Ifj. Kossuth Lajos – Kossuthnak.
Ifj. Kossuth Lajos – Kossuthnak.
Flórencz, 1866. julius 27.
Édes Atyám!
Mindkét leveledet megkaptam s megbizatásomban, a mennyire lehetett, eljártam.
A mi a 24-ikit illeti, mindenek előtt utasításom szerint Usedomhoz mentem, s előre bocsátva egy pár szót a dolog fontossága felett, felkértem, küldje el az illető távsürgönyt Berlinbe. »Nem látom át, hogy miért keveredném ez ügybe. Ha van valami sürgönyöznivalója Berlinbe, menjen Cerrutihoz, ott majd megteszik, a mit Ön kiván.« – E sajátságos feleletre megjegyzém, hogy itt nincs arról szó, őtet (Usedomot) valamibe belekeverni, én csak egy complaisancet kérek tőle olyan dologban, melybe ő rég bele van keverve s melyben eddig meglehetős részt vett. Utasításodból jövök pedig, s tudtával az olasz kormánynak – ki maga is azt gondolta, hogy ő (Usedom) által lesz legillendőbb felvilágosításokat kérni a porosz kormánytól, – s annál kivánatosabb – adám hozzá, – hogy e felvilágosítások ne ugyanazon úton jőjjenek, melyen az eddigi értesítések, mivel úgy látszik félreértés van; – ezt pedig kiigazítani kétségtelenül nem azok által lehet legjobban, kik a félreértésben részt vettek . . . . stb. – – »Nem látom e sürgöny elküldésének szükségét – vágott közbe Usedom, – én magam sürgönyöztem 24-én Bismarcknak; tudakozódva arról, hogy mi van a magyar expeditióval (e sürgönyt megmutatta, majd utóbb szólok róla), mihelyt választ kapok, közölni fogom Önnel, addig haszontalan lenne egy második sürgönyt küldeni ugyanabban az ügyben. – Egyébiránt, ha Berlinbe közölni valójuk van, menjen Cerrutihoz, ez az ő berlini követségük dolga, nem az enyim stb.« Elég a hozzá, hogy nem akarta elküldeni a távsürgönyt. Emlékezzél, mikor e hó 6. vagy 7-én az első távsürgönyt akartak küldeni Csákyhoz, ki akkor a porosz főhadiszálláson volt, szinte engemet küldtél el Usedomhoz felkérni őt, juttassa el a távsürgönyt Csákyhoz; Usedom akkor is ezerféle kifogást tett, végre azt mondta: »jó, hát elküldetem« – de a sürgönyre soha válasz nem jött, míg a pár nappal később Cerruti által küldöttre harmadnap itt volt a felelet. Alighanem akkor sem ment el a távirat; pedig akkor még Usedomnak valószinűleg nem voltak valami utógondolatai a magyar ügy irányában; – az egész, azt hiszem, onnan ered, hogy semmi áron nem akarja a porosz, hogy a Kossuth név még csak elő is forduljon valami kormány sürgönyben. – Mindég ez a legmagasabb fokra vitt ellenszenv személyed ellen; – talán a bizalmas sürgönykönyv néha a király kezébe jut, s tőle félnek, miatta kerülik annyira nevedet, az isten tudja, de igen valószinű, hogy most is e miatt nem vállalta Usedom magára a telegramm elküldését.
A mi a fent emlitett 24-iki távsürgönyt illeti, ez így keletkezett. – Én elmeneteled másnapján, azaz 24-ikén, elmentem Cerrutihoz, hogy vele utasításod szerint a berlini, Türr-ről szóló dépęche felett beszéljek, mikor egyszerre behozzák az »Agenzia Stefani« sürgönyét, mely a párisi Moniteur után jelenti, »hogy Olaszország elfogadta a fegyverszünetet.« Kérdem Cerrutit, tud-e a dologról valamit. Nem – semmit – éppenségesen semmit, felelé – ez az első hir, a mit erre nézve hallok. – »Már nem tudom mihez tartani magamat – egyszer így, egyszer úgy beszélnek, – Visconti soha egy szót sem ir és a legnagyobb sötétségben hagynak; valóban a dolgok rosszul folynak, annyira, hogy nincs más hátra – tevé hozzá szokott komoly modorával, – mint hogy beálljak kapuczinus-barátnak . . .« Cerrutitól Usedomhoz megyek, ő se tudja magát orientálni, mindenféle össze nem egyező értesítést s sürgönyöket kap. A Moniteur azt mondja: »l’Italie a adhéré ŕ la suspension d’armes«, a mi annyit tenne, hogy hozzá állt a porosz-osztrák fegyverszünethez, ellenben Celestino Bianchi, Ricasoli nevében, azt jelenti, hogy »ŕ une suspension d’armes« azaz, külön egyezkedésre alapított külön fegyvernyugvásra . . . . nem tud tehát semmiről orientálni . . . . Említettem Csáky sürgönyét. Nem tudom, mond Usedom, ha van-e csakugyan Bismarcknak utógondolata a békealkuvások daczára, – de telegraphálok neki mindjárt; s csakugyan el is küldött egy sürgönyt, melyben körülbelül ez van a magyar ügyre vonatkozólag:
»Egy egyén, a ki nagyon érdekelve van a magyar mozgalomban, azt kérdi tőlem, hogy mi van a tervezett expeditióval Poroszország felől, annál szükségesebb, hogy én értesülve legyek, mert Türrtől jött sürgönyök azt jelzik, hogy Romániában a készülődés már folyik.
Ha Ex.-nak még vannak szándékai Magyarországra nézve, kegyeskedjék velem tudatni sürgönyileg.«
A sürgöny ennyit mond . . . nem szóról szóra – de körülbelül. Mint észre fogod venni – ebben is azt mondja: »une personne etc. . . .« és nem »M. Kossuth me fait demander . . .« Mindég ugyanaz a dolog. – Ez magyarázza kétségen kivül a sürgöny elküldésére adott tagadó választ is.
Elmentem tehát – utasitásaim szerint – Cerrutihoz hogy telegraphálja meg Barralnak. – Cerruti – bon enfant – azt felelte, mindent, a mit akarok, megtelegraphál Barralnak a magyar dologban – de előre megmondja, hogy eredmény nélkül. – Miért? . . . mert Barral nincs a dologba avatva . . . . Hogy-hogy, hiszen annyi sürgöny jár kezén keresztül? . . . . Igen – mond Cerruti, – ő mindent tud, de Visconti által nem hatalmaztatott fel Bismarckkal a magyar dolgokról szólani, s ez utóbbi soha sem beszélt vele ezekről. – Ha elküldjük ezt a sürgönyt, úgy sem fog egyenesen e tárgyról beszélhetni Bismarckkal – s feleletül csak találgatásokat, inductiókat adhat, melyben nem fog lehetni eléggé bizni. »Továbbá, ha mi e sürgönyt Barralnak küldjük, ő Csáky által beszéltet Bismarckkal, vagy pedig nem tesz semmit, jobb lesz tehát, ha Önök egyenesen Csákynak sürgönyöznek. . . .«
»Csáky grófnak.
22-iki sürgönyében Ön azt mondja, hogy a béke-praeliminárék daczára az expeditio elindul a hónap végén. Ezt az értesítést a fegyverszünet hivatalos közlésével ellentmondónak találják – kérdezze meg a porosz kormánytól, mi a végleges határozat, és sürgönyözze meg azonnal.
Kossuth.«
E sürgöny még tegnap délben csukugyan el is ment. A mi a 25-iki leveledben foglalt hosszú sürgönyt illeti, azt ma reggel átadtam Cerrutinak . . . ellenvetéseket nem csinált, csak azt találta, hogy »c’est diablement long«, ma egész nap Abro azt chiffre-ozza s aztán mindjárt elküldik.
Türrtől elmeneteled óta semmi sem jött. Ő még csak most fog Belgrádba érkezni. Eddig Bukarestben volt, hol mint legutóbbi sürgönyében mondja, »4 groupe már készen áll a cselekvésre«. Sajátságos kifejezés, nem sokan lehetnek, ha csak nem is tömeget, de csoportozatot képeznek. Scovasso dépęcheinek másolatát ide adta Cerruti, csak kettő jött még tőle, éppenséggel semmi sincs bennök.
Több levél érkezett, de semmi fontost nem tartalmaznak. Egyről akarok még szólani. 24-én érkezett ide Földvárytól egy levél, melyben jelenti, hogy miniszteriális rendelet által Kápolnay és Zsolnay, Perbán meg egy negyedik, kinek neve most nem jut eszembe, mindnyájan tisztek a magyar legióban, Flórenczbe rendeltettek, azzal a parancscsal, hogy menjenek a külügyminiszteriumba s vegyék fel utasításaikat. Ép Cerrutinál voltam, mikor oda jöttek. Ő nem tudta, hogy ezeket az urakat mire kell neki utasítani. »Tudja Ön, hogy mit akarnak?« – »Biz én nem«, felelém, valamit mégis tenni kellett, mert irott hadügyminiszteri rendelet volt kezükben. Gyanítom, hogy valaki Poroszországból avatkozott bele, nem a követség útján, azonban ott semmit sem tudnak erről. Én azt mondtam ezen tiszteknek, hogy várjanak. Valami pénzbeli indemnisatiót fog kelleni nekik adni itteni időzésükért. – S ha majd visszajön az a porosz tiszt – Varnke – vagy hogy hivják, a kit még tegnap Usedom sürgönynyel visszahivott, nyakára küldöm ezeket, az úti költséget fedezzék azok, kik e sajátságos tiszti toborzást elrendelték.*
* A magyar bankókról van itt szó, melyeknek bevégzése Drivet-re bizatott, mikor Kossuth Ferencznek az olasz király főhadiszállására kellett menni.
Tanárky irja, hogy Drivet szombatra reméli a réztáblákat elkészíteni.
Csókollak szeretettel mindkettőtöket.
Fiad
Lajos.
Lajos.
