Kossuth – ifj. Kossuth Lajosnak.
Kossuth – ifj. Kossuth Lajosnak.
Ferrara, 1866. julius 25.
Kedves Fiam!
Ámbár a fegyverszünet ma kezdődik, még sincs minden lehetőségnek vége. Sok mondani valóm lesz, de az idő borzasztóan sürget; csak a leglényegesebbet.
Ricasoli hivatott ma este 10 órakor s ezt mondá:
»A koczka el van vetve. Kijelentettem a feltételeket Francziaországnak (Velencze átengedésének a nemzeti becsület által követelt módjára nézve) és általa az osztráknak (olasz Tyrol átengedésére nézve), melyek alatt elfogadjuk a fegyverszünetet. Nyolcz nap alatt itt kell lenni a határozott feleletnek. – Ha elfogadják feltételeinket, meglesz a béke, ha nem, folytatjuk a háborút, abban a feltevésben, hogy Poroszország nem hagy cserben. Erről tudósítom Önt, miszerint, ha e nyolcz nap alatt tehetni gondol Magyarország előkészitésére, megtehesse. Garibaldinak még ma elmegy a rendelet, hogy annyi erőt hagyván hátra, a mennyi kell a passusok fedezésére, serege többi részével siessen viszsza, hogy Anconába embarquirozhassanak Önök vele s menjenek a dalmát partokról Magyarország felé.
Én előadtam okaimat, hogy mennyire jobb az a terv, hogy Cialdini nyomuljon Magyarországnak Bécs felé, s Garibaldi hozzá csatlakozzék és maradjon Magyarországban. – Hosszú discussio lett belőle (mely alatt Visconti jól viselte magát, a szerencsétlenségre superveniált Artom sok bajt csinált).
Resultatum: ezt Cialdininek kell elhatározni, menjek Cialdinihoz.
Megyek hajnalban. – Minő baj az emberek béketürelmetlensége! Ihász – a rossz hirre – oly nagy kedvet mutatott visszautazni, hogy nem tartóztattam. – S ime! egyedül kell mennem Ferivel! Meglehet Udinéig!!
Most a teendő ez: mondd el a dolgokat Cerrutinak s telegrapháltass rögtön Csákynak ennyit:
»Az olasz kormány ma állapította meg a fegyverszünet feltételeit, úgy hogy abból békekötés lehessen. A nyolcznapi fegyverszünet alatt e feltételek elfogadandók vagy visszautasítandók, a mely esetben a háborút folytatni fogják, abban a feltevésben, hogy a porosz nem hagyja cserben az olaszokat. Garibaldinak most küldték a rendeletet, Tirolból visszavonulni. Én Cialdinihoz megyek, hogy a haditervet a szárazföldi és a tengeri támadásra vonatkozólag megállapítsam. Elkerülhetlenül szükséges azonnal működni Magyarországban s a porosz kormány mégis hir nélkül hagy ezekben a végzetes napokban; sőt még azt is ki kell emelnem, hogy itt találkoztam azzal a porosz tiszttel, a ki ide küldetett, hogy tudtom nélkül toborzani kezdjen a magyar tisztek közt. Ön e tisztnek leveleket adott Usedomhoz Bernhardihoz, Ricasolihoz, Komáromyhoz, de hozzám nem. Láttam a névjegyet, melyet Ön neki adott, s olvastam, a mit ráirt; e tiszttől tudtam meg, hogy Komáromy Turinban volt s visszament Párisba, a nélkül hogy engem felkeresett volna vagy irt volna.
Mindez komoly jelenség; vigyázzon Ön, hogy mit csinál; Ön felelőssé lehet a haza elvesztéért. Most már nincs idő magyarázgatásokra, nyolcz nap alatt vagy béke lesz, vagy azonnal cselekedni fog kelleni. – Ennek folytán felkérem Önt, illetőleg a haza nevében elrendelem, hogy Önök közül az egyik jőjjön azonnal ide azért, hogy velem legyen és velem menjen az expeditióval, abban az esetben, ha nem lesz béke. Minthogy gondosan kerülték azt, hogy értesítsenek arról, hogy mi történik Magyarországon, elkerülhetetlenül szükséges az, hogy egyikük velem legyen és felvilágosításokat adhasson az első rendelkezések irányára nézve.
Már elég szomorú dolog, hogy a poroszok egész Pozsonyig előre haladtak, a nélkül hogy Magyarország megmozdult volna; az pedig végzetszerű lenne, ha innen egy expeditio indulna el és nem találkozna oly fogadtatással, a melynek előkészítésére a magyar bizottság vállalkozott. Önnek sürgönyileg küldendő válaszát várom.«
Ezt nyomban telegraphálni kell. Ha egyes szavakba felakadna Cerruti, figyelmeztesd a helyzet komolyságára. Azonban ha nehezősködnék, szavakban engedhetsz, de dolgokban nem.
Helfynek irjál, hogy Malgré azon levél, melyet ma innen Feritől kapott, folytassa a distributiót – változtak a körülmények.
Irányival közöld.
Csókollak
szerető atyád
Kossuth.
Kossuth.
Sürgöny julius 25-ről.
Ebenthal Magyarország julius 24-én. Ütközet két hadosztály porosz és 35,000 osztrák közt. Az osztrákok körülzárva, visszavonulási vonal elvágva volt, mikor a fegyverszünet hire jött. Három órával később Pozsony már porosz kézben lett volna. – A poroszok 30, az osztrákok 500 embert vesztettek, ma reggel a poroszok a választó vonal mögé vonultak a fegyverszünet idejére.
