Irányi – Kossuthnak.
Irányi – Kossuthnak.
Berlin, 1866. augusztus 12.
Tisztelt Barátom!
Csáky felelete következtében elhatároztam, hogy Komáromyval is fogok beszélni, megtudandó, ha vajjon ő is akkint magyarázza-e a szerződést?
Megjövén a hire, hogy a legio visszatért rövid kirándulásáról Trencsénbe, és hogy Ratiborba váratik, oda siettem, Komáromy (ezredes) vele lévén.
A legio Klapka vezérlete alatt csakugyan megérkezett s a Ratibor táján lévő falukba elhelyeztetett. A főhadiszállás Rackauba tétetett. Én természetesen oda mentem.
Késő este törődten érkezve oda mindnyájan, csak másnap reggel lehetett értekeznünk. – Jelen volt Klapka, Komáromy, Csáky meg én.
Előadtam Önnek sérelmeit s felolvasván levelét, miután előbb még a dolgok állását Olaszországban is közlöttem volna velök, felhívtam Komáromyt, nyilatkozzék, ha fennállónak tekinti-e még a Kormányzó Úr és ő köztük létre jött kötést, s illetőleg magáévá teszi-e a Csáky magyarázatát? Komáromy körülbelül ugyanazt felelte mint Csáky. Szerinte is abban történt megállapodás, hogy ők nemcsak a beldolgokat viszik, addig t. i., míg Ön a hazába nem jön, hanem a külsőket is, az olaszországiak kivételével, melyek Önnek ottléte miatt természetesen kegyed gondviselése alá tartoznak. Figyelmeztettem az ellenmondásra, mely ezen állítás és azon körülmény között létezik, miszerint Csáky Flórenczbe vala visszatérendő, míglen K. a hazába készült visszamenni, a porosz kormánynyali érintkezésre Kiss Miklós lévén kiszemelve, az ő beleegyezésükkel, mert hisz ők hozták számára Öntől a megbizást, de a mit nem adtak által neki személyesen, alkalmasint már akkor nem akarván Kiss képviselőségében megnyugodni. Álokoskodással igyekeztek igazolni magukat.
Kiemeltem, mennyire szükséges az egységes vezetés, mire ők azt viszonozták, hogy Flórenczből nem lehet Berlinben intézkedni. Hiszen, mondám, nem is úgy érti Ön a vezetést, hogy minden részlet iránt utasítást kellene kérni, csupán a főkérdésekre nézve, s ez annál könnyebben mehetne ezután, midőn én maradhatnék itten, én, a ki az Ön nézeteit ismerem. De ez mind hiábavaló bizonyítgatás volt. Ők el voltak határozva nem engedni. Felhívtam annálfogva, nehogy hibásan jelentsem az ő határozatukat, szerkesszék irásban számomra. – Ezt meg is tette Csáky Komáromy helyeslésével, és a rajzónnal irt pontokat általadta nekem. E pontok, melyeknek eredetije nálam marad, ime következnek.
1-ször. Kossuth, midőn a haza határát átlépi, vegye által, az akkor létező ideiglenes kormány élén, mint kormányzó a kormányzatot.
2-szor. A porosz kormánynyali érintkezést, valamint a Poroszhonban, Szerbiában s a Dunafejedelemségekben létező organisatiót a comité képviselői vezetik fűggetlenül, mert általuk kezdeményeztettek.
(Erre megjegyeztem, hogy Poroszországot Ön s illetőleg K. Miklós kezdeményezte, de ők azt felelték, hogy csak az ő szerződésük iratott alá a kormány által.)
3-szor. Csáky köteles Kossuthnak minden héten egyszer irásbeli, és valahányszor szükséges, távirati jelentést tenni, és Kossuthnak minden kivánságait részletek és személyek körül lehetőségig, és a mennyiben az saját felelősségével összefér, teljesíteni.
4-szer. Klapka tábornok az összes magyar hadi erők főparancsnoka, úgy benn a hazában, mint Poroszhon, Szerbia és a Dunafejedelemségekben.
Klapka kijelentette, hogy a politikába nem akar avatkozni, hanem csupán mint katona szolgálni a hazát. Ezért azonkivül, hogy egyszer Berlinben járt, távol is maradt innen egész addig, míg nem kapott meghivást, hogy a szervezett csapat vezérletét vegye által. Ezután általment azon okok fejtegetésére, melyek az expeditio végrehajtására birták volt.
Mikor, úgymond, elindultunk augusztus 1-én, a fegyverszünet még nem vala megkötve, s ámbár hivatalosan ellenezték is a katonai hatóságok, mégis azt gondoltam, hogy, ha a fegyvernyugvásnak vége leend, nemcsak a nekünk szánt 10,000 darab fegyvert és 2 üteg ágyút utánunk fogják küldeni, hanem egyébként is támogatni. Hozzájárul, hogy a katonai becsület is azt kivánta, hogy, ha már fegyverben álltunk, el is induljunk, s távol is legyen, hogy vállalatunknak rossz hatása lett volna, az részint bebizonyította az otthoniaknak, hogy igenis van magyar sereg, részint megmutatta a poroszoknak, hogy nem vagyunk csupán szájhősök. Igaz ugyan, hogy csak 60 töltényünk volt s kevés pénzünk (talán 300 tallérral tértek vissza Poroszországba), de azt gondoltam, hogy majd csak szerzünk és a legrosszabb esetben a Szepességbe, s ha kell, innen tovább Erdélybe és Moldvába által vergődtünk volna.
Gyenge okok.
Ha Bismarck elfogad, azon leszek, hogy az Önnel való összeköttetés előnyeiről meggyőzzem, s ha ez nem sikerül, ki fogom jelenteni, hogy Ön nem lehet felelős olyan tényekért, melyekben semmi része sincsen. De ennél többet nem szabad tennünk, nehogy a legio további fennállását s illetőleg szaporítását compromittáljuk.
Őszinte barátsággal
Irányi Dániel.
