Cerruti – Kossuthnak.
Cerruti – Kossuthnak.
Flórencz, 1866. augusztus 20.
Uram!
Ámbár a kormánynak Önbe helyezett korlátlan bizalma feleslegessé tette a számadások bárminemü vizsgálatát, mindamellett siettem az Ön határozottan kifejezett kivánsága folytán, mivel Ön elutazása előtt szives volt azokat nekem bemutatni, megvizsgáltatni, s azon egyén, ki erre vállalkozott, csak csodálatát fejezhette ki a számadások pontossága s a rationalis takarékossági szellem felett, mely Önt a kiadásokban vezérelte.*
* Ezen számadások másolata, a kiadásokról szóló egyes nyugták kezeink között vannak, de nagy halmazuk miatt nem közölhetők. K. F.
A kis összeg, mely az Ön kezeiben marad, alig elegendő néhány teljesítendő jutalmazásra és némely az ügy jövője érdekében szükséges elővigyázati intézkedésekre, és így én minden reservata nélkül helyeslem Önnek ez irányban tett összes előterjesztéseit, s egyedül arra kérem, sziveskedjék ezen alapból fentartatni némi jutalmazást Csernátony ur számára, a ki ez idő szerint Flórenczben időzik, és Tkalatz urnak a sajtó terén tett szolgálataiért s az ügy iránt tanusított buzgalmáért.
Elutazása előtt kértem Önt, fordulna közvetlenül a hadügyminiszteriumhoz mind az iránt, a mi a foglyok, a magyar tisztek s a legióra vonatkozik. Halmozott napi teendőim közepette teljesen lehetetlen, hogy ezen ügyeket magam intézzem, és semmiféle közbenjáró személy szolgálatát nem vehetem igénybe, mert egyik sem érti a kérdést. Mindazonáltal beszélni fogok ez ügyben Ricasoli báróval, de csak általánosságban, hogy ő ajánlja Cugia tábornok kartársának figyelmébe az Ön honfitársainak sorsát, kik iránt ő az utóbbi időkben a legélénkebben érdeklődött; de a mi a részleteket illeti, kérem Excziádat, azokat magának a hadügyminiszteriumnak megküldeni, és legyen bizonyos abban, hogy ezen érdekek nem lesznek ellhanyagolva.
A Berlinből jött egyénnek, kiről Ön tegnapi levelében ir, nem volt hivatása Csáky úrral találkozni, valamint arra sem, hogy valamit tegyen a Flórenczben Önnel történt együttes megállapodáson kivül.
Ha találkozott a Poroszországban levő magyarokkal – ez csak közismeretü személyeknél történhetett. Ő semmiféle határozathoz hozzá nem járulhatott, mert ő csak a dolgok általános helyzetének tanulmányozására és jelentéstételre szorítkozott.
Ez az, a mit Önnek – a legnagyobb őszinteséggel – mondhatok. Mielőtt levelem befejezném, ki kell jelentenem ujolag Excziádnak, hogy utolsó ittentartózkodása és az összeköttetések, melyeket Önnel fentartani szerencsém volt, mennyire növelték azon bámulatot, melyet az Ön kiváló tulajdonságai, irántunk tanusított barátsága s jellemének egyenességeért Ön iránt már régen éreztem volt.
Kérem, sziveskedjék fogadni teljes nagyrabecsülésem ismételt biztosítását, melylyel vagyok
Excziádnak
legalázatosabb s legkészségesebb
szolgája
Cerruti M.
szolgája
Cerruti M.
(Francziából.)
