VII. Bécsi ellenaffidavit.
VII. Bécsi ellenaffidavit.
Ellenfelem ügyviselői a tárgyalás elnapolásával nyert időt arra használták fel, hogy hites nyilatkozataimra (affdavit) a felperes császár részéről szabad-szentkirályi Beke Kálmán, nemes Rechorovszky Miklós és Hengelmüller Mihály itt következő ellennyilatkozatát nyujtották be feleletül.
Bevezetésül tanuk előadják, hogy jártasok a magyar törvényekben és történelemben s ez állitásukat igazolandók, hivatalos pályájuk felől beszámolnak.
Beke Kálmán elmondja, hogy 1847-ben a magyar cancellariánál; 1848-ban a »magyar miniszteriumban a császári udvarnál« titkár volt, aztán a magyar miniszteriumtól átment főtitkárul »Windischgrätz mellé, mikor az Magyarországon parancsnokolt«, majd 1851-től 1860-ig osztrák ministerialis tanácsos volt az igazságügyi osztályban, végre mint tanácsos visszakerült a (báró Vay Miklós alatt) visszaállitott magyar cancellariához; tehát nagyon jártasa magyar jogban!
Rechorovszky Miklós, »a korona öt ügyvédeinek egyike« Magyarországon.
Hengelmüller Mihály, előbb ügyvéd Pesten, aztán (1850-ben) közvádló (procurator general) Sopronban, majd a »bécsi legfőbb törvényszék egyik birája,« végre a pozsonyi kereskedelmi biróság elnöke.
Alapos jártasságukat a magyar államjogban, törvényekben és történelemben hivatalos pályafutásukkal eképen igazolván, tanuk esküt tesznek és mondják:
1. I. Ferencz osztrák császár, a ki magyar király is volt 1811-ben kiváltságlevelet adott egy bécsi banknak s azzal uradalmainak egész területére (troughout his dominions) azt a bankot kizárólagos szabadalommal ruházta fel, bankjegyeket kibocsátani. Ez a bank az osztrák nemzeti bank. Ennek kiváltságai időről-időre megujittattak. Utolsó kiváltság-levelét I. Ferdinánd osztrák császár, a ki magyar király is volt, 1841-ben adta ki. Ennek erejénél fogva a banknak 1866-ig kizárólagos szabadalma van bankjegyeket kibocsátani s e kiváltságlevél XVI. fejezetében ez áll: »A bank jegyei, mint a törvény által kedvezményezett fizetési eszköz (favored by law) vannak forgalomban; elfogadásukra magán-üzletben kényszerités nincs, de azon különzetes (special) kedvezménynyel vannak felruházva, hogy minden közpénztárnál névszerinti értékben ezüstpénz gyanánt el kell fogadtatniok,«
2. Ezen jegyek 1848-ig csak azon kiváltsággal birtak, a mely az 1841-iki szabadalomlevél 15-ik fejezetében lett engedélyezve. A bank felállitása óta (1817) jegyei Magyarországban forgalomban voltak s most is vannak; magánüzletben elfogadtatnak, mint szintugy a kormányhivataloknál is Magyarországon; s tény, hogy Magyarország pénzforgalmát egészen vagy közel egészen e jegyek képezik.
3. E jegyek törvényessége sohasem vonatott kérdésbe sem a biróságok előtt, sem az országgyülésen; és ámbár 1848-ban, a forradalom kezdete előtt, az 1847–8-iki országgyülés sok határozatot hozott, melyekben panaszt emelt oly dolgok iránt, miket sérelmeknek tekintett, a mondott bank jegyeinek Magyarországban forgása ellen határozatot – legjobb hitünk szerint – nem hozott. Ellenkezőleg, a mondott jegyek érvényessége Magyarországon többfélekép elismertetett. Elismertetett az által, hogy a mondott jegyek a kormányi, a municipalis és más helyi közhivataloknál sok idő óta elfogadtatnak. És elismertetett sok évek óta a magyarországi birói székek itéletei által is. E bankjegyek utánzói megbüntettettek s mint a magyar törvény ellen vétkezők büntettettek meg és különösen mint azon törvény ellen vétkezők, melyek a hamis pénzcsinálást sujtják.
4. Megolvastuk forditásban az e perben benyujtott keresetlevelet Vukovics Sebönek márczius 15-én kelt affidavitját* s Kossuth Lajos alperesnek márczius 16-án és márczius 19-én kelt affidavitjait. Daczára az ezekben foglalt állitásoknak, mi azon véleményben vagyunk, hogy a magyarországi törvény szerint a mondott bank szabadalomlevelei érvénynyel birtak és birnak. Magyarországon nemcsak irott, hanem iratlan törvény is van; s mi azon véleményben vagyunk, hogy az iratlan törvény, a »lex consuetudinaria« szerint a királynak van egyedüli és kizárólagos joga oly felhatalmazást engedélyezni Magyarországon pénzfizetésre szolgáló jegyek kibocsátására, mint a minő az osztrák nemzeti banknak az 1841-iki szabadalomlevél által engedélyeztetett. Sohasem volt törvény, mely ezen jogot korlátozná. A magyar országgyülés sohasem állitotta, hogy a királynak ilyen joga nincs és a bizottsági jelentés és az országgyülési határozat, melyre Kossuth Lajos márczius 19-ikei affidavitjának 14-ik fejezetében hivatkozik, egészen különböző ügyre vonatkozott, 1811 előtt az osztrák császár kormányhivatalnokok által kormányjegyeket, vagyis papirpénzt bocsátott ki, melynek magánüzletben elfogadása kényszerünek szándokoltatott s Austriában kényszerü is volt. E kormányjegyek 1811 előtt sürüen forgalomba jöttek Magyarországon. 1811-ben az országgyülés figyelme egy császári rendelet folytán fordult feléjük, mely a mondott kormányjegyek értékének megváltoztatására adatott ki. Ezen kormányjegyek különböztek azon jegyektől, melyeket az osztrák bank kibocsátani fel volt hatalmazva s a Kossuth affidavitjában felhivott országgyülési határozat azt mondja, hogy az országgyülés által hozott s a király által helybenhagyott törvény nélkül a királynak nincsen joga Magyarországon kényszerforgalmu kormánypapirt kibocsátani. De azt nem vette kérdés alá, hogy a királynak joga van Magyarországon oly jegyek kibocsátására felhatalmazást adni, a minőkre az osztrák banknak szabadalma van.
Nagy sajnálatomra ezt nem találom Irataim közt. Száz meg száz ivre megyen a tárgyalási irathalmaz, melyet sollicitorjaim számomra mint bevett szokás szerint a két alperesfél által alkalmazott sok ügyvéd mindenikének számára is (külön-külön) leirattak; de mert alkalmasint azt gondolták, hogy Vukovics affidavitját különben is birnom kell; nem akarták az ugyis tömérdek pénzembe került lemásolások költségeit annak leiratásával is növelni. Tehát nincs meg. Nagyon sajnálom.
5. Az meglehet, hogy Magyarországon kényszerforgalmu kormányjegyek vagy papirpénz kibocsátására országgyülési végzés (act of the Diet) szükséges; de arra meg a király megegyezése szükséges, hogy az országgyülés ily végzése érvényessé legyen; s ha az országgyülés ily végzést hozott s abba a király beleegyezett, magának az ekként feljogositott jegykibocsátásnak, miszerint törvényes legyen, a király cselekvényének kell lenni, általa vagy nevében tisztviselői által kell történni s kivéve a magyarországi pártütést (rebellion) 1848–49-ben oly bankjegyeket, minőknek kibocsátására az austriai bank szabadalmazva van, vagy kormányi papirpénzt vagy a magánüzletben kényszerforgalmuaknak szánt bárminő jegyeket a király felhatalmazása nélkül soha senki sem merényelt kibocsátani. Az osztrák nemzeti bank felállitása után a kormányi papirjegy kibocsátási rendszere megszüntettetett és semmi ily kibocsátás nem történt, kivéve a magyar kormány papirjegyeit (melyekről alább lesz szó) és némely, ugy hiszszük: az angol Exchequer Bill-ekhez hasonló osztrák kormányi igérvényeket (Governement Bills), melyek 1848-ban kibocsáttattak, de csakhamar be is szedettek.
6. Panaszlott Kossuth Lajos állitja, hogy az austriai bank jegyei nem képeznek törvényes fizetési eszközt (legal tender) Magyarországon. Ha ez alatt az értetik, hogy magánemberek nem kényszerittethetnek azokat fizetésül elfogadni, ez az 1841-iki bankszabadalom szerint 1848-ig Austriában is igy volt, nemcsak Magyarországon; de 1848-ban, főkép a magyar pártütés által okozott pénznehézségek következtében a császár rendeletet adott ki, mely által a mondott jegyeknek magánüzletben elfogadása kényszerüvé tétetett. Alkotmányos jog kérdése lehet, vajjon e rendelet kötelező-e Magyarországra? – de mi ugy vagyunk tanácsolva (we ars advised), hogy ezt a kérdést ebben a perben ő császári felsége részéről taglalni nem szükséges s hogy az hozzánk nem illenék. Ha az emlitett császári rendelet Magyarországra nem kötelező, a mondott bankjegyek ott mégis forgalomban vannak az 1841-ki bankacta XV. fejezetének szabadalmával.
7. Az adóbeszedés, mint szintugy az államhivatalok működése Magyarországon ugy jogilag, mint tényileg a király igazgatása és ellenőrsége alatt áll, az országgyülés minden avatkozása nélkül s a keresetlevél 5-iki szakaszában felhozott okmány a magyar király kirekesztőleges jogába és praerogativájába vág, midőn azt mondja, hogy »minden magyar álladalmi és közpénztárakban elfogadtatik.«
8. Kétségesnek látszik, vajjon Kossuth Lajos márczius 16-ikai affidavitjának 3-ik §-ában az országgyülés által állitólag reáruházott felhatalmazásnál fogva igényli-e, hogy joga van jegyeket kibocsátani? Igazságosan ezt nem teheti s az ott felhivott körülmények, ha szabatosan adatnak elő, teljességgel nem czáfolják meg a panaszló azon jogát a jegykibocsátást illetőleg, melyet e perben követel. A tényállás ez 1848-ban, a pártütés kezdete előtt, de midőn az ország már forrongásban volt, mely utóvégre rebelliora ment át, a magyarországi miniszterek felkérték a nádort, ki akkor a királyt képviselte, engedné meg, hogy magyar kormányjegyek bocsáttassanak ki. A nádor megadta a kért felhatalmazást tizenkét és fél millió forint erejéig; de ezt a királyi jognál fogva tette, Kossuth Lajos akkor magyarországi pénzügyminiszter volt s e kormányjegyek kibocsátásánál közreműködött.
9. Kevéssel ezután a nádor megszünt királyi helytartó lenni Magyarországon s az országgyülés ő császári felségéhez, Ferdinánd királyhoz folyamodott engedelemért további jegykibocsátásra, de ő császári felsége beleegyezését megtagadta, mire aztán az országgyülés hatalmat vőn magának, Kossuth Lajost egy további összeg magyar kormányi papirjegy kibocsátására felhatalmazni s ugy hiszszük, ezen állitólagos felhatalmazás az, a mire 1848-ból Kossuth Lajos affidavitja vonatkozik. De az országgyülés ezen cselekvénye nélkülözvén a királyi helybenhagyást, merőben érvénytelen s az országgyülés pártütésének egyik legelső cselekvénye volt. Kossuth Lajos állitólagos kinevezése elnökké és kormányzóvá később történt s ezen állitólagos kinevezéskor és azon időben, melyben Kossuth Lajos mint kormányzó magát jegykibocsátásra fehatalmazottnak állitja, mint szintugy azon időben, melyről Vukovics Sebő affidavitjában állittatik, hogy az országgyülés ő császári felségének Ferdinándnak a magyar királyi székről lemondása ellen tiltakozott, Magyarország lázadásban (rebellion) volt s e »rebellio« kezdete óta az országgyülés, minden cselekvénye a király megegyezése nélkül történt, következőleg merőben semmies és érvénytelen (entirely null and void). Kossuth Lajos praetendált kineveztetése kormányzóvá teljesen törvénytelen s neki semmiféle hatóságot nem adhatott. De 1849. augustusban Kossuth Lajos elhagyta bitorolt kormányzói és elnöki hivatalát és kevéssel ezután ő császári felsége Ferencz József, a ki e perben felperes, törvényes hatalmát Magyarországon mint azon ország királya helyreállitotta s azóta jogát és hatóságát mint király ott folyvást gyakorolta.
10. A mi azon ezüstöt illeti, melyről Kossuth márczius 16-ki affidavitjának 7. és 8. §§-aiban emlités tétetik, a tényállás következő: Ez az ezüst köz (állami) pénz volt s annak őrzete (custody) s a vele való rendelkezés jogilag a királyt illette s midőn ő hatóságát Pesten helyreállitotta, tisztviselői az ő nevében azon ezüstöt elfoglalták s az állam általános feladataira felhasználták. Egy ideig még a nádor felhatalmazásával kibocsátott magyar kormányjegyek adófizetésül a királyi hivataloknál elfogadtattak, de később, minthogy az akkor még egészen le nem győzött forradalmi párt Magyarországon a jegyek kibocsátását folytatta, a király tisztviselői, annak nevében, elrendelték, hogy a nádor felhatalmazásával kibocsátott, még künn levő jegyek mind beszolgáltassanak, miszerint a forgalomból kivonassanak s az austriai nemzeti bank jegyei által helyettesittessenek. E czélból a felperes hivatalnokai proclamatiókat adtak ki, melyek időt határoztak, mely alatt a mondott jegyeket bizonyos helyekre be kellett vinni, miszerint ott az osztrák nemzeti bank jegyeivel egyenértékü összegekben kicseréltessenek* és kijelentetett, hogy a szabott időn túl semmi még künn maradandott jegy sem a kormányhivataloknál, sem magánforgalomban el nem fogadtatik.
Beke, Rechorovszki és Hengelmüller eskü szentsége alatt beszélnek; eskü alatt fogadják; hogy a valódi tényállást hiven előadják. S im azt nem mondják el, hogy ez a kicserélés nem történt meg; senki sem kapott beszolgáltatott jegyeiért sem osztrák bankjegyet, sem semminemü kárpótlást. Tehát hamisan esküdtek!
Jogszabály, hogy a birtokbavétel a birtokon fekvő teherrel jár. Még ha felségsértés vagy honárulás esetén, nem erőhatalommal, hanem rendes birói eljárás utján koboztatik is el valaki birtoka: a rajta fekvő adósságot ki kell fizetni. Az ezüst, melyet én a pesti kereskedelmi bankba letéteményeztem, fedezetét képezte az annak alapján kibocsátott jegyeknek. Ezek tehát a letéteményezett ezüst birtokát terhelő adósságot képeznek. Az osztrák hatalom a birtokot erőhatalommal elfoglalta, de a rajta fekvő adósságot ki nem fizette, hanem az adósleveleket (a jegyeket) is eltulajdonitotta.
Ha még van ember Magyarországon, a ki a beszolgáltatott ezüstalapu jegyekről vevényt bir: csodálkozom, hogy az osztrák császárt perbe nem fogja. Nem lehet oly birót képzelni, ki a követelést oda nem itélné.
11. Kossuth Lajosnak nincs igaza (is wrong), midőn azt mondja, hogy magyar királyi czimer (Royal arms) nincs. A magyar törvény különösen intézkedik: »a király pecséteiről« és ezeknél Magyarország (mondják: Magyarország és nem a király) nemzeti czimere a koronával a helyes jelvény. Gróf Cziráky munkájában: »Conspectus Juris Publici Regni Hungariae ad annum 1848,« a mely nagy tekintélynek tartatik, a 335. §-ban ez áll: »Sigilla leges nostrae Regibus Hungariae propria quinque numerant.« Aztán leirja mindeniket s hogy mire használtatnak. És a 337. §-ban ezt mondja: Duplex sigillum inde cognomentum accepisse novimus quia reales, prout has artis Sphragisticae gnari appellant sigillorum inscriptiones utrinque insculptas habet, parte quippe adversa imaginem Regis regali habitu clenodiisque condecorati a versa vero Hungariae (tehát nem regis, hanem Hungarie) eoque spectantium regnorum insignia.« A nemzeti czimer a koronával Magyarországon minden bizonynyal a király czimerének tekintetnék és ámbár igaz, hogy Magyarországon ezen jelvény diszitvényképen ellenvetés nélkül használtatik nem közjellegü okmányokon: a kormány felhatalmazása nélkül azt közjellegü okmányokon vagy másként mint diszitvény végett* senki sem használhatja. Minden magyar, ki ezt a jelvényt a keresetlevélben emlitett jegyeken látná, azt hihetné, hogy a jegy, melyre nyomva van, hivatalos jelleggel bir s a király kormányának felhatalmazása mellett bocsáttatott ki.*
Hiszen Kossuth épen csakis ezt tette.
És ezt az ostobaságot, melyet maguk sem hittek, hit alatt mondják a tanuk, holott urok, a ki mellett esküsznek, ép arra épitette panaszát, hogy Kossuth e jegyekkel a magát királynak mondott felperes uralkodásának megdöntésére forradalmat akart csinálni!
Több pont van még Kossuth Lajos affidavitjában, melyek a felperesnek, mint magyar királynak alkotmányos jogaira vonatkoznak s más, az afiidavitban különösen nem emlitett dolgok, melyek nem szabatosak (are incorrect): de mi ugy vagyunk tanácsolva, hogy e perben nem szükséges, nem is lényeges e pontok felett vitatkozásba bocsátkozni s hogy nem illenék hozzánk a felperes részére abba bocsátkoznunk.
Esküvel erősittetett báró ďAldenburg Roger tolmácsolása mellett Bécsben, 1861. ápril 6-án
Fane Julian Henrik Károly ő britt félsége bécsi követségének titkára előtt.
*
Jellemző dolog, hogy a császári felperes szemen válogatott tanui mennyire fáztak a dolog közjogi oldalának érintésétől. »Nem illenék hozzájok.«
Vukovics vállalta magára a tanuk tudományát, az osztrák bank és jegykibocsátási jog dolgában kiigazitani. Ezen affidavitja sincs birtokomban.
