II. Karacsay Sándor gróf két levele – a M. N. Igazgatóság elnökéhez Londonba.
II. Karacsay Sándor gróf két levele – a M. N. Igazgatóság elnökéhez Londonba.
1.
Konstantinápoly, 1860. november 21.
– – Tudomásával leszen elnök urnak, a mit Klapka tábornoknak a szárd miniszter meghagyásából irtam a fegyverszállitás dolgában s a miből eléggé kitetszik, hogy ügyünk az oláh fejedelemségekben veszélyben forog. Részemről a veszélyt igen komolynak tartom.
Én e népet gyermekkorom óta ismerem, sőt jobbára az egyéniségeket is, kik jelenben a kormányrudat kezelik. Ismerem magánviszonyaikat, összeköttetéseiket, tetteiket a multban és jelenben. Engem, ki 1853. óta folytonosan itt élek, azon eszme kötött egyedül ide, hogy bármikor s bármely körülmények között akadna alkalom hazánk felszabaditására: geografiai helyzetünknél fogva nemcsak hogy nem mellőzhetjük befolyását az itteni állapotoknak ügyünk menetére, de fölkelésünknek majdnem alapjául tekinthetjük, mint a jelen eset is bizonyitja. Én tehát minden időmet arra forditám, hogy e hazánkkal szomszédos birodalom tartományainak viszonyait tanulmányozzam s alig csalódom azt mondva, hogy tudom, minő elemekkel van dolgunk.
– – Mint a folyamatban levő intézkedésekből látom, nem sokára meg kellene kezdenünk a hadműködést hazánkban. Fölösleges volna szót szaporitanom a felett, hogy minő előnyöket nyujthatna nekünk, kezdetben, a porta jóindulata, később támogatása, sőt közreműködése. Mindez pedig csak attól függ, hogy ha a mostani nagyvezér: Küprizli Mehemet pasa hivatali állásában megszilárdulhatna: mert jelen ingatag helyzetében máról holnapra sem tudja, mikor mozdittatik el helyéből s igy legjobb akarattal sem képes a cselekvésre, minthogy épen az, a mit tenni ohajtana, okául szolgálna bukásának. Itten minden józan lépésnek akadálya, minden rossznak kutfeje: Riza pasa hadügyminiszter. Ő egyedül birván a nagyur határtalan bizalmát, a kormány felett áll s igy mindent paralyzál. Buta fejével, mely képtelen valamely eszme felfogására, tetteit csak az önfentartás állati ösztöne vezényli; ennélfogva nincs más politikája, mint ura kegyét vadászni. Feladata nem nehéz egy jámbor, de szeszélyes és félénkszivű ur irányában. Roppant gazdagsága (mert vagyonát nem kevesebbre, mint 100 millió frankra becsülik) oly helyzetbe tette, hogy ajándékkal hozzá nem férhetni. Hogy ezen embert eddig a franczia követség pártolta s pártolja: annak tulajdonithatni, hogy a porta a franczia kabinet politikáját gáncsoló ellenzék soraiba állván, a császárnak érdekében lehetett a bajt itten növelni s a zavart, ugy szólván, permanentiában tartani. Ha ez volt czélja a Riza pasa pártolásának, a czél eléretett; de most, miután a dolgok más vágásba jöttek, nem volna többé értelme. Rizát meg kellene buktatni. E végre pedig csak egy billentés kellene a franczia követ részéről, mert a divánban egy barátja sincs. Riza bukásával Küprizli vetélytárs nélkül maradván, az állapot itten merőben megváltoznék.
Érdekünkben jelenleg lényegesebb és sürgetőbb szükséget nem látok, mint azt, hogy elnök ur igyekeznék meggyőzni a császárt e felől s eszközölné ki, hogy itteni követjét utasitsa, hogy Küprizli Mehemet pasát a nagyvezéri hivatalban minden áron fenntartsa. Ha elnök ur e tárgybeli eljárása sikeréről a nagyvezért értesithetném: biztositom, hogy az egész birodalomban szabad járáskelésünk lenne s igy szilárdabb alapon jobb lábra állithatnók előkészületeinket, biztosabban kezdhetnők meg hadműködésünket s még talán tetemes hadiszerek előlegezésére is számithatnánk. A jó hatásra nézve szükséges lenne, ha előre tudathatnám az örvendetes hirt az illetővel.
– – Egy másik, nem kevésbé fontos teendőt az oláh tartományok állapota igényel. A veszély, mely minket ottan fenyeget, előttem nem kétes. Couza herczeg azon kivül, hogy egy fanatikus oláh, ki jelenleg is Dacoromaniáról ábrándozik: egy nullitás, kit környezete vezet. E környezetet viszont csak egy-két egyén indoktrinálja, kik testben-lélekben muszka-érzelmüek. Ha a politikai viszonyok még ma ugy állanak, hogy nem válnék tanácsosnak a párisi udvarral törni: feltehetni, hogy csekély vonakodás után beleegyezendnek a szárd biztos és franczia konzul által követelt közreműködésbe fegyvereink szállitása és elhelyezése ügyében; de bizonyosak lehetünk arról is, hogy mindenről, a mi történik, a bécsi és pétervári kormányok is hiven értesitve lesznek általuk. Meg vagyok győződve, hogy a jelen kormány alatt Moldva-Oláhország felöl minden müködésünk lehetetlen lesz. Azon fegyverkészlet, mely tavaly kezeikbe jutott, már magában is elég érzékeny veszteségünk, mert abból ugyan soha egy darabot sem látunk, mi több: ide hátrább ellenünk lesznek forditva; hogy tehát a mostani tetemesb szállitmányt is könnyelmüen kijátszodjuk kezeinkből, megbocsáthatlan volna. Ha működésünket kár nélkül más vidékre irányozhatnók legegyszerübb volna ezen tartományokat teljesen kikerülni. De ez nemcsak alkalmatlanság, hanem kár is, mert igy az erdélyi fölkelést ki kellene hagyni számitásainkból s később bevétele sok vérbe kerülne. A bajon tehát segiteni kellene.
A jelen kormány állása mind a két tartományban oly ingatag, hogy annak megbuktatása könnyen eszközölhető; az ellenzéki elem annyi s olyan, hogy érdekünk szerint választhatni czélunkra. Nekünk pedig a mint jelenre az Erdélyben létesitendő felkelés végett, ugy jövőre, hogy az oláhság hátunkba ellenségkép ne kerüljön, nemcsak kivánatos, de okvetlen szükséges is, hogy a fejedelemségekben a »biróság« megváltozzék.
(Itt aztán levéliró Couza megbuktatásának tervébe bocsátkozik. Ugy látszik; a Couza iránt ellenséges pártok nézeteibe be volt avatva, sőt ezek a portánál is összeköttetésekkel birtak; mert Karacsay, levele folytában, ezeket mondja:)
Én azokkal, kik a főszerepeket vinnék, több év óta ismeretségben vagyok s összeköttetésben állok, terveiket s eszközeiket is ismerem s ennélfogva a sikert valószinünek látom. Az ő kivánságuk abból áll, hogy nekik pénzt előlegezzünk s hogy a kiviendő tényállás Napoleon császár által jóváhagyassék vagy legalább meg ne támadtassék, mert csak igy számithatnak a porta támogatására, mely e föltétel alatt már meg is igértetett. Ha dolguk sikerül: pénzünket visszaadjak és szolidáris frigybe állanak velünk, semmi beavatkozást nem követelve á hazánk területén lakó oláhság ügyébe, csak a Bukovinát foglalhassák vissza maguk számára.
Ugy gondolom, hogy nemcsak a közel jövőre, de későbbre is hasznunkra lenne, hogy ezen tartományokban oly elemek uralkodjanak, kiktől nem zavartatnánk. A mi a császár politikáját illeti valóban anomalia volna, ha a jelen körülmények közt is azon pártot pártolná, mely Couzát a fejedelmi székre emelte. Ez mindaddig czélszerü lehetett, mig az orosz politika a francziával egy vágásban járt, de ma már ez utóbbi vak uton,járna, ha a régi nyomot követné. – – – Különben megjegyzem, hogy a terv kivitele még azon esetben is lehetséges volna, hogy ha elnök ur nem tartaná tanácsosnak azt előre a császárral közleni. Csak pénzben hiány ne legyen; a szükséges összeg mintegy négy százezer frankra rughatna.
Minthogy ezen évszakban, hol a hajózás meg van akadva, az elintézés sok időbe kerül s a késedelem helyrehozhatlan bajt okozhat: kérem elnök urat (azon esetre, ha helybenhagyását megnyertem), méltóztassék akként intézkedni, hogy Durando tábornok szárd követhez táviratilag a kabinet chiffre-jével ilyforma sürgöny küldessék
a) a nagyvezér dolgában: »Dites ŕ Karacsay que sa premičre proposition est agréé et que ľ ordre sera donné ď agir en conséquence.«
b) a fejedelemség iránti tervre nézve: »Dites ŕ Karacsay que la seconde proposition est approuvée par moi, qu’ il agisse en conséquence.«
Helyben nem hagyás esetére: »non approuvée.«
Bővebb utasitásait pedig méltóztassék levélben ugyancsak Turinon át a hivatalos dépęchek közt az itteni miniszterhez czimezni.
Az utolsó postahajóval Klapka tábornoknak tudósitását vettem, melyben tudatja, hogy 25-én ideérkezik. Cerruti ur Zgliniczkyvel együtt f hó 14-én Galaczra indult s szerencsés érkeztükről tudósitást is vettünk. Én nagyon megkértem Cerrutit, hogy mig Klapka meg nem jön, addig semmit se szállittasson partra. Egyébiránt eddig csak két hajónk érkezett a Dunán. – Örömmel tapasztaltam a Klapka leveléből, hogy ö sem hajlandó könnyen hinni az oláhoknak s igy nem leszek kényszerülve ellenzéket csinálni; mert határozott véleményem volt tehetségem szerint azon erősködni, hogy ha illendő garancziát nem kapunk, hajóink maradjanak rakodva horgonyon egész télen át a Dunán. Megőrzésükre majd módot találunk.
Szerbiáról csak annyit irhatok, bogy ott irántunk nagy rokonszenv mutatkozik. Azonban szükséges, hogy viszonyainkat a portával oly szinbe öltöztessük, miszerint egyetértésünk ne gyanusittathassék. Ennélfogva esedezem, az ügynököt, kit odaküldeni méltóztatik, utasitani, hogy előbb velem e tárgyról értekezzék, nehogy szereplésünk egymásba ütközzék.
Benn a hazában a közügy oly válságos fordulatot vett, miszerint lényeges azoknak, kik a dolog élén állanak, tisztában lenni a felől, hogy kire mennyiben számithatnak. Ennélfogva kijelentem, hogy azok sorába kivánom magamat számittatni, kik soha semmi szin s feltétel alatt az osztrák házból származó királynak hódolni nem fognak.
Fogadja stb.
(Aláirva)
Karacsay Sándor.
2.
Konstantinápoly, 1860. deczember 5.
Mult hó 21-én tett jelentésemben közlött aggodalmaim csakhamar teljesültek: hajóinkból három Szulinánál lefoglaltatott s a másik kettő Galaczon még talán veszélyesebb helyzetben van. Az eseményről bizonyosan értesitni fogták elnök urat Turinból; de minthogy a tudósitás csak telegraf utján történhetett, szükségesnek tartom az egészről körülményesen értesiteni.
Hajóink érkezése előtt 15 nappal már az osztrák követség hivatalosan felszólitotta a portát, hogy fegyverekkel rakott hajók váratván ide (s a hajókat meg is nevezi), kéri ezeknek lefoglaltatását a Dardanelláknál. A portán huzták-vonták a feleletet, mig ketteje hajóinknak itt a Bosporusban megjelent. Ekkor az osztrák követség ostromlására Ali pasa külügyiniszter, ki egyáltalában az osztráknak kedves embere, rendeletet küldött az admiralitáshoz ezen hajók megvizsgálására és lefoglalására. A hajókat azonban itt többé nem találván, egy hadi gőzöst utánuk rugtattak s egyszersmind Szulinára rendeletet küldtek, hogy ottan vigyázattal legyenek. Igy mind a három hajó kelepczébe került. A lefoglalás megesvén, Durando tábornok rögtön óvást emelt a portához, ezen szerződéseikkel ellenkező tény miatt; mire a porta annyi elégtételt adott, hogy az őrséget a lefoglalt hajókról visszavonta, azzal mentegetvén magát, hogy ezt a szulinai kajmakám önfejétől tette volna. Mindazáltal a hajókat tovább menni nem engedheti, mig tisztába nem jönnek a szerződés értelmezése felett. Midőn ezek történtek, két hajónk már Galacznál horgonyzott, melyek t. i. a porta rendeletének kibocsátása előtt már Szulinánál a Dunába beeveztek volt; ezeket a porta ignorálván, egy osztrák dunai hadigőzös szemmel tartja. Ugy, hogy mondhatni, miszerint mind az öt hajónk fogva van.
A dolog megesvén, természetesen igen érdekelt annak nyomára jönnünk, hogy miként juthatott az osztrák kormány e szállitásnak tudomására. Az adatokat elősorolnom hosszas és fölösleges volna. Elég az, hogy Durando is, Klapka is azon meggyőzödésre jutottak, hogy az oláh kormány részéről árultatott el. Részemről ez uj adatokra nem volt szükségem, miszerint gyanitásom igazolva legyen. Elég sajnálatos, hogy annak idején nem akartak nekem hitelt adni az illetők.
Most már a kérdés az: hogyan lehet a bajon segiteni?
Klapka tábornok f. hó 2-án érkezett ide s másnap el is indult Galaczra a franczia gőzösön. Ottan Cerruti urral értekezvén, fog elválni, ha szükséges lesz-e, hogy ő Couzát személyesen fölkeresse. Részemről ezt hasztalannak tartom, miután Couza a porta felszólitására azon feleletet küldötte, hogy a fegyverszállitmány nem övé, hanem a magyaroké. Mindazáltal abban állapodánk meg, hogy meg kell még egyszer kisérteni az egyetértést Couzával; de ha megujitja fogadását, akkor biztositék is kell, biztositékul pedig azt kivánjuk, hogy a toborzás nekünk szabad legyen a fejedelemségekben. Mert hogy ezt zaj nélkül tegyük, saját érdekünk igényelvén, nem állhat azon ellenvetés, melyet tehetne, hogy t. i. botrányt okozandunk ez által: s értelme sem lenne szövetségünknek, ha ezt megtagadná: mert a mit botránynak neveznek, az már magában a szövetségben áll, mely betörésünkkel napfényre kerülve, következéseiben ugyanaz lenne, akar csekélyebb, akár tetemesb erő gyüjtésére nyujtott nekünk segédkezet. Ha pedig visszautasitaná feltételünket, akkor követelnünk kell kiadását és Galaczra visszaszállitását a mult évben részint kölcsönzött, részint gondoskodása alá helyezett fegyvereinknek, – nem levén többé semmi közünk egymással.
A zár alatt levő hajóinkra nézve semmi kétség sincs, hogy azokat ki ne kaphatnók a porta kezeiből, a legrosszabb esetben azon föltétellel, hogy visszautasittassanak Olaszországba; azonban Durando tábornok nem kivánja nagyon sürgetni kiadatásukat, remélvén még oly körülmények beállását, melyek a Dunán-maradhatásukat lehetségessé teendik.
Az állapotot tekintetbe véve, bátor vagyok elnök urnak ujolag figyelmébe ajánlani azokat, a miket előbbi tudósitásomban a teendők felöl elmondottam. Működési alapunk elárulása az Al-Dunán: nagy csapás; ezt minden áron helyre kell hoznunk s nem látom más módját, mint azt, hogy bent Oláhföldön kell a mozgalmat megkezdenünk. Nagy megelégedésemre szolgált, hogy Klapka tábornok, a mint a dolog állásáról itten értesült, a nélkül, hogy csak sejtettem volna is vele azon nézetimet, melyeket tudósitásomban elnök ur elé terjesztettem, – önmagától ugyanazon eszmére jött, hogy Couzát el kell mozditanunk a kormányról, ha boldogulni akarunk. De hogy ezt tehessük, biztositani kell viszonyainkat a portával, mi abban áll, hogy meg kell szilárditanunk a mostani nagyvezér állását, ki egy ily fordulatnak igen is örülne. Ha sikerül elnök urnak a császártól megnyerni azt, a mit a nagyvezérre nézve kértem: pörünk nyerve van, fegyvereink a Dunán maradhatnak s amikor tetszik, partra szállithatjuk. A nagyvezér és Kapudan pasa ez alkalommal is kimutatták jóindulatukat, de nyiltan nem léphetnek fel mellettünk. Egyébiránt most nem is volna czélszerü, hogy kimutassák politikájuk hajlamit; de hogy akkor, midőn ideje lesz levetni az álarczot, használhassanak: okvetlenül szükséges, hogy biztos támaszuk legyen a franczia követségben, különben elbuknak az első lépéssel, mit érdekünkben s kedvezésünkre tennének.
Én egyébiránt a veszélyt, mely fenyeget, benn a hazában levőnek látom. A mint a közszellem fejlődése benn a hazában halad; a merész követelések az 1848-iki alkotmány teljes visszaállitására; a hatalmas eszközök, melyekkel az osztrák a magyar emigrácziót rendelkezni látja: oly ijedtséget támaszthatnak Bécsben, hogy Velenczét átadják az olasznak, Magyarországnak pedig visszaadják az 1848-ki alkotmányt. Ohajtom, hogy csalódjam. De én oly oldalról ismerem czimzetes honfitársainkat, miszerint fölteszem, hogy elég gyávák, a háboru kikerülése okáért, ily módon kibékülni az osztrák házzal, s igy hazánk független állami életének visszaszerzésére e páratlanul kedvező s talán végső alkalom elvész. Ez a veszélyek legnagyobbika, a melytől tartok. Reánk nézve élethalál-kérdés, hogy ez meg ne történjék, de a párisi és turini udvaroknak is érdekükben áll, hogy e veszélynek elejét vehessük. Ez okon remélem, hogy elnök ur ki fogja a császár jóváhagyását eszközölhetni ugy a nagyvezér támogatására, mint az oláh tartományokban czélba veendő eljárásra nézve.
A mikről mielőbbi válaszát kérve stb.
(Aláirva)
Karacsay Sándor.
Karacsay első levelének vételével Küprizli Mehemet nagyvezér támogatása végett, a kellő lépéseknek megtételére Napoleon herczegnél s Thouvenel franczia külügyminiszternél, párisi képviselőnket Kiss Miklós ezredest nyomban azon figyelmeztetéssel utasitottam, hogy e dolog nagy fontossággal bir, mert Couzával mérhetlen bajunk van a keleten, támaszra van szükségünk a portánál, Riza pasa pedig, a szultán kegyencze, ellenségünk és minthogy időközben már két hajónknak Galacznál történt letartóztatása is tudomásomra jutott, utasitásomhoz még a következőket csatoltam:
»Ezzel kapcsolatban legyen szives képviselő ur magát gondosan tájékozni, vajjon még mindig ragaszkodnak-e a Tuilleriák ahhoz, hogy Couzát versenytársai ellen pártolják? Nekem ugy látszik, hogy Couza már teljességgel nem franczia-barát. De ezt csak igen tapintatosan kérem emliteni, nehogy ugy látszassék, mintha mi ellene ármánykodnánk. Kis idő mulva, meglehet, vádat leszünk kénytelenek ellene emelni; de még most csak tudni akarnám: erősen áll-e a császár kegyében?
»Ámde az kimondhatatlanul, ismétlem: kimondhatatlanul fontos volna, ha vagy Place Jassyban utasitást, vagy Couza legalább a herczegtől levelet kapna, hogy Francziaország irányunkban még mindig oly rokonszenvvel viseltetik, mint tavaly s hogy reméli, miszerint a fejedelem fel fogja fogni, hogy érdekei őt a magyar nemzet iránti barátságra utalják.
»Irtózatos szerencsétlenségeknek venné egy ily levél vagy utasitás elejét. Különösen azon oldalról nem hogy tehetnénk valamit, de gonosz és kártékony ellenséget találunk a moldva-oláhországi kormányban. Mondja meg ezt a herczegnek s kérje hogy háritsa el tőlünk a borzasztó csapást.«
Ez utóbbi pontra párisi képviselőnk kielégitő választ nem kaphatott. Nem tagadták meg, de nem is teljesitették. Ötöltek-hatoltak, nehézségeket emlegettek s a dolgot (az orosz és angol miatt) azon perczben alkalomszerütlennek mondták. Hanem a nagyvezér támogatását teljes készséggel megigérték.
Párisi képviselőnk ez eljárása felől következő levelem nyujtand tudomást:
Kossuth – Pulszky Ferencznek Párisba.
London, 1860. deczember 14.
Bátorkodom képviselő urat következőkre felkérni:
1. Legyen szives kieszközölni, hogy sürgöny utján a szárd kabinet chiffréjeivel Durando tábornoknak a következő sürgöny küldessék Konstantinápolyba:
»Dites ŕ Karacsay que sa premičre próposition est agréé et que ľordre sera donné ďagir en conséquence. La seconde impossible par manque de moyens.*
Mondja meg Karacsaynak, hogy első javaslata elfogadtatott s rendelet fog küldetni a megfelelő cselekvésre. Második javaslata eszközök hiányánál fogva, lehetetlen.«
A kormány tudni kivánandja, hogy mit teszen ez a sürgöny? Ime, ezt teszi:
Érdekünkben van, hogy Küprizli Mehemet pasa állása Riza pasa (ellenségünk) ellenében Párisból támogattassék. Fölkérettünk ennek Párisban leendő kieszközlésére. Eszközlöttük. De nagyon érdekünkben van, hogy mielőtt Lavelette (franczia követ Stambulban) megkapná erre vonatkozó utasitását, a nagyvezér már értesitve legyen, hogy azt mi eszközlöttük. Ezért kell a sürgöny s ez a »premičre proposition.«
A »seconde« a moldva-oláhországi ellenzéknek Couza herczeg megbuktatása végett négyszázezer frankkal leendő segélyezésére vonatkozik. Ebbe nem szándékozom avatkozni, de legegyszerübb a különben is nagyon igaz pénzhiányra hivatkozva, az egész tervet félretolni.
2. A távirat elmenvén, legyen szives képviselő ur konstantinápolyi képviselőnknek: Karacsay Sándor grófnak (szintugy a kormány utján; Durando tábornokhoz intézendő levélben) ez utasitásomra hivatkozva, a következőket megirni:
a) Formális igéretét birom mind Napoleon herczegnek, mind Thouvenel külügyminiszternek, hogy az első levelet irand, a második pedig utasitást küldend Lavalette követ urnak Küprizli Mehemet pasa támogatására Riza pasa ellenében. Tájékozásul azonban tudósitom, hogy Thouvenel ur véleménye szerint, a két pasa egymással tökéletesen kibékült s hogy bár pártolni fogja a nagyvezért, nem hiszi a miniszter, hogy őt soká tarthassa hivatalában, mert a szultán ki nem állhatja Küprizlit, kit Thouvenel nemes jellemü s becsületes; de hóbortos embernek tart.
b) A második javaslata egyszerüen lehetetlen a pénzhiány miatt. Nincs nekünk 400,000 frankunk. Az olasz kormány pénzbeli támogatásai csak specziális czélokra terjednek. E czélra nem hajlandó pénzt adni, mert az oroszt nem akarhatja provokálni. A franczia császári kormánynyal pedig jó viszonyban állunk ugyan (mint az 1. pontból is láthatja), de ne feledje; hogy a franczia császár most e perczben nem áll oly szerepben az osztrák iránt és igy irányunkban, mint tavaly állott. Ő a háborut inkább elnapolni, mint siettetni kivánná (mert sem a keleti, sem a német kérdést még nem tartja érettnek) s azért szeretné, ha a velenczei kérdés eladással oldatnék meg. De mert erre nincs kilátása, Nápolyban teremt nehézségeket a kora háborunak s ha ezek legyőzetnének, nem fogja ugyan akadályozni az osztrák-olasz háborut, de ez aztán minden; ha csak az osztrák nem támad. Ügyünk iránt rokonszenvet tanusit s ha harczunk nemzeti nagyságában kitör s állást vesz, azt tettel is bebizonyitandja, mert felfogja érdekeit. De harczunkat inkább késleltetni szeretné, semhogy siettetésére eszközöket nyujtana. Azért tévedett Karacsay, ha azt hitte, hogy jelenben nekünk Páris segédforrásul szolgál.
Annyit azonban tájékozásul mondhatok, hogy Couza nem kedves egyéniség a császár előtt; jó ideje nincs vele megelégedve, külügyminisztere pedig épen dühös Couza ellen. Rossz főnek tartják Párisban, rossz néven veszik, hogy magát a független fejedelemre játsza, s minket különösen intenek, hogy ne bizzunk a moldva-oláhokban, mert meg fognak csalni. Jellemükről épen nem hizelgőleg nyilatkoznak.
Egyébiránt a fegyverszállitási szerencsétlenség után, fájdalom! azt hiszem, hogy moldva-oláhországi állásunkon többé az, hogy ki van, ki nincs ott a kormányon, alig változtathat. Karacsay nem érezheti jobban nálamnál Moldva-Oláhországnak, mint hadászati telepnek, reánk nézve roppant, pótolhatlan fontosságát s mégis félek, hogy az reánk nézve elveszett s nincs egyéb hátra, mint a hadműveleti tervet a változott körülmények szerint megváltoztatni. Ugyanis:
A szentpétervári kormány már tényleg irt a párisinak, hogy ha Couza a herczegségekben a magyar forradalmi betörést szervezni engedi, orosz sereg küldetik a herczegségekbe. Ez tény s ez ottani működésünknek még akkor is véget vetne, ha a fejedelem tiszta, jóakaratu barátunk volna. Mert semmitől sem kell jobban óvakodnunk, mint hogy egy ujabb orosz avatkozást provokáljunk, előbb Moldva-Oláhország ellen, aztán meg (mint 1849-ben) ellenünk.
Aztán tény az is, hogy az angol kormány borzasztóan goromba jegyzéket küldött Turinba a fegyveres hajók elfogatása tárgyában; helyesli a lefoglalást s pirongatja Cavour grófot a fegyver-küldés miatt; és helyesli Oroszország szándékát a herczegségekbe való seregküldést illetőleg:*
Mindezek felől párisi képviselőnk Thouvenel miniszter által lett értesitve s értesitését később az illető jegyzékek nyilvánosságra hozatala tökéletesen megerősitette.
E szerint alig van ott egyéb teendőnk, mint, ha lehet, a fegyverzetet megmenteni és az oláhországi és moldvai magyar elemnek az ohajtott fölkelés esetére activitásba emelésére titkos előkészületeket tenni. Mert, fájdalom! Erdély nemcsak ki leend zárva a harcz-kezdeményezésből, hanem bizony magyar segédkarokra is lehetend szüksége önmagát a belvérengzéstől megóvni.
Tudassa ezeket Karacsay, Durando tábornokkal is.
c) A belgrádi képviselőt nem utasithattam találkozásra Karacsay gróffal, mert az nem tengeren Konstantinápoly felé, hanem északnak ment szárazon.
Tegye hozzá képviselő ur, hogy azért nem irom ezeket magam, hanem iratom Ön által, mert nem tudom, nem chiffreekben kivánandja-e a szárd kormány az ily értesitést követéhez küldetni. – – –
(Aláirva)
Kossuth.
Erre válaszolva Pulszky, tudósitott, hogy Cavour gróf megküldi chiffre-ekben a kivánt táviratot Durando tábornoknak Konstantinápolyba, de nem oly általános alakban, mert szükséges, hogy a követ értse, mi az, a mi általa üzentetik. Kijelentette a gróf, hogy ismeri Couza herczeg gyöngeségét, nem hiszi azonban, hogy volna valaki a fejedelemségekben, ki egészben véve magát nálánál jobban viselendné; különben Couza helyzetét tarthatatlannak itéli, mert három különböző s gyakran ellentétes képviseleti testülettel szemben sehol a világon senki sem kormányozhat.
*
Klapka tábornok Konstantinápolyba megérkezvén, a fegyverlefoglalási ügy lebonyolitását s Couza fejedelem iránti viszonyunk szabályozásának megkisérlését maga vette kezébe. Az ügy további folyamát tehát az ő levelei s irományai ismertetik meg legjobban.
Mielőtt azonban ezeket közölném, előre bocsátom, miként Klapka tábornok utra kelve Konstantinápoly felé, 1860. november 8-án érkezett Turinba s onnan Nápolyba ment, hol akkor maga a király is tartózkodott, Farini pedig mint királyi helytartó működött. Klapka Nápolyban november 17-ig mulatott. Továbbutazása előtt jelentésképen közlötte velem és Teleki Lászlóval naponkinti jegyzeteit tapasztalásairól s benyomásairól, melyek sokkal érdekesebb adalékot képeznek az akkori állapotok megismeréséhez, mintsem hogy közlésüket ide közbeszőni elmulaszthatnám.
