Értesítés az osztrák hadseregbeni magyar ezredekhez Olaszországban.
Értesítés az osztrák hadseregbeni magyar ezredekhez Olaszországban.
A mióta első felhivásomat intéztem hozzátok, vitézek! az igazságos isten büntetése utólérte a zsarnok osztrák császárt.
A poroszok győzelmes fegyverei megtörték, szétzúzták, tönkre tették hazánk elnyomójának népsanyargató hatalmát. Szent igazságot mondok nektek. Véreim vagytok. Bűnnek tartanám az ámítást.
Titeket ide hurczoltatott az osztrák császár, az olaszok igazságos ügye ellen harczolni.
De erőszakkal összehalmozott seregének nagyobb részét – közel négyszázezer embert – a poroszok ellen küldé.
Számra tömérdek sereg! de hiányzott belőle a győzhetetlen vitézség rugója: a lelkesedés.
Lelkesedni csak a hazáért, a szabadságért lehet.
Ki lelkesedhetnék egy zsarnok, nagyravágyó czéljaiért! Magyar ember hogyan küzdhessen lelkesedéssel azért, hogy a bécsi császár nagy német hatalommá legyen?
S éppen mert hiányzott a harczias lelkesedés, ama négyszázezernyi sereg – tizenhárom nap alatt – négy vesztett csatában semmivé lett.
Volt és nincs többé!
Már az első három csatában negyvenezer embert vesztett foglyokban és közel annyit sebesültekben és halottakban.
A negyedik, az eldöntő csatában, mely julius 3-án vivatott Szadovánál, Csehországban, az osztrák hadsereg tökéletesen tönkre tétetett. Egész hadtestek lettek semmivé. Ezernyi ezerekre rúg a veszteség foglyokban, halottakban, sebesültekben. A mi még megmaradt, szétbomlott az üldöztetés alatt. Csak romok menekülhettek a várak oltalma alá, harczképtelenül. Százhatvan ágyú, négyszáz munitiós szekér, tömérdek zászló jutott e véres napon a győztes poroszok kezeibe.
Elfoglalták egész Csehországot, Sziléziát, nagy részét Morvaországnak. Haladnak akadály nélkül Bécs felé – nem találnak többé ellentállásra. A megrémült osztrák Komárom várába szállítja Bécsből kincseit.
S a büszke osztrák császár, ki még pár hét előtt harczra mert kihivni két nagyhatalmat, most már kétségbeesetten rimánkodik a francziák császárjának, hogy legyen közbenjáró közte és ellenségei közt. Fegyvernyugvásért könyörög, lemondott Velenczéről, melyet még pár nap előtt annyi kérkedéssel szorított zsarnoki markaiba.
De az olaszok – király! nemzet! és hadsereg! boszankodással utasítják vissza a megalázó ajánlatot. – Fegyvereikkel fogják felszabaditani Velenczét. Nem fogadják el ajándokul.
A fegyvernyugvás vissza van utasitva mind porosz, mind olasz részről. – Támadva nyomul előre mind a kettő.
Az osztrák hátrál ütközet nélkül: de hátrál oly czéllal, hogy titeket oda dobjon áldozatul a poroszok győztes fegyvereinek. Elborzad lelkem, látni, minő istentelen játékot készül véretekkel űzni hazánk zsarnoka.
Győzelemre már nem számíthat, de számit halálotokra.
Azt akarja, hogy vesszetek el, nehogy, ha életben maradtok, szegény magyar hazánk szabadítóivá lehessetek.
De én arra kérlek, kerüljétek ki a pokoli számítású kelepczét. Mentsétek meg magatokat búsongó családaitoknak – a hazának, a szabadságnak.
Tizenhét év előtt akadtak magyar vitézek, kik karddal kezökben törtek magoknak útat ellenséges országokon keresztül, hogy osztozhassanak a honszabadítás dicsőségében.
Ti lobogó zászlóval, harsogó zenével, harcz nélkül jöhettek át a magyar szabadság zászlója alá, mely az olasz táborban leng.
Látjátok, hogy sem az olasznak, sem a porosznak nincs reánk szüksége csak a végett, hogy e háborúban az osztrák legyőzessék.
De nem elég győzni. A tömérdek kiontott vér, a tömérdek elköltött kincs csak akkor lesz megjutalmazva, ha a zsarnok osztrák ház hatalma úgy meg lesz törve, hogy ne legyen többet képes istentelen nagyravágyásával Európa nyngalmát zavarni és útját állani mind a szabadságnak, mind a nemzetek természetes fejlődésének.
Ezt csak magyar hazánk függetlenségének helyreállításával lehet elérni.
Innen van, hogy a szövetséges hatalmak támaszt, segítséget készek nyujtani nemzetünknek.
A könyörület istene megelégelte szegény hazánknak szenvedéseit.
A miért tizenhét év előtt küzdénk, a miért előttünk a Bocskayak, Bethlenek, Tökölyek, Rákóczyak küzdöttenek, az most kezünk érzelmében van, mint egy érett gyümölcs.
Csak akarnunk kell, és hazánk szabad!
Ellenségünk veszve van.
A porosz és olasz seregek ellenállhatlanul előre törnek.
Amott porosz földön ezerekre megy a magyar harczfiak száma, kik a magyar zászló alá sorakoznak, hogy a honszabadítás munkájában az elsők között lehessenek.
Itt a hős Garibaldi – kinek táborából jövök, azt izeni nektek általam, hogy óhajtásainak legforróbbika fog teljesülni, ha vitéz seregével kapcsolatban titeket is haza vezethet.
Ennyi segélylyel körültünk csak mozdulnunk kell s lehull nemzetünkről az osztrák bilincs.
Csak nem verte meg isten vaksággal a magyart, hogy elmulaszsza ez alkalmat, mely soha többé vissza nem jő.
Ti pedig, vitézek! gondoljátok meg, ott, a hol most vagytok, reátok a halál vagy nyomorult szolgaság vár – itt ellenben élet és szabadság.
Amott átok a nemzettől, mely bennetek megcsalatkoznék, itt a felszabadult haza áldása, dicsőség, állandó béke és nemzeti jutalom.
Válasszatok!
A mire a gondviselés int, meg fog történni nélkületek is. De ti ne tegyétek ki annak magatokat, hogy még a serdülő nemzedék is újjal mutasson reátok a hazában mint olyanokra, kik elsők lehettek volna a honszabadítás dicsőségében, s kik utolsók maradtak a szolgaság szégyenében.
Válasszatok!
Kelt Flórenczben, 1866. julius 15-én.
Kossuth Lajos.
