I. Fegyverzetünk lefoglalása.
I. Fegyverzetünk lefoglalása.
Vetter altábornagy az Igazgatóság 1860. októberi működéséről szóló jegyzőkönyvben fentebb elszámlált fegyver és lövőszer kiszolgáltatása felől kimutatását beküldvén, arról is értesitett, hogy e fegyverzetnek szeptember 30-án már utolsó részlete is elindittatott a turini fegyvertárakból a génuai kikötő felé.
E felől október 5-én azon megjegyzéssel tudósitottam Klapka tábornokot (Genfben), hogy »a jóakarat és buzgalom, melyet olasz barátaink ez ügyben tanusitottak, minden dicséreten felül áll. Csodásan gyönyörü szállitmány ez, s a tábornok szerencsét kivánhat ahhoz magának, mert azzal tökéletesen fel van szerelve.«
Amint már emlitém, a fegyver öt hajón szállittatott Génuából a kelet felé. Az öt közül a két első október második hetében utnak indult, s a többiek némi időközzel követték.
Konstantinápolyi ügyviselőnk: Karacsay Sándor gróf, Durando tábornok szárd követ megbizásából már október végével tudósitotta Klapka tábornokot, hogy a fegyverszállitás dolgában ügyünk az oláh fejedelemségekben veszélyben forog. Erről nekem Klapka, november 4-én Genfből csak annyit irt, hogy »Durando tábornok Couza fejedelmet konstantinápolyi látogatása alkalmával irántunk nem épen kedvező hangulatunak találta:« e tudósitást azonban Klapka azon megjegyzéssel kisérte, hogy ezen könnyü lesz segiteni; de mégis utána tette, hogy ha Couza nézetei nem változnak, – egy patkószeget sem szabad az oláh fejedelemségekbe küldenünk.
Igen, de ekkor öt hajó fegyverünk már el volt küldve.
Én, mihelyt a fegyverzetnek továbbszállitás végett Génuába elküldése felől értesültem, azonnal (október 5.) irtam Pulszkynak Turinba, hogy Dunyov ezredest minden áron előteremtse s rendeltetési helyére küldje (akkor még nem tudtuk hogy ő már nem mehet, mert a volturnoi ütközetben veszélyesen megsebesült). S minthogy Cerruti lovag volt megbizva a magyar-olasz ügyben a piemonti kormányt a keleten képviselni s ő szeptember végével a kelet felé már el is indult, – Pulszkyt október 5-én arra is utasitottam, hogy rögtön irjon kormányi uton Cerrutinak: értesitse, hogy mi történt a fegyverszállitás körül, mikor indul, mi a hajók neve, kik a kapitányok, kihez van az áru küldeményezve? – s hogy a raktárnok, Matheidesz (Morin név alatt) ugyan elment, de politikai ügynökünk még nem, s hogy nagyon aggódom, nehogy e késedelem miatt valami félreértés jőjjön közbe Couza kormányával; miért is lelkére kötöm Cerruti urnak: siettesse utját a lehetőségig, miszerint az áru megérkezte előtt ott legyen (irja meg neki, mikorra számitható a megérkezés) s magát Place franczia konzullal viszonyba téve, gondoskodjék, hogy az áruk valamikép más kézre ne kerüljenek vagy más rendeltetésre ne jussanak.
Ugyanakkor (október 5.) Klapka tábornoknak is kifejeztem mély aggodalmamat az iránt, hogy veszélybe juthatunk fegyverszállitmányunkkal, ha annak helyreérkeztét politikai ügynökünk meg nem előzi; s a mint Dunyov szerencsétlen megsebesüléséről október 6-án táviratilag értesültem, nyomban figyelmeztettem Klapka tábornokot, miként legjobb volna, ha maga személyesen sietne a keletre, találkoznék Couzával Konstantinápolyban, elintézné vele a dolgot személyesen s kirándulást tenne a hely szinére, miszerint a végrehajtó közegeket a körülményekhez képest utasithassa.
Azonban Klapka tábornoknak lehetetlen volt rögtön utra kelni; csak november 17-én indult Nápolyból. Zgliniczki ezredes, kit (de csak a fegyverszállitásra szoritott szűkebb körü megbizatással) Dunyov helyére kineveztünk, Klapka elutazását megelőzte ugyan, de ő sem érkezett helyre a fegyverek előtt; különben is ő nem állott oly lábon Couza fejedelemmel, hogy a felmerülhetett nehézségeket elhárithatná, – ezt csak vagy a turini kormány a maga diplomatiai közegei által, vagy Klapka tábornok személyesen teheté, minthogy ő Couzával már 1859. óta (s akkoron Napoleon császár hatalmas pártfogása által támogatva) bizalmas viszonyban volt.
Ilyenek levén a körülmények, én mondhatlan aggodalommal néztem elébe az eshetőségeknek, annyival inkább, mert Cerruti urra vonatkozó utasitásomra Pulszky azt adta tudtomra, hogy Cerruti akkoron még Cairoba sem érkezett meg, hová szintugy megbizása volt, – s még Smyrnában is kellend időznie, ugy hogy rendeltetése helyére csak november vége felé érkezhetik meg, időközben pedig a kormány sem irhat neki, mert nem tudja, hol található.
A következések jól megmutatták, hogy nagyon is méltán aggódtam.
*
Fegyverszállitmányunk sorsa felől, a turini kormányhoz érkezett táviratok nyomán, legelőbb Pulszky következő három jelentéséből értesültem:
I. Turin, 1860. november 27. – »Benzi által tudom, hogy Cerruti Galaczba megérkezett, hová már a két első hajó is megérkezett. Ugy látszik azonban, hogy valahogy kitudatott, mivel vannak terhelve, mert Cerruti azt irja, hogy Couza e miatt panaszkodott s ugyanazért valamely félreeső helyen akarja Cerruti kirakatni, mintha az ő magán-ládái volnának.«
II. Turin, 1860. november 30. – »Cavourtól jövök, a ki ma reggel hét órára hivatott. Beléptemkor ezzel fogadott: »Nem jól viszik a dolgokat! Emlékezni fog, hogy ismételve, hogy huszszor is kérdeztem Klapkától, miként állnak Couzával; s ő mindig azt felelte: jól, rendben vagyunk vele. E szerint nem akartam a kormány részéről lépéseket tétetni a herczegnél s most azt telegrafálja Cerruti, hogy Couza ingerült s a két első hajón szállitott fegyvereket lefoglalta. Én részemről nem követelhetem vissza ezeket, mint a kormány tulajdonát; ez nagy lármát ütne, az orosz felszólalna ellenünk s talán Párisban is tenne lépéseket, melyek terveinket megsemmisithetnék, mert Párisban nagyon figyelnek ám a pétervári kabinetre s vele minden áron jó lábon akarnának maradni. Legfölebb ugy követelhetem vissza a fegyvereket, mint szárd alattvalók tulajdonát, kik nyerészkedő üzletül küldték oda. Legrosszabb esetben azt mondom, hogy Garibaldi küldte a fegyvereket, midőn mi azt hittük, hogy Nápolyba viszik. Végre is: igy vagy amugy, a dolgot elintézzük. Hanem Önöknek ujra meg újra ajánlanom kell a legszigorubb diskrécziót, mert ellenkező esetben magukra uszitják a.z oroszt. – a mitől leginkább kell ovakódnunk. Azért ajánlom, tartsák magukat távol a lengyelektől, ugy a Miroslavski-; mint a Czartoryski-párttól. Mi itt csak ugy boldogulunk, hogy a nemzeti elemet tökéletesen elkülönözzük a forradalmitól. Önöknek sem kell semmitől annyira ovakodniok, mint attól, hogy fölkelésük a nagy európai forradalom egyik részének tekintethessék.«
III. Turin, 1860. deczember 2. – »Cavour bizalmas titkára. (Artom) azt mondja; hogy a gróf haragszik, hogy a herczegségekben semmi előkészületeket nem tettünk. A fejedelem nem tudott semmit a szállitmányról, midőn az már a Dunába bevitorlázott. Az első két hajó megérkezvén, el akarta azokat foglalni. Szerencsére megérkezett Cerruti s kieszközölte; hogy azok feljebb vonattassanak, hol, azt hiszik, biztonságban vannak. Az ügy azonban nagy zajt ütött s igy a harmadik hajó, a mint a Szulinába bement, a törökök által foglaltatott le s a két utolsó a Fekete tengeren űzőbe vétetett török gőzösök által. Durando kivitte ugyan, hogy ezek visszahivassanak s a két hajónak üzent, hogy inkább menjen vissza Genuába, mert a torkolatban el fog koboztatni. Kérdés: utoléri-e ezen üzenet a hajókat? Az ügy roppantul kellemetlen, mert az osztrák s talán az orosz is protestálni fog s nagy lármát ütend. Ugyanazért meghagyta nekem a gróf, menjek tüstént Milanoba s kérjem meg nevében Türrt: vegye ezt a dolgot magára s jelentse ki, a mikor szükséges leend, hogy ő volt az, a ki e fegyvereket s ütegeket odaküldte.«
Nem volt szükség e végett Milanoba menni. Türr tábornok maga jött át Turinba s Pulszky vele a dolgot a gróf kivánsága szerint elvégezte. Türr tábornok minden legkisebb habozás nélkül késznek nyilatkozott az egészet magára venni, maga is elment Cavourhoz, ki vele (mint Artom mondá Pulszkynak) rendkivül meg volt elégedve, (Pulszky jelentése, deczember 5.)
*
Minél fájdalmasabb volt a csapás, mely fegyverkészletünket érte, annál érzékenyebben esett nekem az hogy turini képviselőnk kötelességhű jelentése szerint Cavour gróf a szerencsétlenségnek tudtunkra adását némi szemrehányással látszott kisérni.
Én, ki személyemre nézve sem Couzával, sem kormányával közvetlenül semmi érintkezésben nem állottam s a velük közbejött alkudozásokba (melyeket kizárólag Klapka tábornok kezelt) be nem folytam, de azért, miként már fentebb emlitve van, minden emberileg lehetőt elkövettem, hogy a becses szállitmány sorsa biztosittassék: nem fogadhattam el azt, hogy a történt szerencsétlenség beszámitásának engem még csak árnyéka is illethet; de bár nem lehetett nem sajnálnom, hogy Couzával a dolog nem lett eleve oly gondosan tisztába hozva, mint az ügy roppant fontossága kivánta volna, a solidaritásnál fogva, melyben Igazgatósági társaimmal állottam, azt sem engedhettem meg, hogy a felelősség Klapka tábornokra hárittassék s azért turini képviselőnk deczember 2-ikai jelentésének vételével siettem őt utasitani:
»Emlékeztesse a grófot, miként tökéletesen tudva volt előtte, hogy mi alapon adott neki Klapka tábornok megnyugtatást azon kérdésre: miként állunk Couzával?
»A gróf tudta, mit végzett a tábornok Couza fejedelemmel a mult évben; tudta s én magam is csak annyit tudtam s mondtam a grófnak, hogy azóta semmi sem jött közbe, a mi azt gyanittathatná, hogy Couza megváltozott. E tényt a gróf elegendőnek tartotta arra, hogy a fegyverzetet elszállithatónak itélje. Azonban épen én voltam az, a ki insistáltam annak, hogy minden elkövettessék, miszerint a helyzet felől bizonyosak legyünk s azért mig egyrészt a saját ügynökeinknek s magának Klapka tábornoknak is elindulását teljes erőmből siettettem, másrészt kértem a gófot, hogy ő is támogasson s küldöttje (Cerruti) azonnal menjen. Sürgettem személyesen is menetelét, Turinban létem alatt. El is ment szeptember vége felé. De arról csakugyan nem tehettünk, hogy csak november 14-én indult el Konstantinápolyból Galacz felé s hogy, a mint raktárnokunk (Morin) november 12-röl irta: a szárd kormány moldva-oláhországi képviselői még akkor sem voltak semmiről sem értesitve.
»Mi ellenben Place franczia konzultól Jassyból októberben azon tudósitást vettük, hogy Couza még mindig áll tavalyi igéreteinek s hogy a tavalyi huszezer fegyver visszaadását is igéri.
»Ha tehát Couza megváltozott, ez szerencsétlenség, nagy szerencsétlenség. de mi róla nem tehetünk, valamint arról sem tehetünk, hogy politikai ügynökünk: Dunyov ezredes, kinek elindulását minden kitelhető módon siettettem, a volturnoi csatában életveszélyesen megsebesült.
»Emlékeztesse a grófot arra is, hogy Klapka tábornok utját keletre Turinnak vette, ott a gróffal értekezett s ez értekezés folytán töltött nehány napot Nápolyban, miszerint oly dolgokat intézhessen el, melyeknek, mielőtt a keletre menne, elintézését a gróf is szükségesnek tartotta s csak Nápolyban elintézhetőknek nyilatkoztatta.
»Ha Couza csakugyan megváltozott, működési tervünknek is változni kell. Megmondom ez iránt a grófnak nézetemet, mihelyt bizonyosat tudunk a keletről. Addig alig lehet mást tenni, mint, Klapka már (alkalmasint november 26-án) Konstantinápolyba érkezvén, Durando és Cerruti uraknak utasitást küldeni, hogy vele egyetértésben azt tegyék, a mit a körülmények szerint legjobbnak itélendnek.«
Turini képviselőnk ez utasitáshoz alkalmazkodva járván el, deczember 9-én annyit legalább, mint tényt, jelenthetett, hogy Cavour szerencsétlenségnek tartja a dolgot, de minket nem okol s nem haragszik. Nem tartja lehetetlennek, hogy Couza nem akarván magára vállalni a felelősséget s Austria és Törökország részéről a gyanut s neheztelést: maga tett vagy tétetett bejelentést; de az sem lehetetlen, hogy osztrák kémek jöttek nyomába annak Genuában, hogy begöngyölt ágyuk küldetnek kelet felé, – mert Prokesch, osztrák internuntius Stambulban csinálta az első lármát. Még nem lehet a dolog valódi állását tudni, mert a telegráf Galaczból s Galaczba Austriának megyen s onnan, ugy látszik, a chiffre-ek szándékosan hibásan küldetnek tovább. Cerruti panaszkodik, hogy nem érti a turini sürgönyöket; Turinba meg az övéi nem érkeznek érthető alakban. Tehát béketüréssel kell lenni, mig Cerruti titkára megjő; kit ő sürgönyökkel küldött Turinba. Addig nem mondhat mást, mint azt; hogy nem kell desperálni; egy vagy más módon a dolog csak el lesz igazitva, mihelyt a tényállás felől kellőleg tájékozva leszünk.
*
Emlitettem Pulszky deczember 2-ikai jelentéséből, miként Cavour várta, hogy az osztrák is, orosz is tiltakozni fog. Megtörtént s a lármát még az angol kormány is növelte. A mi különösen a bécsi udvart illeti: az, ugy látszik, komoly aggodalomba esett a fejedelemségekben történő dolgok felett, s mindent elkövetett, hogy Couzát megfélemlitse, miként az itt következő adatokból kitetszik:
A moldvai osztrák ügyviselő és főkonzul: Gödel Lannoi, már a fegyver-szállitó hajók megérkezése előtt (1860. október 19.) panaszt intézett a moldvai miniszterelnökhöz a moldva-oláhországi hatóságok által a magyar emigránsok iránt tanusitott kedvezés miatt, mely emigránsok, – mint levelében előadá – mindig növekedő számban érkeznek a fejedelemségekbe s Galacznál hajóra szállani engedtetnek Olaszország felé, miszerint ott légióba alakittassanak, melynek rendeltetése forradalmat vinni be Magyarországba. Minthogy ez esetben a helyhatóságoknak a nemzetközi jogokkal és kötelességekkel ellenkezőnek mondott magatartását a császári kormány hallgatagon el nem nézhette, a galaczi osztrák konzul rendeletet kapott a legélénkebb előterjesztéseket tenni az ottani prefektusnak a könnyitések ellen, melyek az osztrák birodalom biztonsága és nyugalma ellen intézett eme merényletnek nyujtatnak, s a legerélyesébben megkövetelni, hogy e cselszövények moldvai területen többé meg ne türessenek; ő pedig (a jassyi főkonzul) utasitásához képest panaszt emelt a moldvai központi kormánynál s a mondott egyének iránt gyakorolható minden engedékenység ellen a legünnepélyesebben tiltakozott.
Első két fegyverszállitó hajónk megérkezése alkalmából pedig ugyanazon osztrák főkonzúl 1860. deczember 3-án a moldvai külügyminiszterhez óvást intézett; melyben előadta, hogy a császári kormány értesittetett, miként az Unione és Matilde nevü szárd hajók Galacz tájára érkeztek oly szándokkal, hogy a moldvai hatóságok oltalma alatt s közreműködése mellett tetemes mennyiségü fegyver-rakományukat partra szállitsák. A főkonzul e fegyverek minőségére, mint bizonyságra hivatkozik, hogy azok nem oly rendes és szabad kereskedés tárgyai, a minő a fejedelemségek kikötőiben meg van engedve, hanem a hadi contreband sorozatába tartoznak* s minthogy a császári kormány a felől is értesült, miként e fegyverek rendeltetése az, hogy titkon Magyarországba bevitessenek: a főkonzul parancsot kapott kijelenteni, hogy a császári kormány e cselekvényt a nemzetközi jog megsértésének s a barátságos és semleges kormányok között elfogadott eljárással ellenkezőnek tekinti s azért a mondott fegyvereknek a fejedelemségekbe bebocsátása ellen a legünnepélyesebben tiltakozik.
Consul ur béke idején hadi contrebandról beszélt.
E tiltakozást deczember 8-án egy másik, immár fenyegető hangon tartott jegyzék követte, melyben Lannoi osztrák főkonzul előadja, miként a megnevézett két hajó, a császári kormány értesülése szerint, a Dunán feljebb indult oly czéllal, hogy hadi contrebandot képező rakodványuk hátralevő részét a galaczi kikötőben partra rakják, – miért is határozottan követeli, hogy a fegyvereknek a fejedelemségek területére kiszállitása ne csak megtiltassék, hanem meg is akadályoztassék; egyszersmind tekintetbe véve, hogy e fegyverek, melyekkel Magyarországon forradalmi merénylet szándékoltatik, nem mehetnének keresztül a fejedelemség területén a moldvai helyhatóságok megegyezése nélkül: Lannoi főkonzul határozottan kijelenti, hogy a császári kormány a moldvai kormányt, minden ily esetben előfordulható következésekért felelőssé teszi.
Részletes tudósitást a hajóinkat ért szerencsétlenségről Karacsay Sándor gróf, konstantinápolyi képviselőnk deczember 5-én küldött s ezt november 21-én a keleti s különösen az oláh viszonyokra vonatkozó levelével előzte meg, melyet, mint Karacsay nézeteinek hű tükrét, tárgy-összefüggés tekintetéből szintugy megismertetni érdekesnek tartok.
