II. A kévebomlás első jelensége az emigráczióban.
II. A kévebomlás első jelensége az emigráczióban.
Pulszky – Kossuthnak Londonba.
Turin, január 8. 1861.
(A levél egy indulatos kifakadással kezdődik Teleki László ellen, ki »a császár jelenléte által megzavarodva, magát politikailag megölte.« Aztán miután megjegyezte, hogy én »csalódtam Telekiben, ki engem elhagyott, ép ugy, mint Esterházy, Csáky, Andrássy,« ekként folytatja):
– – –Felejtsük el. Azon hatást azonban nem felejthetjük el, melyet politikai öngyilkossága tett. Az Igazgatóság hitelén mind a külföld, mind a magyarok előtt oly csorbát ütött, melyet helyrehozni lehetetlen. Mert hogy hihetnek ezentúl szavainknak; hogy bizzanak előadásunkban, például az organisatióra nézve; midőn látják és ismételve látják, hogy bizalmunkat érdemetlenekre pazaroljuk? – Hitelünk csökkent, állásom háromszor egymásután megingatva, csaknem tarthatatlanná vált.
Bocsásd meg tehát, ha ily komoly körülmények közt komolyan szólok hozzád, mint barát s mint hazafi, s kivánom, hogy a helyzet szabatosan constatáltassék, minden későbbi félreértés eltávoztatására.
Lássuk előbb, mi az állás itt Turinban? – A gróf nem akarja a háborut tavaszszal. Azt hiszi, hogy Olaszország nem elég erős forradalmi eszközök nélkül megmérkőzni az osztrákkal, továbbá a franczia politikához van kötve s a császár engedelme nélkül nem tesz semmit. Irántunk nincs bizodalma. Haragszik, hogy a fejedelemségekben compromittáltatott, midőn Klapka szavai szerint, azt hitte, hogy mindent előre elrendeztünk. Teleki esete boszantja. Nem hisz annak, a mit mondunk. Ötödnapja, hogy tudja kivánságomat, tőle direct feleletet kapni azon eszközökre nézve, melyek az organisatio fentartására szükségesek: minden nap magához rendel s nem találhat öt perczet a feleletre; pedig tudom, hogy tegnap egy fiatal embernek, ismerősömnek, számara, kinek politikai dolgai csekélyszerüek, egy egész órát tudott találni s mindenféléről beszélni.
Ellenségeskedését Garibaldi ellen semmiképen sem titkolja. A gróf azonban nem mindenható többé; az utolsó hetek erősen megrontották állását. A napolyi kudarcz rehabilitálta Garibaldit s nagy a kérdés, vajjon a választások nem adnak-e többséget a caprerai hősnek, kinek prestige-e nőttön nő.* A gróf, könnyen megbukhatik, s mi kirekesztőleg reá támaszkodunk és arra a rendes hadseregre, melyet ő nem adhat.
Nem adtak neki többséget. Garibaldi megjelent a február 18-án összegyült első »olasz« parlamentben, melyben már Nápoly és Sziczilia is képviselve voltak. A leghevesebben megtámadta Cavourt az önkéntes sereg feloszlatása miatt. Bajtársai és párthivei a szenvedély egész hevével követték a támadásban hős vezérüket, kinek haragos homlokát a hadi dicsőség, a csodás siker s a polgári erény hármas fényköre vette körül. De azért Cavour 190 szóval 79 ellen nagy többségben maradt.
Garibaldi ellenben nagyhatalommá nőtt. Márcziusban mindenesetre elhagyja szigetét, s ha Olaszországot beutazza, sereget tapos a földből minden lépténél s vagy magával ragadja Cavourt, vagy feldönti. A háboru az ő kezében van, nem a császáréban, nem a gróféban: s mi vele nem vagyunk egyetértésben, sőt ellenségével s kizárólag ellenségével tartunk. Neve nem olasz többé, hanem európai s ha ő, a mit nem tudok, ki akar szállani a dalmát partokon, ha neki a kikötés sikerül, ha önkénteseivel az első csatát meg találja nyerni: akkor, valljuk meg őszintén, még a te szavad is elhangzik a győzedelmes fegyvercsörgés közt s Magyarország azzal megyen, a ki tesz, nem azzal, a ki akadályoz. Ha pedig nem sikerül az expeditio, azok, a kik követték, vérükkel fogják fizetni bátorságuk árát, mielőtt a haza felkelhetett volna; Magyarország egy könyet fog szentelni emléküknek, de szerencsétlenségbe nem keveredik, mert hosszu ám az ut s nem magyar földön vezet keresztül, mely a tengertől a Dráva vizéig terjed. Mondjuk ki bátran: a magyar nem mozdul, mielőtt egy barátságos sereg, akár önkéntesekből, akár rendes katonákból álljon, a Dráva partjain meg nem jelent; ha pedig ott van a baráti kéz, meg fogja azt ragadni, bárki intésének ellenére is. Te pedig ily körülmények közt nem fogod akadályozni a nemzet fölkelését. Kossuth Lajos Ferencz Józsefnek nem tehet semmi szolgálatot, még akaratlanul sem.
A mi a magyar ügyeket illeti, azok nem az organisatio fejeitől, hanem Deák Ferencztől veszik irányukat. Mióta egynehány név az előbbiek közül tudomásomra jutott, nem bizom bennük. Ellenségeidet látom ottan: gyanus egyéneket, könnyelmüeket vagy olyanokat, kiknek szilárdsága nem állta még ki a tüzpróbát. Teleki állt velük összeköttetésben; az ő jelleme rosszul kezeskedik jellemükért. Ha az országgyülés rövid idő alatt csakugyan összejő; ha a diplomatia a háborut elhalasztja; ha te, a mint ismételve irod, megakadályozod Garibaldit, hogy hazánkba diversiót csináljon: akkor kibékül a magyar az osztrákkal, erről meg lehetsz győződve. Akkor Vay, akkor Deák Ferencz fogják elintézni nemzetünk jövőjét, mindaddig, mig a bécsi cabinet nem érzi magát elég erősnek az adott concessiókat visszavenni. Semmi egyéb, mint egy Garibaldi-féle kétséges s kétségbeeső expeditio nem segithet az ily kimenetelen. Te pedig ezt váltig ellenzed. Igaz, hogy kivánod az értekezést a hőssel; vele azonban értekezni nem lehet a nélkül, hogy az ember Cavourral törjön. Garibaldi vagy Cavour, – ez a választásunk; vagyis inkább Garibaldi vagy Deák; mert ha Cavourral tartunk, semlegességre kárhoztattuk magunkat; megszüntünk hatni a hazára.
(Itt arra megyen át levéliró, hogy én szemrehányást tettem neki utasitásaim egy pontjának mellőzése miatt, mely a hazai organisatio fentartására szükséges pénzsegély igénybevételére vonatkozott; azután ekként folytatja:)
Azóta az igazgatóság megszünt lenni. Egyik tagjának desertiója megtörte azt s remélem, nem fog ujra felállittatni. Teleki politikai öngyilkossága nagyobb compromissio reánk nézve, mint az, hogy a hazai küldött nem vihetett be pénzt. Személyes állásomról levén most szó, őszintén megvallom, hogy ezentúl magamat egy nem létező Igazgatóságnak képviselőjéül nem tekinthetem. Képviselem a haza ügyeit s érdekeit; teljesitem utasitásaidat, teljesitettem hiven, nem gépszerüleg s ugy hiszem, jó szolgálatot tettem a hazának. Most azonban, hol a választóponton állunk, nyiltan kimondom, hogy ezentúl egyéniségemet nem enyésztettem el. Ha a tett mezejét választod, szerencsémnek fogom tartani, téged ezentúl is képviselni; ha az a határozatod, hogy tenni nem akarsz, hogy csak akadályozni akarsz, akkor előre is lemondok eddigi állásomról s felkérlek, hogy más egyén által váltass fel, mert én annak oldala mellett fogok állni a válság perczében, a ki tesz, nem azé mellett, a ki akadályoz.* – – – – –
Levele végén még egy kis rhapsodicus jelentést tesz látogatásáról Cavournál ilyenforma hangon: »Két órai várakozás után végre bejutottam a grófhoz.« – – »Választ kértem erre meg amarra; a gróf nagyot ásitott s hallgatott.« – – »Aztán odanyilatkozott, hogy Klapka nemsokára meg fog érkezni; ce sera avec lui que nous discuterons cette question; és je vous remercie Monsieur de ľimformation que vous avez bien voulu me donner.« – – Mire Pulszky vette kalapját s elment. Látta, hogy nem gondolnak velünk.« Hanem azt nem látta, hogy Cavournak bizony csakis ásító kedve lehetett »kérdéseket taglalni« egy olyan uri emberrel, kiről már tudta (bizony nem volt oly ügyetlen, hogy ne tudta volna), miként ellenségeihez csapott át s őt (Cavourt) »megrontott állásu, bukófélben lévő embernek« tekinti.
(Aláirva)
Pulszky Ferencz.
Pulszky – Kossuthnak Londonba.
Turin, január 10. 1861.
A situatio itten a következő:
Cavour Garibaldit Nápolyban akarta megtörni. E szerint Farini oda dolgozott, hogy az önkéntes sereg oszoljon el minél előbb. Veresinges tiszt nem bocsáttatott elébe; Garibaldi hymnusa eltiltatott; a piemonti örök nem tisztelegtek Garibaldinusoknak s az administratio kizárólag menekültekre s bourbonistákra bizatott. Forradalmi gondolkozás vagy Garibaldi iránt tanusitott tisztelet bárkit vépképen kizárt a kormányból. Ezen politika természetesen megbukott s a kudarcz Észak-Olaszországban is ártott a gróf befolyásának. Ennélfogva most kiegyenlitésről van szó s békéről Garibaldival; hiszen tudják, hogy a hős szava tavaszszal könnyen idézhet elő forradalmat, ha nem lesz háboru. Jacini (közmunka-miniszter) testvére elment Caprerába, sikertelenül, mert Garibaldi kijelenté, hogy márcziusban csakugyan megjő s megkezdi a háborut. Most Türrt küldték oda. Egy állami hajót tettek rendelkezésére, melyen ő ma reggel Génuából Caprerába indult. Missiójáról természetesen nem szólt nekem semmit; tudom azonban, hogy missiója volt: reá birni a hőst, hogy tavaszszal ne tegyen semmit. Ha ez nem sikerül, azon lesz, őt arra birni, hogy Londonba menjen, hol őt minél hosszabb ideig tartóztatni akarják ovatiókkal. A terv nem uj, hisz veled is azt tették Amerikában, hogy a coup ď état idején ne légy Európában.* Ürügyül azt fogják használni Garibaldinál, hogy az angol kormány expeditiójának legnagyobb ellensége s hogy demonstratiókkal reá lehet ijeszteni lord Palmerstonra s őt arra kényszeriteni, hogy az Adrián a nem-interventio elvéhez ragaszkodjék. Holott az igazi ok időnyerés, és semmi egyéb.*
Ez nem áll. Az én amerikai utamra senki sem volt, senki sem lehetett befolyással. Midőn az Egyesült Államok Kutahiából szabadon bocsáttatásomat kieszközölték, én, mielőtt a Missisippi fregattára léptem volna, kijelentettem, hogy elmegyek Amerikába, kiszabadittatásomat megköszönni; de ott nem maradok; s mielőtt Amerikába mennék, Angliát akarom meglátogatni, miszerint az angol népnek hazám iránt tanusitott rokonszenvét megköszönjem. Kértem a Missisippi parancsnokát, vigyen engem Anglia felé s várja be ott azt a pár hetet; mig az, angol nép iránt a hálás elismerés kötelességét leróva, utamat Amerikába folytathatom. Long kapitány, utasitására hivatkozva, e kérésem nem gondolta teljesithetni. Ennek következtében én Gibraltárnál egy angol gőzösre szálltam, de azon elhatározott s nyiltan kijelentett szándékkal, hogy két-három hét mulva utamat Angliából Amerikába folytatandom. Ép azért kiséretemet (Ihász ezredes, Török százados és Gresák őrmester kivételével) utjuknak az amerikai fregattán folytatására utasitottam, azon kijelentéssel, hogy őket novemberben követni fogom. Ugy is történt. Novemberben hajóra szálltam Southamptonban, New-York felé s odaérkezve, még csak Washingtonig sem, juthattam, mikorra a deczember 2-iki államcsinynek hirét vettem. Amerikai utamra s ottani tartózkodásomra tehát semmi cselszövény befolyással nem lehetett.
Mennyiben volt vagy nem volt e hireknek akkor alapja? – nem tudom. Hanem azt mint tényt megemlitendőnek tartom, hogy Garibaldi elment ugyan Angliába, de nem akkor hanem három évvel későbben. 1864-ben. Garibaldi ezen utjának titkos történelme olvasható a »Politica Segreta Italiana 1863–1870 czimü munkában, mely Turinban 1880-ban adatott ki.
Kedvem volt Türr-rel elmenni Caprerába. Meggondolván azonban, hogy látogatásom nem maradhatna titokban; hogy Türr valószinüleg megrontja minden lehető befolyását Garibaldinál ezen missiója által; hogy ily körülmények közt bennem sem biznék a hős: jobbnak tartottam nem ajánlani ezuttal kiséretemet. Ahhoz járul, hogy a deczember 14-ikei utisitásnak reá vonatkozó pontja annyi clausulával van körülirva s csak a 3-ik pont alapján engedi az érintkezést, melyet a gróf határozottan elvetett. A ki Garibaldival akar indulni, annak le kell mondani minden rendes sereg segitségéről, annak előre törnie kell Cavourral; mindkettejével nem lehet egyszerre járni, mert utjaik kétfelé ágzanak.
A gróf operationalis tervedet nem fogadja el. Nem akarja, hogy Garibaldival összeköttetésbe lépjünk azon alapon, hogy ő tegyen valamit. Nem ijed meg azon eszmétől, hogy Magyarország kibékül az osztrákkal. Uj operationális tervet nem proponál. E szerint, nézetem szerint, el kell határoznod magadat: vajjon tétlenségre akarod-e magadat kárhoztatni, vagy pedig azzal lépni összeköttetésbe, ki tenni mer, habár materialis ereje csekély. Én nem tartom, hogy nagy problemáknak csak egyetlen egy solutiója volna. Theoriában is s az életben is sok különböző uton lehet eljutni ugyanazon czélhoz. Ha a biztosabb jelenleg lehetetlen, sikerülhet a kevésbé biztos is. A ki nem mer, nem nyer.
Türr-rel a multkor a magyar állapotokról beszéltem. Megmondtam, hogy kibékül a nemzet az 1848-iki alapon, ha a háboruval elkésnek itten. A piemonti altábornagy épen nem indult meg ezen. Azt találta, hogy az nem baj, hiszen a magyar akkor kezében tartaná a hatalmat s túlnyomó befolyással birna Bécsben.
Artomnak is szóltam ily szellemben. »Cette solution serait aprčs tout peut ętre assez bonne,« – volt a felelet. »Le parlement hongrois serait assůrément contraire ŕ une guerre pour retenir la Vénétie.«
Ebből látod, hogy hiában ijesztjük őket. Ismerik az állást s: arra alapitják előttem ismeretlen diplomatiai terveiket. Remélem, hogy január 8-ikai levelemre tüstént feleltél.
(Aláirva )
Pulszky Ferencz.
Igenis, tüstént feleltem; még ez utóbbi levél vétele előtt. Feleletem ennyiből állott:
Kossuth – Pulszkynak Turinba.
London, január 12. 1861.
A tegnapi postával akartam a január 9-ikei utasitásomhoz tartozó csatolmányokat postára tenni; de megérkezett január 8-ikai leveled s ennek vétele után az elküldésnek többé helye nem lehet.
Azon leveledre nem vársz más választ s válaszom más nem is lehet, mint e szó: »tessék.«
Hanem jó lesz, ha megjegyzed magadnak jól, a mit irtál, 1848. deczemberre nem emlékeztettelek soha. Erre, jöhet idő, midőn emlékeztetni foglak, mert jónak láttad benne balmagyarázatokhoz folyamodni.
A gróf miniszterelnök urat értesitem, ugyszintén a többi illetőket is.
*** visszautazása Londonba, biztos alkalmat szolgáltatand neked, az eddigi megbizatásodhoz tartozó hivatalos irományokat kezemhez juttatni.
Eddigi fáradozásaidért tartozó köszönetet mondok.
Hazafiui üdvözlettel
Kossuth.
Kossuth.
