Irányi – Kossuthnak.
Irányi – Kossuthnak.
Berlin, 1866. augusztus 26.
Tisztelt Barátom!
– – – – – – –
Tegnapelőtt reggel jött vissza Csáky a fogolytoborzásból. – Mint a jelenvolt Kubinyitól hallom, a kisérlet Neissében nem sikerült. Kétezernél több fogolyból Kubinyi szerint nem több negyvennél, Csáky szerint, mint Karacsaynak mondta, nyolczvan ember lépett csak be a legióba. Haza vágynak az emberek s aztán nem is biznak a toborzókban. Volt eset, hogy egy altiszt »koldus, tetves grófoknak« szidta őket. Gróf Csáky t. i. elegendőnek tartotta a maga tekintélyével biztatni a foglyokat, azt mondván beszédében: »Én, gróf Csáky, jót állok ezért meg ezért.« Egyébiránt a porosz tisztek sem igen látszottak kezökre járni. – Ezen tapasztalás nem igen biztatta Csákyt, hogy Glogauba is menjen toborzani. Különben a mult hó végén lefegyverzett s Glatzba kisért 400 önkénytes, mint Karacsay állítja, visszajött a legióhoz, a mi által ez vagy 2000 főre szaporodik, ha csak a béke hirére, melynek egy czikke amnestiát biztosit a hazatérőknek, azok közül is vissza nem térnek sokan.
Ezeket megértvén és hallván azt is, hogy a Telkessyvel érkezett tisztek még mai napig se kaptak fizetést, olyannyira, hogy egyike Kubinyit az ebédnél arra kérte, adasson neki is valamit, különben éhen hal, idején láttam elmenni Keudell követségi tanácsoshoz s vele mindenekről értekezni.
Magammal vittem Önnek Csákyhoz intézett levelét, valamint a Csáky-Komáromy-féle versióját a kötésnek, részint hogy megkérdezzem, részint hogy a másodiknak bemutatása által ezen urak jóhiszeműségét felderitsem. Azonban Keudell úr vonakodott ezen irományokat általvenni, ők, úgymond, meg vannak elégedve gróf Csákyval, az nem lehet, hogy most, a béke előestéjén, változás idéztessék elő a magyar ügy vezetésében; nem ők választották ezen urakat, az olasz kormány ajánlotta nekik Csákyt, Komáromyt és Klapkát mint az otthoni bizottmány képviselőit; – ők igen tisztelik Ön nagy nevét a történetből, s majdan, ha újra szükség lenne a magyar nemzet cooperatiójára, hihetőleg Önhöz fognak fordulni, de jelenleg béke köttetik, s habár ennek tartósságában nem hisznek is, nem szándékoznak időközben Önnel forradalmi czélokra összeköttetésbe lépni; a legiót azonban fentartani óhajtják, s ha lehet, szaporítani, hogy annak idején, ha kell, készen álljon. Ő reméli, hogy azt Ön nem fogja meghiusítani akarni nyilvános ellenzés vagy tiltakozás által. Szereti hinni, hogy nem kételkedünk az ő jó szándékukon.
Egymásután adtam elő a tanácsos úr válaszait az én részint kérdéseim-, részint ellenvetéseimre. – Most röviden ezeket fogom előterjeszteni:
A két oklevél tudomásul vétele nekik is érdekükben áll; ha ők meg vannak elégedve a két úrral, ezek sem az emigratio, sem a nemzet bizodalmát nem birják; az mint emez Önt tekinti politikai fejének s Klapkát hiszi legképesebb hadvezérnek; ha gróf B. a czélt akarja, akarnia kell az eszközöket is. Egyébiránt Ön nem akarja magát feltolni nekik, de ellenben felelősséget nem akar vállalni másokért. Ön a történtek után nem fogna többé ide jönni, hanem én maradtam volna itt mint képviselője, s Klapkával mint katonai parancsnokkal együtt működve, bizonyosan inkább feleltünk volna meg mind az emigratio, mind a nemzet várakozásának. Mi nem kételkedünk a porosz kormány jóindulatában s Ön bizonyosan nem akarja meghiusítani az organisatio fenmaradását; egyébiránt mit fog tenni a történtek után a két úr irányában, azt nem tudom, miután utolsó jelentésemre még nem kaptam választ, de azt gondolom, hogy azon esetre kötelességének fogja tartani felszólalni, ha becsületének megóvása igénylendi stb.
Azon kérdésemre, ha gondoskodva van-e a békeszerződésben a compromittáltak büntetlenségéről, Keudell úr azt felelte, hogy igen; különben a kik maradni akarnak, mint porosz csapat fognak tractáltatni.
Társalkodásunk kezdetén mondtam a tanácsosnak, hogy végleges utasításom nincsen, hogy azt naponkint várom, és hogy, ha megjön, közölni fogom vele. Azonban a hallottak után azt tartom, hogy minden további közlekedés felesleges, sőt méltóságunkkal ellenkező, s azért, ha csak valami igen fontos ok nem fogna fenforogni, nem szándékozom többé, hanemha búcsulátogatás végett elmenni hozzá.
Klapkával, a ki már Brüsselben volt, levélben közlöttem az Ön ajánlatát. Feleletét ide zárom.* Köszönöm jó kivánságát, de nem kérek belőle. Én oly emberekkel, kik nemcsak megszegik, hanem el is tagadják a kötött szerződést, megbékülni, különösen pedig tovább együtt működni nem fogok, s meg vagyok győződve, hogy Ön sem.
* Lásd az 521. lapon. K. F.
Mély tisztelettel és szives ragaszkodással
őszinte barátja
Irányi Dániel.
Irányi Dániel.
