III. Nemlegességek és ténylegességek.
III.
Nemlegességek és ténylegességek.
Nemlegességek és ténylegességek.
Van a’ nemes gróf könyvében egy osztály, melly nem a’ Pesti Hirlap modorának, hanem önálló elveknek mezején forog; ’s itt a’ nemes gróf részint némellyeket (különösen némelly vállalatokat) roszal, részint a’ teendők iránt javaslatokat tesz. Ez utóbbiakat azonban csak amugy hegyről végről emlitvén, a’ részletes fejtegetést, kivitel módjait ’s világosabb magyarázatot máskorra igéri. A’ javaslatoknak ezen részére tehát korának tartom a’ fejtegetést; egyébiránt, a’ mennyiben olly közérdekű kérdések körül forognak, mellyek a’ Pesti Hirlap programmája szerint hirlapi fejtegetés tárgyaul kitűzvék: remélem, a’ nemes gróf sem fogja adott szavammal ellenkezőnek találni, ha ugy gondolom, hogy itt már nem a’ nemes grófnak adandó feleletről levén szó, róluk mint eddig, ugy jövendőben is, alkalom szerint, a’ Hirlapban lehet szólanom. Meg fognak tehát tisztelt olvasóim bocsátani, ha néhány rövid észrevételre szoritkozom; különben is az eszmesurlódás, mellynek felköltését a’ nemes gróf fellépésének köszönjük, hitem szerint a’ Pesti Hirlap vádolásáról vagy védelméről mindinkább ’s inkább áttérend a’ sokkal közérdekűbb „mit? és mikint?” mezejére, hol aztán a’ fölvett elvek és kérdések majd erősebbek által megtaglaltatván, mi okulni fogunk, a’ közvélemény pedig irányt és állapodást nyer.
A’ nemes gróf által javaslott rendszernek vázlata e’ szavakban foglaltatik (71 l.): „Képzeljük nemzeti állásunkat, mint egy hadnak két szárnyát; a’ bal szárny a’ magyarság helyben álljon meg, ’s előnyomulás helyett magát védlő helyzetbe téve, minden figyelmét ’s erejét arra forditsa, hogy nyert helyzetéből ismét ki ne verettesék; viszont minden tehetség, idő, értelmi súly, kiállitó erő kirekesztőleg a’ jobb szárnynak, t. i. az alkotmánynak olly állásba tételére pontosittassék össze, mikép ez vívja ki nagy csatánk sikerét.” – Más helyütt: „Vegyük be őket (a’ másnyelvűeket) alkotmányunkba, hogy ők is bevegyenek minket, t. i. a’ magyarságot magukba” (74 l.). – Vagyis más szavakkal (362 l.): „A’ magyarság terjesztésével felette csinnyán kell haladni, e’ helyett azonban az alkotmánynak mindenkire terjesztése mozdittassék elő lehető legsebesebben, azon lépcsőzet által, melly aristocratiai létünknél fogva az alkotmányban, ’s nem az alkotmányon kün fekszik.”
Nehogy valaki azt gondolja, mintha a’ főelvben, t. i. hogy alkotmányos jótéteményeket kell adnunk, ha nemzetiségünket elfogadtatni kivánjuk, véleményem netalán különböznék: bátorkodom a’ Pesti Hirlapnak mindjárt 1-ső számára hivatkozni, hol a’ derék Gorove czikkében épen e’ gondolat van kifejezve, többek között igy: „Kössünk magunkhoz minden idegen elemet a’ rokonszenv édes lánczaival. Adjunk az adottakért, követeljük nemzetiségünk elfogadását egyfelől, másfelől nyujtsuk az alkotmány jótéteményeit. – – Minden idegen elemet forraszszon össze a’ láng, mellyet a’ magyar alkotmány ébreszszen, ápoljon. Ez lesz az ellentét, ha egykor vallás vagy nemzetiségi sympathiák által akarnák megosztani a’ népet, melly e’ szép hazát szabad alkotmány védelme alatt lakja.”
És hogy valaki azt ne gondolja, mintha én az idegen nyelvűekre szórt gúnyolódást tartanám nemzetiségünk terjesztésére jó eszköznek, hivatkozom a’ Pesti Hirlap 32-ik számára, hol igy szólottam: „Gyülölség szeretetet soha nem terem. Nemzetiségünket vágyunk terjeszteni? ne riaszszuk vissza szeretetlenséggel a’ közeledőt; ezt a’ józan politica kárhoztatja, és kárhoztatja a’ kereszténységnek mindnyájunkkal közös alapelve, melly igy fohászkodik: Mi atyánk, ki az egekben vagy. E’ szóban a’ testvérszeretet elve rejtezik, ’s ezt gyakorolnunk kell egész életünkben, ha igazán ohajtjuk, hogy idegen ajkú polgártársaink nemzeti érdekeinkhez simulva, igy emlitésük a’ közös hon édes szent nevét: Mi anyánk, ki a’ földön vagy.”
Ez általános nézetem. E’ mellett azonban meg kell vallanom, hogy a’ gróf javaslatát mégsem tartom minden viszonyokra alkalmazhatónak; mert helyesen mondja ugyan, hogy az alkotmány kiterjesztése által kell ügyekeznünk nemzetiségünknek azok általi elfogadtatásán, kik az alkotmányon kívül vannak: de hát azokkal mit csináljunk, kik már alkotmányunk sánczaiba befoglalvák, kiknek már alkotmányos jogokat nem adhatunk, mert velök minden jogainkat nem csak megosztottuk, sőt még magunkat szorítottuk meg ő irántoki kedvezésből saját koronánk birtoka alatt a’ concivilitas jogaiban, ’s kik annyi jótéteményt a’ legdühösebb ellenségeskedéssel viszonoznak, nyiltan és titokban a’ magyarság vesztére terveket főznek, ’s egy roppant hatalom rokonszenveivel coquettirozva, ellenséges indulatukkal egy ép erős nemzet ellenében még kérkednek is? – Ez a’ nemes gróf számvetéséből kimaradott; pedig itt, épen itt van a’ legfenyegetőbb, hogy ne mondjam egyedüli ellenség; de itt az alkotmány kiterjesztésének módján tul vagyunk, sőt épen ezen ellenséges elem az, melly alkotmányunk kiterjesztésének is egész tehetségével utját állani törekedik.
Meg kell tehát, nézetem szerint, a’ viszonyokat különböztetni. – Először is itt vannak uraink ’s hölgyeink, kiknek magyar név ’s a’ magyar hon áldásainak tejszíne jutott, ’s kik mégsem magyarok. Ezektől, azt hiszem, nem csak a’ jog megengedi, de a’ politica is javasolja, hogy a’ nemzet már követeljen. – Itt vannak másodszor azok, kik az alkotmány sánczain kivül állanak; ezeknél van helyén a’ nemes gróf tanácsa az alkotmányi szárny iránt; de, nézetem szerint, a’ nemzetiségi szárnyat itt sem lehet egészen védelmi veszteglésre kárhoztatni, sőt inkább azt is tanácsos gondosan óvatos lépésekkel előre vinni. – Értem itt különösen a’ nevelést, azon alapelv szerint, hogy nyelvét senki szájából kitépni ne törekedjünk; a’ magános élet mysteriumaiba ne nyuljunk szentségtelen kezeinkkel; de már azt kivánjuk meg, hogy a’ köz, a’ nemzeti élet magyar legyen, ’s a’ mennyiben köz és magános élet egybefügg, az idegen meghagyása mellett a’ magyarnak is hely engedtessék. – Végre jőnek a’ valóságos ellenségek. Ezeknek ismét két osztályuk van: ben az anyaországban, és ezen kivül. Amazokra nézve ugy vélekedem, hogy a’ hol gúny, megvetés, ármány ’s nemzetártalmas törekvés mutatkozik, ott ezeknek ellenében a’ magyar nemzetnek férfias önérzettel ’s komoly, de magát lealázni nem engedő méltósággal kell föllépnie, ’s jobbjában a’ törvénnyel, baljában minden kitelhető méltányossággal lépve az ellenség elibe, annyit legalább nem türnie, hogy ellenséges törekvéseik még a’ közállomány ótalmában ’s jóvoltiban is részesüljenek: mert ezt (például a’ status ótalma alatt levő köznevelőintézetekben garázdálkodó nemzetellenes társulatokat) türni, valóságos öngyilkolás. –
Ennyit kivántam a’ nemes gróf általános rendszervázlatára megjegyezni; most még a’ népnevelésről kell egy-két szót szólanom.
A’ méltóságos gróf, miután Budapestnek erőinket egy czélra összesitő központtá alkotását, az ősiség eltörlését, országos közlekedési eszközök létesítését, ’s nemzeti bank felállitását, mint megannyi szükséges teendőket, futólag megemlité, imigy szól: „De sokkal fontosabb mindezeknél a’ köznevelés tárgya. Én csak kevéssel ezelőtt az általános nevelés ellen valék, – mert nem tartom jó logicának – – ha nevelés által még mesterségesen is tágittatik a’ már magátul is mindegyre növekedő nemzeti test – – mielőtt elég tág politicai léte volna, mellybe azt megbomlási veszély nélkül, ugy szólván bele is lehetne nevelni. – Azonban kezd kezd lenni, sőt van van Magyarország minden lakosinak tágacskább politicai léte már – – és ekkép a’ haláli álmábul felébredt magyarnak nevelésérül is lehet veszély nélkül, sőt kell ezentul már gondoskodni. – – És jóllehet hoszabb megfontolás uátn is a’ nevelés tárgya mutatkozik nagy nemzeti sakkjátékunk azon vonásának, mellynek józan logica szerint minden más vonást alá kellene rendelni – – de mind e’ mellett a’ nevelés tárgya mégsem a’ most teendő legelső vonás – – ’s nem csak azon logicai okbul, hogy a’ nemzeti politicai köntös, noha sokkal tágabb már, mégsem elég tág még – – hanem legfőkép azon okbul, mert ezen tárgynak idővesztés nélküli ’s talpraesett elrendelése nem függ egyedül magunktól.”– E’ hű kivonatba gondolám a 366–369-ik lapokon e’ tárgyról mondottakat összeszorithatni. – Más tüstinti két vonást ajánl tehát a’ nemes gróf addig is, míg e’ nagy nemzeti kérdés megérik. Ugyanis: Ne toljuk ezentul a’ hibákat ’s nemzeti hátramaradásunk okát általán véve mindig egymásra, ’s kivált a’ kormányra, ’s viszont; de keressük azokat egyenesen magunkban; mert semmi sem neveli nemzetnek valódi erejét annyira – és erre van szükségünk – mintha minden tagja derekasan betölti és férfiasan megállja maga helyét. – És ez az ajánlott tüstinti egyik vonás. Másik vonás: bizonyos „kötelességérzetnek” fölébresztése és közönségessé-tétele.
Megvallom őszintén, a’ nemes gróf jeles munkájának eme’ végeredménye ki nem elégit. Mert az ajánlott tüstinti két vonásban semmi határozott „positiv” valamit nem látok; hanem látom az elsőben igen határozatlanul megmondva, mit nem kell tenni; a’ másikban még határozatlanabbul, minő érzésre van szükség; de azt, hogy tulajdonkép mit kell tennünk, – azt, miről a’ népnevelési eszmének ellenében megmondhassuk: ime! itt van, ezt tegyük, ’s ne a’ népnevelést, – illy positiv javaslatot gyönge értelemmel kivenni képes nem vagyok; a’ népnevelés kérdése iránt pedig egyáltalában nem lehetek szerencsés a’ méltóságos gróffal egyetérteni. – És pedig (hogy a’ főokra feleljek mindenek előtt) azért, mivel csekély nézetem szerint abból, hogy a’ tárgynak idővesztésnélküli talpraesett elrendelése nem függ egyedül magunktól, korán sem következik, hogy a’ dolgot abbahagyjuk; hanem inkább azt vélem következni, hogy kettőztetett erővel és ügyekezettel tegyünk meg annyit, a’ mennyi tőlünk függ. – Már pedig, ha megemlékezik a’ nemes gróf az 1791: 26 t. cz. egyik pontjára, ’s mind arra, mit az egyházi rend, mit a’ megyék ’s egyéb törvényhatóságok, földesurak, egyesületek és községek, a’ legfelsőbb törvényes felügyelés alatt, e’ tárgyban tehetnek, ’s valósággal tesznek is, lehetetlen el nem ismernie, hogy itt bizony mégis csak igen sok jót tehetünk saját tehetségünkből. Adná isten, hogy egyhamar csak mind az meg volna téve, mit e’ részben tennünk lehetne, örömmel ’s elégedéssel tekintenék a’ jövendőbe. – De különben is, ha eddig a’ népnek politicai létéről, jogokról ’s az örökös gyámsági rekeszeknek kissé megtágításáról vala szó, mindig azt szokták felelni: „Nem lehet, nem érett még erre a’ mi népünk, előbb nevelni kell.” Most pedig a’ nemes gróf azt mondja: „elébb politicai létet kell a’ népnek adni, aztán nevelést”. – Boldog isten! hisz igy soha ki nem jövünk a’ circulus vitiosusból. Ha mégis a’ népnevelés dolga ollyasmi volna, a’ mi máról holnapra egyetlen éjnek átfordulatán megérhetik, ha a’ törvényhozónak valamint hatalmában van kimondani: akarom, hogy ez ’s ez naptól a’ népnek politicai léte legyen: ép’ ugy hatalmában volna decretálni, hogy a’ következő napon a’ nép nevelt legyen: nem sokat törném fejemet az elsőség kérdése fölött; de a’ dolog egészen máskép van; arra, hogy a’ nevelésnek a’ nemzet életében hatásos befolyását lássuk, év meg év, egy egész nemzedék életkora kell; és ámbár én azt hiszem, hogy a’ szabadság legjobb nevelő a’ szabadságra, következőleg – politicai tekintetben legalább – épen nem félek a’ gondolattól, hogy jogok előzzék meg a’ nevelést: mégis kérdezni merem a’ legbátrabbakat ugy, valamint a’ legfélénkebbeket, mit választanának a’ kettő közül: egy, szabadságba tett népet, melly buta, vad, durva, neveletlen; vagy egy nevelt, erkölcsös népet, melly még nem szabad; mellyiktől lehet inkább tartani? – Azon tekintetet sem látszik a’ historia igazolni, hogy a népneveléssel nyomban bizonyos politicai vágyak járnak; ’s ha járnak, legalább nem igen fajulnak el durva, törvénytelen kitörésekre. A poroszokról állittatik, hogy ott egész Europában – Szász-Weimart kivéve – a népnevelés legterjedettebb, legjobb lábon áll: de azért alkotmánya még maiglan sincs, ámbár a’ népnevelésnek illyes igényeit a’ „Landwehr” rendszer, miszerint a’ porosz katona nem szünik meg porosz polgár lenni, és a’ városi közel republicanus institutiók igen látszanak erősiteni; és valóban még az orosz czár nem fél népe neveléséről gondoskodni, s e’ gondoskodás sikerét ministerei minden évben fenhangon hirdetik Európának; már én pedig csak nem gondolom, hogy az oroszokhoz képest a’ magyar nép olly borzasztó állapotban volna, miszerint még csak most kezdene szürkülni az idő, mikor a’ népet csak lassankint és a’ legkényesebb tapintattal szabad nyomorult mibenlétével megismertetni (199 l.). Én azt gondolom, ez egy kis önmystificatio; mert ha igaz, mit a’ nemes gróf a’ 367-ik lapon mond, hogy „van Magyarország minden lakosinak tágacskább politicai léte már:” ugy nem látom okát, miért félhetnénk őt nyomorult mibenlétével megismertetni, sőt azt hiszem, ép’ ellenkezőn áll a ’ dolog; mert csak ne véljük, mintha a’ nép nem gondolkodnék nyomorult mibenlétéről; de ép’ az a’ baj, hogy nevelése nem levén, azt roszul fogja fel, nyomorúbbnak képzeli; s’ innen erednek aztán a’ mesztegnyői esetek, a’ miknek, mihelyt egy kissé megismertetnők a’ népet valódi mibenlétével, történniök lehetlen volna. És előttem az is nagyon különösnek látszik, hogy midőn statarium ’s bot, korbács eltörlése ellen szól a’ nemes gróf, akkor a’ nevelést egyik szükséges előzménynek mondja (239 l.); midőn ismét kisdedóvó-intézetekről, hasznos ismereteket terjesztő egyesületről van szó, akkor az feleltetik (199 l.), hogy először a’ felnőtteket kell korlátozni, ’s kicsapongásaiktól megóvni a’ hazát; és viszont (196 l.) azért roszaltatik az említett egyesület, mivel a’ legnagyobb rész olvasni irni, számolni, de még csak betűzni sem tud. – Én részemről a’ mondó vagyok, hogy a’ népnevelés ollyan, mint a’ tölgy, mellynek nagy idő kell, míg a’ kisded makkból élőfa lesz; de ép’ azért nem lehet vele eléggé sietnünk; ’s ha csakugyan nem rajtunk áll, egész erdőket vetni egyszerre: ültessen csak kiki tehetsége szerint apró csemetéket, – majd fa fa mellett erdőt csinál.
Ezekkel meg van előzve végezetül a’ felelet azokra is, mikkel a’ nemes gróf némelly apró vállalatinkat – mondhatnám – megbuktatni törekedik, midőn azokat korszerűtlenségről vádolja, az ugyis felette gyér közerőt eldiribolóknak, elfecsérlőknek állitja, ’s az Anglia, Amerika példájára vonatkozásnak nevetségessé-tételével az alig sarjazókat elsorvasztásra kárhoztatja. – A’ mi a’ Mátyás-szobor-egyesületet illeti: ezt védeni nem áll tisztemben, miután történetesen azon esetben vagyok, mellyet a’ nemes gróf a’ 194-ik lapon Mátyás királyról tesz föl (ha élne), t. i. hogy e’ szoborra egy garast sem adtam; ’s pedig először azért, mivel a’ 100 ezer forintnak egybegyülését nem tartom valószinűnek; másodszor, mivel ugy vélekedem, hogy ha összegyülne is, azzal müvészet és müvész érdekében hasznosabbat lehetett vala tenni, mint szobrot állitani. Ellenben tagja vagyok (’s azt minden kitelhető ügyekezetemmel előmozdítani szeretném is) a’ m. gazdasági egyesületnek, a’ testgyakorló-iskolának, a’ kisdedóvó-intézeteket terjesztő- és az ipar-egyesületnek (mellyek, az utolsót kivéve, a’ nemes grófot is tagjaik közé számitani szerencsések); ezen egyesületeknek pedig ép azért vagyok barátja, ’s azért is ügyekszem csekély tehetségem szerint a’ Hirlap által előmozditásukon, mivel megannyi adalékoknak tekintem a’ nemzeti nevelés nagy egészéhez, mellyet én a’ legfontosabb és legszükségesebb feladatok közé számitok. Az iparegyesületre nézve csak még azon alázatos megjegyzésem van: hogy épen mivel, mint a’ nemes gróf mondja, honunkban a’ legnagyobb rész olvasni, irni nem tud, változott át, egyenesen a’ Pesti Hirlap javaslatára, a’ hasznos ismereteket terjesztő egyesület ipar-egyesületté. – És ha már most a’ nemes gróf azt kérdi: van e ezen vállalatokban valami lánczolat, valami terv? azt felelem: igenis van; ’s azt a’ nemes gróf e’ szóban fel fogja találni; „népnevelés.” – Még a’ kisgyermek-kórház is azon egyesületek közé tartozik, mellyeknek tagja vagyok, ’s mellyek a’ Pesti Hirlapban ajánltattak. Ezt azonban, mint valódi philantropicus intézetet, legalább különösen nem érte a’ nemes gróf neheztelése. – – Ezen egyesületek nagy részénél Anglia, Amerika példáira is történvén az inditványozók által hivatkozás, a’ nemes gróf azt kissé nevetségessé ügyekszik tenni, ’s tanácsolja: ezeket csak akkor tegyük – és itt a’ dolog veleje – mikor ott állunk, hol angol és amerikai most áll; ma pedig azt tegyük, mit ők tettek akkor, mikor nemzeti állásunkat tekintőleg körülbelül olly lépcsőn valának, mint mi vagyunk ma. – És azt gondolom, hogy az illy vállalatok ngy részben ujabb kor eszméi, miket tehát angol és amerikai hajdan nem ismerhetett, ’s ha ismert volna, jelen törekvései természeténél fogva hinnem kell, hogy nem halasztott volna mára el; mert hiszen, példaul midőn egy ujabb „territorium”-nak az egyesült statusokhoz csatlakozása szóba jő, ’s a’ mérnökök, mint a’ polgárisodás kengyelfutói, elmennek a’ laktalan vadont részekre, vonalokra osztani, már akkor minden 16-ik czölöpöt, ’s igy az egész roppant vadonnak 16-od részét a’ népnevelés számára jelölik ki. Ez gondjainknak legelsőbbike. – Azonban ha meggondolja a’ nemes gróf, mit tettek az angol és amerikai akkor, midőn nemzeti állásuk a’ mostani miénkhez hasonlított: alig hiszem, hogy ahozi alkalmazásunkat tanácsolná.
És most legyen szabad, csekély kis vállalataink rövidke apologiáját ’s vele kényszerített és körülményeim közt nagyon terhessé vált munkámat ismét a’ „lóversenyrőli” jeles munkából néhány szavakkal berekesztenem: „Ha már forog valami, ’s fenmaradást igér, azt igy szabdalni ’s szőrszálhasogatólag vizsgálgatni, nem lett volna e valami más hasznosabb? valóban annyi, mint hoszú értekezés annak kitudására, mellyik téglának van több érdeme egy épitésben levő ház körül.” – – – És: „Nemzeti rothadás jele, ha egyik megakasztja a’ másik munkálódásit, a’ helyett, hogy mindegyik maga körében egészségesen forogván, a’ másik működésit is lehetőleg elősegitné.”
