VII. Az országos központi bizottság katonai küldöttjének kijövetele.
VII. Az országos központi bizottság katonai küldöttjének kijövetele.
Mialatt a hazafiui reményeknek még csak imént is oly derült egén a boru ily jelei tünedeztek fel, az országos központi bizottság katonai küldöttje megérkezett, kit a végett kivántunk hozzánk kiküldetni, hogy mindenről s különösen a katonai szervezésről részletes jelentést tegyen, a forradalom vezetésére vidékenként kiszemelt katonai s politikai főnökök neveit velünk közölje, a további teendők felől értekezzék s megállapitott hadműködési tervünkkel megismerkedjék, miszerint minden egyes vidéki parancsnok tudhassa, hogy a háboru kitörésekor mi az ő specialis feladata s minő irányt kell az összes hadműködés combinált egybevágására való tekintetből szem előtt tartania.
Az országos központi bizottságnak hadparancsnoki rendeltetésü három tagja (Beniczky Lajos, M......y János és I....... Imre) közül az utóbbi lett e küldetéssel megbizva. November 13-án érkezett Zürichbe, ott találkozott Telekivel, a ki jöveteléről előre értesitve volt s őt hozzám Londonba utazására utlevéllel ellátta. Klapka tábornok, keleti utjának sürgőssége miatt, ez értekeztetre személyesen meg nem jelenhetvén, abban lett a megállapodás, hogy ő (Klapka Turinban fogja a katonai dolgokat Vetter altábornagygyal megbeszélni s Vetterrel Teleki fogja tudatni, hogy mikor kellend Londonba érkeznie s magát nálam jelentenie. Teleki engem Zürichből november 16-án a találkozás napja felől azon megjegyzéssel értesitett, miként a küldött kivánja, hogy rajta, rajtam s Vetteren kivül a dolgot senki a világon még csak ne is gyanithassa. A megérkezésére kitüzött nap estéjén, szabott órában, a küldött hozzám jő, rendeljem oda akkorra Vettert is s hárman tanácskozzunk s azonnal végezzünk, mert az ovatosság azt parancsolja, hogy a küldött a következő reggel már utnak induljon vissza hazafelé. Svájcznak fog menni s ott Telekivel ujra találkozni.
Ugy történt. A küldött referált a dolgok állása felől a hazában mind politikai, mind forradalmi szervezkedési tekintetben; átadta a névlajstromot; előterjesztette a központi bizottság kivánatait. Megállapitottuk a katonai szervezkedés előrajzát (schema), az erők tacticai felosztását; megrostáltuk a Vetter altábornagy által előkészitett harczrendet (ordre de bataille) s a hadműködési tervet (természetesen a Klapkára bizott erdélyi operatio kivételével a szeptemberi egyezkedés alapján azon időre, mig az olasz segédsereggel s a légióval hazaérkezve, a belföldi tagokkal megszaporitandott Magyar Nemzeti Igazgatóság ideiglenes kormány minőségben a haza földjén rendelkezhetend. S mindezek folytán a küldött jegyzékbe vette a központi bizottsággal közlendő utasitásaimat.
Előttem fekszik a harczrend, a hadműködési terv vázlata s a küldött által kezemhez adott névjegyzék. Képzelheti az olvasó, hogy ez utóbbinak mostani átnézése közben az érzelmeknek minő vihara támad lelkemben, a mint a mára reá gondolok! – Én Istenem! én Istenem!
»Ysa pur es chomuv uogmuc!«
Egy estére levén értekezésünk szoritva, természetes, hogy a szűkre szabott idő röppenő perczeit irásra nem vesztegethettük. Jegyzeteim nincsenek, a részletek emlékezetét az idő elmosta, de Telekihez irott levelem s Cavournak tett jelentésem, (melyeknek közlése nyomban következik) a főbb vonások felől elegendő tájékozást fognak nyujtani.
A szervezkedés alatt levő forradalmi hadsereg harczrendjére nézve pedig csak annyit jegyzek meg, hogy az erdélyi s horvát-tótországi hadseregen, az olasz hadseregen s a külföldön alakitandott magyar légión kivül a hazai küldött által nyujtott adatok alapján, a harcz kezdetére 80,000 emberre s 14,400 lóra számitott rendes haderő hat hadtestre lett volna felosztva (vági, ipoly-sajói, felső-tiszai, alsó-tiszai, rába-murai és balatoni, minden hadtest két hadosztálylyal, minden hadosztály két dandárral, minden dandár külön-külön kijelölt hadkerülettel. A zászlóaljak száma 101, minden zászlóalj 4 századdal, egy-egy 200 emberrel; a lovasság 96 escadron 150 emberrel.
A hadműködési tervben alapul volt fölvéve, hogy az olasz segédsereg, miután a Dráván átkelt, zöm-erejével Komárom felé tart; a légio előbb a Muraközön, utóbb Veszprém és Székesfehérvár között veszen erőditett állást; az országban szervezett hat hadtest mindenike számára ki volt jelölve a specificus feladat, azonkivül összpontositási tekintetben a tiszai két hadtest az erdélyi hadsereggel, a balatoni az olasz segédsereggel, a rába-murai a légióval összeköttetésre voltak utalva, a vági a határt Austria felé, az ipoly-sajói ereje egy részével az északi határt biztositandja, a többivel a Duna felé tart. Mindezen utasitások addig értetvén, mig a fővezér az erő-összpontositások iránt, a körülményekhez képest, a további rendelkezéseket megteendi, s a hadműködések egy bevágása felől vezényletileg intézkedik.
A hazai küldött, visszautaztában, csakugyan találkozott még Telekivel Genfben, ki nekem erről november 26-án ezeket irta:
»Az, a kivel Londonban találkoztál, örömmel értesitett, hogy meg vagy elégedve az ottani hirekkel s hogy az otthoni működésre nézve velük nagyobbrészt egyetértesz. Mindenben, mit reá biztál, hiven eljárand. At volt hatva utasitásod szellemétől. Magamra nézve e részben csak annyit mondok, hogy teljesen osztom véleményedet. – – –A hazai küldött egy izenettel is bizott meg. Ő ugyanis ugy találja, hogy ha az olasz segédsereg nem lenne olyan erős, mint a minőnek kivánnók, ezen esetre elég volna, ha Károlyvárosig nyomul elő s ott erős állást veszen; ha aztán Vetter a legióval s Garibaldi önténtesei a Muraközre mennek s ott abban a nagy háromszögben hasonlag erős állást vesznek, ez által a fegyverek és lövöszerek behozatala biztositva lesz s a többi magától megyen. Ezt ő azért mondja, minthogy Vetter szerint az olasz segédseregnek Komáromig kellene előnyomulni*, mit ő igen nehéz feladatnak tart.«
Ez egy kis félreértés volt. Nem volt mondva, hogy Komáromig kell vala a segédseregnek előnyomolni, hanem hogy Komáromnak tart (richtet seinen Marsch auf Komorn). Különben én csak örvendhettem, hogy az otthoniak magukat oly erőseknek érzik, miszerint azt, a mit a küldött mondott, elégnek tarták.
Boldogtalan emlékü egy levél ez! Az utolsó, melyet szerencsétlen barátomtól kaptam. Ez a levél az, melynek végén tudtomra adta, hogy sürgős személyes ügyben el kellend utaznia, de utja nem veszélyes. El is utazott – a halálba!
E végzetteljes ut következtében már nem is kapta levelemet, melyet neki november 27-én irtam. Terjedelmes levél volt; collegialis kötelességem szerint számot adtam neki mindenről, a mit az utóbbi 14 nap alatt tettem s rendeltem, s minden jóról és rosszról, a mit megtudtam vagy tapasztaltam. Referáltam Turinról, Párisról, az ottani fordulatokról, Nápolyról, a legióról, a sajtó-működéséről, a magyar pénzjegyek dolgáról, pénztárunk siralmas állapotáról stb. Itt csak azon részét közlöm levelemnek, mely a hazai küldöttel tartott értekezésre vonatkozik.
Kossuth – Teleki Lászlónak Genfbe.
(Kivonat.)
London, november 27. 1860.
A hazai küldöttel (I..... I... vel) értekeztünk. Referált. Átadta a neveket. Még ez évre »ordre de bataille«-t igért. Kapott szervezési és hadmiveleti utasitást. Tervezgettük a hiradás módját. A legális oppoziczióra nézve azt mondotta, hogy a P.......... F...... által üzent három pont* el van határozva és biztositva.
Ez a három pont a következő:
a) hogy a terrenumot valósággal jó, harczra határozott emberek foglalják el;
b) hogy a megyék legelső gyülései minden fennlevő egyenes és közvetett adót, dohánymonopoliumot stb. törvénytelennek nyilatkoztatván, a tisztikart ne csak azoknak behajtásától s az országgyülési megajánlás nélküli ujonczozástól egyszermindenkorra eltiltsák, hanem a népnek minden ilyes behajtásoktól megóvását neki megparancsolják;
c) hogy vegyenek részt a primási értekezleten, ha ezen programmra vagy többség vagy legalább tekintélyes kisebbség van. Ha többség, határozatba tétetni az 1848-hoz való teljes ragaszkodást s szétoszlani; ha kevesebbség, egyenkénti névaláirással adni be a »separatum votum«-ot, minden ellen, a mi a törvénynyel ellenkezik, tiltakozni, s »en masse« elhagyni az értekezletet.
Deczemberben még szükségünk lesz az organisatió végett 50,000 frankra, egy hónappal a háboru előtt pedig a kiküldendő »ordre de bataille« alapján tizenöt napi zsoldra és ellátásra (nem a népfelkelés, hanem az organizált erő számára), nehogy rablás legyen belőle.
Kérdé, lesz-e garantia az avatkozás ellen a nagy ur részéről? (hozzáadván, hogy ha nem lesz is, felkél a nemzet a turini egyezség alapján, de nagy bizalmat keltene a biztositás) s kérdé, bizonyosak vagyunk-e a turini feltételekről, s hogy tavaszkor meglesz-e a háboru, mert a szervezést nagy veszélyek nélkül nem lehetne tovább fenntartani.
Azt feleltem: orosz avatkozást nem tartok lehetőnek (elmondtam okaimat), de ez csak magánvéleményem; positiv garantia nincs Párisból, s nem is hiszem, hogy kapjunk, mielőtt harczolnánk, de lépést teszek s tudósitom.
Tudjátok szórúl-szóra, mit igértek Turinban s mit adtak eddig. Még nem mondták, hogy változott a helyzet, de habozást tapasztalok. Okaim vannak hinni, hogy Cavour gróf Velencze megvételében töri a fejét. Jelentést teszek neki a hazai dolgok állásáról; kérdést teszek a helyzetről, ugy hogy felelni kénytelen lesz, – a megirom. Inkább veszszek, semhogy a nemzetet hiu reményekkel áltatnám.
Az 50,000 frankot megígértem, bárhonnan teremtsem. A zsoldpénz iránt kérdést teszek Turinban.
Biztositott még, hogy az otthoni középponti bizottmány alárendeli magát nekünk s a mint a hazába érünk, működését kezünkbe leteszi. Én pedig felszólitám a bizottmányt, előre jelöljenek ki a maguk kebeléből egyet s az illető hazafiak hozzájárulásával egy másikat Erdély, egy harmadikat Horvátország részéről; kik, ha hazamennénk, Igazgatóságunkhoz csatolva, velünk együtt ez ideiglenes kormányt képezzék, mig a nemzet rendelkezhetik. – – –
(Aláirva) Kossuth.
Ennyit Telekihez irott levelemből s most még Turinba tett jelentésemet kell közölnöm.
