Helfy Ignácznak
Helfy Ignácznak
Collegno (al Baraccone), 1878. október 19.
Kedves Barátom!*
Helfy Ignácznak. K. F.
Zsedényi azt mondotta a delegatiók utolsó ülésezése alatt, hogy Bosznia-Herczegovina occupatiója, melyet Falk Miksa, a 60 milliós hitelügy előadója, a józan észszel ellenkezőnek nyilatkozott – »tiz század munkáját, törekvését, vitézségét dulná fel, mert oly alakulások felé vezetne, melyekben »Magyarországnak többé helye nem lenne«.
Ugyan megtörténhetik-e, hogy a ma megnyitandott országgyűlés a magyar nemzet sanctiója alá helyezi ezt a rettenetes politikát, mely felett magából a kormánypárt köréből is igy hangzik az itélet?
Csodálatos dolog lesz, ha megtörténik. Hallatlanul csodálatos. – – –
Ha a kormány tisztán bevallaná, hogy mit akar ezzel az ármányos occupatióval, nem akadna tiz ember a képviselőházban, a ki reá merne szavazni.
De persze nem vallja be. Az európai mandatum mögé buvik; áltat, mystifikál.
Hát én azt gondolom, le kell rántani azt a leplet, le kell ütni azt az álarczot; hadd lássa meg a nemzet, hogy honnan került elé az a bosnyák foglalás, s mi annak valódi czélja, értelme.
Én e napokban vettem avatott kezektől a bosnyák kérdés történelmére vonatkozó egy adat-összeállítást, mely világot vet e kérdésre.
Sietek azt Önnek azon reményben átküldeni, hogy annak nyilvánosságra hozataláról kellőleg gondoskodni fog.
A ki még nem tudta volna e történelmi exposéból, megtanulhatja, hogy a bosnyák foglalás nem congressusi eszme, hanem a bécsi irányadó köröknek, a bécsi cabinetpolitikának régi megrögzött nyavalyája, mely Német- és Olaszország elvesztése folytán a bécsi Burgban acut jelleget öltött.
Gróf Andrássy ajánlkozott e rögeszme kivitelére.
Bosznia és Herczegovina occupatiója nemcsak nem congressusi eszme, de még csak nem is a lefolyt orosz-török háboru kifolyása. – Ellenkezőleg, a lefolyt háboru volt kifolyása az occupationalis nyavalyának; vagy legalább az occupatio és a háboru együtt, egy napon lettek elhatározva Reichstadtban az osztrák császár, magyar király és az orosz czár között, Andrássy, Gortschakoff és Nowikoff közt.
Az orosz nem merhetett e háboruba bele fogni, a nélkül hogy Austria-Magyarország barátságos neutralitása felől biztosítva legyen. – A bécsi cabinetnek nem kellett volna fegyverhez nyulni, hogy elejét vegye ezen háborunak, melynek következményei kiszámíthatlanok. Elég volt volna, ha veszteg marad s azt mondja Oroszországnak: te lásd, mit csinálsz; én nem kötelezhetem magam semmire, monarchiám érdekeitől s a körülményektől kérendek tanácsot. Ily nyilatkozatért ugyan csak nem izent volna senki háborut Austria-Magyarországnak. S ily nyilatkozat elég volt volna arra, hogy a háboru most ki ne törjön Keleten. De Andrássy akarta a háborut, mert akarta Boszniát, Herczegovinát; ezeknek occupatiója volt az ár, melyért a bécsi cabinet magát az orosz irányában barátságos neutralitásra s a háboru eredményéről kölcsönös egyetértéssel felvett megállapodásokra kötelezte.
Kaczagnom kell saját bárgyuságom felett, ha meggondolom, hogy volt idő, mikor én hosszu fejtegetéseket irtam a felől, hogy mit kellene gróf Andrássynak tennie, miszerint az orosz hatalmi s befolyási sphaera kitágítását meggátolja. – Csak tehetetlenség, csak habozás felett panaszkodtam.
Pedig hát a dolog akként áll, hogy Gortschakoff és Nowikoff Andrássyval együtt állapították meg Reichstadtban mind a háborut, mind annak politikai programmját.
A dolog akként áll, hogy gr. Andrássy egyenesen conspirált az oroszszal Bosznia és Herczegovina occupatiójának kedvéért.
Most nem akarok bővebb fejtegetésekbe bocsátkozni, még csak annyit jegyzek meg, hogy azon történelmi exposé, melyet Önnek ide rekesztve átküldök,* megerősítést talál Ignatieff (czélzatos) indiscretiójában; Said pasának a szultán főtitkárának afeletti panaszkodásában, hogy Austria csak semlegességének díját Bosznia és Herczegovinát tartja szem előtt. Lord Derbynek a parlamentben tett azon nyilatkozatában, hogy Bosznia és Herczegovina elfoglalása felől a bécsi cabinet már 1875-ben (76-ban) szerződött Muszkaországgal, – a román miniszteriumnak azon legújabb revelatiójában, hogy Bessarabiának az orosz általi elfoglalásába a bécsi cabinet már Reichstadtban beleegyezett.
Ezt a különben rendkívül érdekes történelmi iratot, mivel azt nem Kossuth Lajos irta, nem adhatjuk. K. F.
E tényekkel szemben bajos lesz a berlini mandatummal takarózni.
Van szerencsém Önt üdvözölni.
Kossuth.
