Kossuth – Cerrutinak.
Kossuth – Cerrutinak.
Turin, 1866. augusztus 21.
Államtitkár ur!
Van szerencsém értesíteni, hogy vettem tegnapi levelét. Mélyen meg vagyok hatva irántam tanusított jóindulatának ez ujabb bizonyítéka által. Köszönöm, hogy a kezeimben maradt pénz hovafordítása iránt tett javaslataimat helybenhagyta. – Ugy fogom azt szétosztani, hogy abból – az ön kivánatához képest – Tkalacz ur 1200–1500 frankot és Csernátony ur 400–500 frankot kapjon, de nehogy a szükséges levonásoknál, emlékezeti tévedés folytán, hibát tegyek, ismételten kérem, küldene nekem egy másolatot javaslataimból, melyeket Flórenczből való elutazásom előtt előterjesztettem és melyekből, a mint már említém, nem tarthattam meg másolatot.
Mihelyt ez az ügy le lesz bonyolítva, sietek majd beküldeni részletes számadásomat, mert – habár nagyon hizelgő rám nézve a bizalom, melylyel engem megtisztel – mégis meg akarom tartani a rendet.
Az Ön tanácsához képest már előkészítettem levelemet Pettinengo tábornokhoz, de nem küldtem el, mert hírét vettem, hogy a tábornok beadta lemondását. Más levelet kellett fogalmazni az utódja, Cugia tábornok részére, a ki semmit sem tudhatott arról, mi az utóbbi időben a legio ügyében történt. – Ma már Cuggia tábornok megkaphatta levelemet, melyet tegnap küldtem el.
A hadügyminiszteriumban történt változás folytán Ricasoli báró ur közbelépése még szükségesebbé vált, mint ahogy máskülönben lett volna, mert e nélkül félő, hogy Cugia tábornok, a ki bizonyára el van halmozva teendőkkel uj hivatásában, nem fog ezzel az ügygyel oly serényen foglalkozni, a mint azt annak szerfölött sürgető természete igényli. Komolyan aggaszt ez a dolog. Mert ha ez a bizonytalanság, mely – a mi igen természetes – a kedélyeket ingerli, soká tart még, akkor sajnos kellemetlenségek következhetnének be, a melyeknek pedig gyors elhatározás által könnyen lehetne elejét venni.
A fődolog az, hogy a kormány meg akarja-e hagyni a legiót vagy sem?
Miután a béke még nincs aláirva és már is támadnak bonyodalmak, melyeknek horderejét nem igen lehet tulozni; miután ezen béke – melyet valahogy összecsinálnak, senkit sem elégít ki, és miután az nem old meg egy kérdést sem – hajlandó vagyok azt proponálni, hogy a legió ne bocsáttassék el, hanem tartassék meg.
A kormány dolga ez iránt határozni. Határozata, bármilyen legyen az, oly tekintetekre lesz alapítva, melyek a magas politikába tartoznak, melyekre nézve tehát a miniszterelnök illetékes.
Nagyon kérem tehát, Államtitkár Úr, szóljon erről haladéktalanul Ricasoli bárónak. Ő Excziájának megállapodott nézetei vannak a politikáról, melyet követni szándékozik. Egy percznyi idejébe sem fog tehát kerülni határozni az iránt, hogy a legiót megtartani vagy elbocsátani akarja-e. Egy szóval eldönti a kérdést és a hadügyminiszternek megadja az alapot a részletek rendezéséhez.
Van még egy lényeges pont, mely egyenest a külügyminiszterre tartozik. Az amnesztia kikötéséről akarok szólni. Humanitárius kötelesség ez, bármilyen legyen is az értéke, mikor Austriáról van szó. Nagyban hozzájárulna a kedélyek lecsillapításához, ha szives volna engem ez iránt megnyugtatni. De bátor vagyok megjegyezni, hogy okvetlen szükséges a szökevényeket külön megemlíteni az amnestiáról szóló pontozatban, mert máskülönben az amnestia nem szól a hadi foglyokra, a kik beléptek a legióba. Austria a szökevényeket nem szokta befoglalni semmiféle amnestiába, hacsak nincsenek külön fölemlítve.
Még egy kérésem van. Azt hiszem, közös érdek, hogy rendesen értesítve legyek a politikai helyzetről. Engedje meg, kérem, hogy Csernátony urat megbizzam azzal, hogy időközönkint nevemben Önhöz menjen és átvegye a nekem szóló hireket és parancsokat. Bizonyos lehet benne, hogy ő szigoruan meg fogja tartani a határvonalat az ügyvivői és hirlapirói teendők közt, és sohasem fog elkövetni indiscretiót.
Fogadja szives tiszteletem kifejezését.
Kossuth.
(Francziából.)
