DEBORA ÉS BÁRÁK GYŐZELME
DEBORA ÉS BÁRÁK GYŐZELME
A Szentírás tizenkét bírát nevez meg, bizonyára azért, hogy számuk a törzsek számával legyen összhangban, de ez nem jelenti, hogy minden törzsből egy-egy bíró eredt volna. Legtöbbjükről nem is tudjuk meg, melyik törzsből való, és bár az Írás mindegyikükről így ír: „ennyi és ennyi évig bíráskodott Izrael felett”, vagy „kormányozta Izraelt”, a szövegekből kiderül, hogy hatókörük ritkán terjedt túl egyetlen törzs területén. Három bírának a ténykedéséről értesülünk egészen részletesen, további háromról is megtudunk legalább egy fontos eseményt, hatot pedig úgyszólván csak neve és bíráskodása évei szerint említ meg az Írás.
Ehud egyéni merényletet tervez és visz végbe, megöli az elnyomó Moáb királyát, majd tette lélektani hatását kihasználva, sereget gyűjt, és elűzi a vezére nélkül maradt ellenséget.
Debora egyedülálló jelenség a kor erősen férfijogú társadalmában, ahol a legnagyobb szégyen egy férfinak asszony kezétől elesni (mint Sisera, s utóbb Ábimelek esetében). Asszony létére Debora a bírák közé kerül, bölcsességével és prófétai tekintélyével ítél Izrael felett.
Hácor királya, Jábin már jó ismerősünk: a Józsué könyve szerint a Merom-parti csatában seregével együtt elesett, utóbb pedig a zsidó vezér Hácor városát felprédálta és lerombolta. Egy újabb adat, amelyben a Bírák könyve cáfolja Józsuéét.
A Sisera elleni hadjáratban a tapasztalatlan Bárák meglepően könnyű győzelmet arat a vasalt szekereivel felvonuló kemény hadvezér felett – az Úr „félelmet támasztott az ellenség szívében…” Jáel tettét, amely a Keleten olyannyira szent vendégjogot durván megsértette, a Biblia nem dicséri, de nem is ítéli el, úgy mutatja be csupán, mint a prófétanő szavainak beigazolódását.
Debora diadaléneke, amelyet Bárákkal együtt énekel, sok szakértő véleménye szerint talán az egész Biblia legősibb szövege, lehet, hogy lényegében egyidős a benne megörökített eseményekkel.
