz lándzsás katona és egy hátasló, amelyen Pált Caesareába kísérik. Levelet fogalmazott Felix helytartónak, beszámolva a fogoly őrizetbe vételéről és a főtanács előtti meghallgatásáról meg a zsidók gyilkos tervéről, és hozzátette, hogy vádlóit is Caesareába fogja utasítani.
A katonák a parancs szerint még az éjszaka megindultak, és hajnal előtt Antipatriszba értek. Innen már csak a lovasok mentek tovább, és másnap átadták a foglyot a helytartónak Claudius Lysias ezredes levelével együtt. Felix elolvasta a levelet, röviden kikérdezte Pált, majd parancsot adott, hogy Heródes palotájában őrizzék, amíg vádlói meg nem érkeznek.
